Maradjunk még Németországnál. Egy hír szerint bezárják a frankfurti Globális Iszlámkutató Központot. Ebből az alkalomból az intézményt alapító Susanne Schröter antropológus hosszú interjút adott a Die Weltnek, amelyben felettébb érdekes gondolatokat osztott meg az olvasókkal. Szerinte a megszüntetés mögött tudatos ellehetetlenítés áll, és
azok, akik kritikai észrevételeket fogalmaznak meg az iszlámmal kapcsolatban, komoly retorziókkal nézhetnek szembe napjaink Németországában, mivel az iszlamizmus kritikai vizsgálata nem illik a mai akadémiai környezetbe,
ahol a posztkoloniális elmélet dominál, amely szerint az iszlamizmus legitim ellenállás a Nyugattal szemben, aki meg mást mond, az rasszista és kész.
A professzor elmondta még a lapnak, hogy évek óta zaklatókampányok, nyílt levelek, hallgatói tiltakozások és könyvbetiltási kísérletek kísérik a munkáját, és hogy a kritikai iszlámkutatás Németországban gyakorlatilag megszűnt, senki nem meri felvállalni az olyan témákat, mint a becsületgyilkosságok, a többnejűség vagy az iszlamista szervezetek növekvő befolyása, mert véget érne a karrierjük. Az iszlamizmus áldozatairól, főként a nőkről, gyerekekről és a hitüket elhagyókról senki nem beszél, mert a baloldali pártok az iszlamistákat is sérülékeny csoportként kezelik.
Ez azért hátborzongató.
Mint ahogy az egész kabarénak induló, de súlyosan elnyomó neobolsevik woke-ideológia en bloc.
És bár Susanne Schröter nyilván ezerszer jobban ért ehhez az egészhez, mint magam, hozzáfűznék még valamit az érzékenyítő, sérülékeny csoportos maszlaghoz, aminek egyre inkább a homlokegyenest ellenkezője tűnik igaznak. Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy az öntökönlövéses pszichózis mögött valójában a muszlim szavazatok megszerzésének szándéka lapít, mint sz…r a fűben. Mert ezeknek semmi sem drága.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!