Hamvas Béla jut eszembe egy pillanatra és egy személyes emlék a sok közül. Amikor először jártunk Somogyi Győzőék varázslatos otthonában és megpillantottam a nagy vásznakat, kis híján megszédültem a ragyogástól. Míkonoszra gondoltam, még a turistainvázió előtti időkből. Később olvastam a festő egyik mondatát. „Görögországba kellett mennem, a görög szigetekre, ahol a tenger tintakék, a szikla vakító fehér, azután hazajöttem, és már itthon is láttam a színeket.” És azok az erős, tiszta sárgák. A tojástempera. Itáliai táblaképek, ortodox ikonok sejlenek fel a hagyományból egy aprócska magyar faluban a huszadik század vége felé.
Amikor eljött a pillanat, Somogyi Győző választott. Az új helyett a szépet, mindannyiunk örömére.
Hit és hazafiság – ez sugárzik még a vásznakról, a grafikákból és a könyvből. Valamint egyfajta káprázat.
Somogyi Győző számomra látó, látomásos festő, a legnagyobbak egyike.
Komment
Összesen 0 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
A téma legfrissebb hírei
Tovább az összes cikkhezVéleményváró
Tovább az összes cikkhezA szerző további cikkei
Tovább az összes cikkhezNe maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en




























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!