Mező Gábor: Kepes András oldalválasztása nem meglepő

A Századvég kutatási igazgatója szerint ez az oldal garantált reflektorfénnyel járt.

2025. 12. 29. 8:29

Amikor a kádergyerek eligazítja tétova „népét” – jegyezte meg Mező Gábor újságíró Kepes András karácsonyi interjújával kapcsolatban. A Századvég kutatóintézeti igazgatója a közösségi oldalán kifejtette: emlékszik, a konzervatív barátai azt mondták, hogy Kepes András vörös hátteréről ne írjon, mert ő olyan rendes európai értelmiség, és nem is politizál. Utóbbi már akkor sem volt igaz – mutatott rá.

Kepes már az Antall-kormány idején is politizált – gondolhatjátok, hogy nem az MDF mellett –, ahogyan ezt fel is idéztem a róla szóló Fekete lexikonban

– mutatott rá Mező Gábor. Hozzátette: a műsor nem is tetszett Kepes Andrásnak és propagandistázni kezdett.

Az újságíró azt is megjegyezte, hogy Kepes oldalválasztása nem meglepő, hiszen egyrészt ez garantált reflektorfénnyel járt, a másik út pedig nehézségekkel, elhallgatással vagy lejáratással, ráadásul teljesen érthető, ha a vörös szőnyegen felnőve a szocializmusban aranyéletet élve, ide-oda utazgatva, Kepes Imre elvtárs és Kepes Imréné elvtársnő előbb eltaszított, majd megfuttatott gyerekeként felnőve nem a konzervatív, a patrióta oldalt választotta.

Ki választja a nehezebb ösvényt?

– tette fel a kérdést. Majd rámutatott: nem ez a probléma, hanem a lapítás. „Őszintén, legalább a tükörnek ismerd be: igen, teljesen kivételezett helyzetben voltam a Kádár-diktatúrában. Igen, tehetséges voltam, de voltak rajtam kívül még tehetséges emberek, sőt, nálam tehetségesebb emberek is, akiknek az üzemi lap maradt. Még olyanoknak is, akik amúgy otthon, egy-egy megmentett, régi nyelvtankönyvből megtanultak egy-egy nyelvet. Nagyapámnak is volt egy. Abból tanult meg angolul” – írta Mező Gábor.

Kepes András, az aggódó európai értelmiségi, aki elmondja, hogy sajnálatos Magyarország történelmi megosztottsága, sőt az is, hogy itt gyakoriak voltak a diktatúrák, a tekintélyelvű válaszok, ami a mai napig nyomot hagy. Csak egy dolgot nem mondott el most sem Kepes András:

hogy az apja nagy energiával építette a legutóbbi diktatúránkat

– hangsúlyozta. Hozzátette: ahogy arról sem beszél, hogy ő is részben ennek a diktatúrának köszönhetően, és mindenképp ebben a diktatúrában lett ismert tévés, majd ismert szerző, véleményvezér. Valamint, hogy ezek a posztkommunista felnőttek, gyerekek szinte mind összetartottak, egy irányba húztak rendszerváltás után, és sokan úgy látták, hogy nem sok területet hagytak másoknak.

„Ha elmondta az interjúban, hogy az apja egy emberellenes eszmét szolgált, egy rettenetes rezsimet, amely a »legboldogabb végjátékában« örök időkre adósságcsapdába sodorta Magyarországot, akkor természetesen elnézést kérek. Valamiért azt gondolom, ezt ezúttal sem mondta el. Nem szokták” – tette zárójelbe a kutatóintézeti igazgató. Hozzáfűzte: reméli, hogy egyszer megéli, hogy nem a kommunisták gyerekei tanítják nekünk a demokráciát. Azonban tudja, hogy ez csak egy ábránd.

Mező Gábor rámutatott, ha valaki ismeri a történelmünket, akkor – ha akarja – mindennek látja a racionális okát. Ahogyan a jelen problémáinak is. Az új időkre fókuszálva: a magyar nemzet jelentős része kilencvenes évek után úgy érezte, hogy ki van szorítva mindenhonnan. Leegyszerűsítve: a gyárakat bezárták, s közben nem kaptak vissza semmit. Az államosítással elvett kis bolt visszaszerzésére már esély sem volt, de általában a régi jó föld maradékát is a helyi munkásőr fia kapta meg – magyarázta. Hozzátette: a régieknek meg a maradék jutott, vagy az sem.

A kilencvenes, kétezres években Budapestről, illetve az elitértelmiség nyűgjeiről, hamis félelmeiről szólt szinte minden, nem véletlenül lett a vidék a legerősebb bázisa a jobboldalnak – mutatott rá kutatóintézeti igazgató. Majd hangsúlyozta:

Értelmiség? Művészek? Biztosan jólesett volna sokuknak, sok egyáltalán nem ismert remek írónak, művésznek, értelmiséginek, ha embernek nézitek őket. Mondjuk meghívjátok őket egy-egy Desszertbe. Vagy desszertre. De nem tettétek. A terepasztalon nem jutott hely másoknak.

Erre válaszul jött 2010 és a NER – tette hozzá.

Ezek után indult el a „mindenszarizmus” korszaka. Az újabb diktatúrázás, az újabb „mindenszarizmus” lehetetlenné teszi a problémák kibeszélését. De ez nem a valódi problémákról szól, hanem arról, hogy ti, kedves átmentett értelmiség, ti az esélyt sem adtátok meg a kibeszélésre – mutatott rá. Majd kiemelte:

Erre jött a válasz, akció, reakció, akció, reakció. De nem kell óvodásként azt keresnünk, hogy ki kezdte. Csak beszéljük ki a teljes történetet. Hogy mi történt itt 1945 és 2010 között.

„Részben ezért kettéosztott ma is ez az ország. Mert nincsen valójában kibeszélve semmi sem. A bukott SZDSZ-esek meg felkapaszkodnának a ladikra. A sértett pesti értelmiséggel együtt. Ez történik éppen” – tette hozzá.