A német kancellár, Friedrich Merz elmondta első újévi beszédét. Figyelembe kellett vennie, hogy a német lehetőségek beszűkültek, az Euró­pai Unió messze nem tudja azt a teljesíteni, ami megfelelne az elvárásoknak. Saját népszerűségi indexe 26 százalék, amely a legrosszabb adat 1949, a Németországi Szövetségi Köztársaság létrejötte óta. A kancellár kijelentette, hogy Németország nem a nagyhatalmak játékszere. Érdekes lenne tudni, hogy melyik nagyhatalomra gondolt. Ha Amerikára, akkor ez rendkívül komoly kritika a legfontosabb szövetségese felé.

2026-ot mint a kitörés évét vázolta fel. Itt is hiányoztak a konkrétumok, hogy mi szükséges a gazdaság sikeres beindításához. Gondoskodni kíván a német politika a biztonságról. Újra csak az a kérdés, hogy hogyan. 

Az ukrán hadsereg objektív okok miatt nem képes a győzelemre, és az ország eddig elveszítette területe húsz százalékát.

Merz kijelentette, hogy Németország biztonságos ország. A szilveszteri események és a német mindennapok erre rácáfolnak. Söder bajor miniszterelnök, a CSU elnöke Merz után egy nappal kijelentette, hogy szigorítani kell a migrációs politikát, még az ukránok esetében is. A CSU elnöke készül a következő német választásokra. Kétszer nem sikerült kancellárjelöltnek lennie. Valószínűleg megpróbálja harmadszor is.

A kormányzó három pártról, a CDU-ról, a CSU-ról és az SPD-ről a kancellár bejelentette, a feladat, hogy Európa békében, szabadságban és jólétben éljen, évekig, talán évtizedekig. Figyelembe véve a német statisztikákat a jövedelmekről, a lakhatási viszonyokról és a szegénységről, ezek nem lesznek egyszerű feladatok.

Merz olvasatában Oroszország áll a béke útjában. Szerinte Moszkva az eljövendő években Európa megtámadását tűzte ki célul. Ez az elemzés még az amerikai értékeléssel is szembemegy, amely szerint az orosz hadsereg még Ukrajnát sem képes elfoglalni és nem jelent valós veszélyt Európára nézve.
Az elmúlt napokban a biztonsági garanciák kérdése újra előjött az amerikai–ukrán elnöki találkozón. Trump tizenöt évre ígért garanciát, Zelenszkij ötven évre kérte azokat. Megállapodás nem született. Mindkét fél hangsúlyozta, hogy a megvitatott kérdéseknél 90-95 százalékos volt az egyetértés. Ez igaz. A probléma csupán ott van, hogy a legfontosabb kérdésekben – területi engedmények, jóvátétel, ukrán hadsereg nagysága – nem született közös álláspont.

Tömegtüntetésekre került sor a világ egyik legjobban elzárt államában, Iránban. A síita vezetés 1979 óta van hatalmon. Az ország megvívott egy nyolcéves háborút Irakkal, ahol Bagdad volt a támadó fél.

1979-ben tüntető teheráni egyetemisták, a valóságban a hatalom felfegyverzett emberei elfoglalták a teheráni amerikai nagykövetséget, és a távozó amerikai elnökkel, Jimmy Carterrel nem, míg az új elnökkel, Ronald Reagannel ki tudtak egyezni. Ebben a megállapodásban, amelynek részeként titokban szállítottak amerikai fegyvereket Iránnak, kis híján belebukott a washingtoni kormány.

Jelenleg a tüntetők gazdasági okok miatt mentek ki az utcákra. Ilyenek az infláció és a gazdaság általános válsága. A történelemből tudjuk, hogy a gazdasági követelések előbb vagy utóbb politikai követelésekké változnak. A rendszer, mint eddig mindig, kemény kézzel lépett fel a tüntetőkkel szemben.

Eltelt egy újabb év. A béke – amelyet minden állam- és kormányfő kiemelt újévi beszédében – csak remény maradt.

A szerző biztonságpolitikai szakértő