Nagy-Britanniában egyébként tíz és fél millióra teszik a legális bevándorlók számát, de az illegálisan érkezőkét csak becsülni tudják, hatszázezer és egymillió közé. Ez azért elég kemény. Olyannyira, hogy
a tiltakozások (amiket egyre nehezebb a szélsőjobb nyakába varrni) elérték Keir Starmer munkáspárti miniszterelnök ingerküszöbét is. A kormányfő bejelentette hogy egy brit–francia megállapodás részeként visszaküldik Franciaországba azokat, akik illegálisan érkeztek a La Manche csatornán.
Konkrétan úgy fogalmazott, hogy ez egy „méltatlan kereskedelem, aminek véget fogunk vetni”. Gondolom a méltányos kereskedelem kifejezésre és a szervezett bűnözőkre, emberkereskedőkre célzott.
Mindeközben a Willkommenskultur őshazájában,
Németországban is megmozdult valami. Az új kancellár és az új belügyminiszter egyik első intézkedése a határellenőrzés megszigorítása volt, és kilátásba helyezték a megfelelő papírokkal nem rendelkezők kitoloncolását. Nyilván nem teljesen függetlenül a közhangulat megváltozásától és az AfD megerősödésétől.
De ha már üzlet és kereskedelem: azért az is egy agyrém, hogy például azok az afgánok, akik szépen hazamennek, ezer eurót kapnak fejenként. Agyrém egyrészt a fejpénz, és agyrém azért, mert a delikvensek oda mennek haza, ahol a tálibok fújják a passzátszelet. De Németországban, ahol az önsorsrontás ipari méreteket öltött, kereszteket távolítanak el dalolva és az iskolások a halal fiai lesznek (frankón, van, ahol már fuccs a wurstnak mit curry und brötchen), minden apró lépést méltón meg kell ünnepelni. Más kérdés, hogy az eddigi köröket nyugodtan meg lehetett volna spórolni, mondjuk Magyarország folyamatos ekézése helyett.
