Nukleáris csapás indult – ezt jelezték a katonai kémműholdak

A hidegháborús korszak szuperhatalmi szembenállása idején, a kölcsönös elrettentés évtizedeiben több súlyos nemzetközi konfliktus is kirobbant az Egyesült Államok és a Szovjetunió között az atomrakéták fenyegető árnyékában. De a világ az 1962-es kubai rakétaválság óta sohasem került annyira közel az egész világot lángba borítható nukleáris háború kirobbanásához, mint 1983. szeptember 26-ának válságos pillanataiban.

Nukleáris apokaliszis szélén táncolt a világ anélkül, hogy tudott volna róla Fotó: HD Wallpapers

Nukleáris világháború kirobbanása fenyegette a világot egy 1983. szeptember 26-án bekövetkezett váratlan incidens miatt, amit csak egy szovjet törzstiszt higgadt fellépése akadályozott meg.

Nukleáris katasztrófa fenyegette a világot 1983. szeptemberében   Fotó: YouTube

Nukleáris rakéták fenyegető árnyékában élt a világ

Az 1975-ös helsinki záróokmány aláírása után néhány évig úgy látszott, hogy az enyhülési folyamatnak köszönhetően végleg lekerül a napirendről a hidegháborús nagyhatalmak világháborúval fenyegető szembenállása és ezt a békés egymás mellett élés doktrínájának szellemében a konfliktusok elsimításának diplomáciai primátusa váltja fel. A Szovjetunió 1979. decemberi afganisztáni katonai intervenciója azonban ismét visszalökte a világot az 1950-es éveket felidéző új és súlyosan fenyegető hidegháborús szembenállás éveibe.

Ronald Reagan amerikai elnök konfrontatívabb politikát folytatott a szovjetekkel   Fotó: Wikimedia Commons

 Az 1980. január 20-án hivatalba lépett új amerikai elnök, Ronald Reagan a hivatali elődjével, a demokrata Jimmy Carterrel szemben nyíltan is felvállalta a konfliktust a Szovjetunióval. Az 1982 novemberében elhunyt ókonzervatív szovjet pártfőtitkárt, Leonyid Iljics Brezsnyevet az ugyancsak ultrakonzervatív Jurij Andropov követte a főtitkári székben; az 1983-ban meghirdetett amerikai csillagháborús program pedig új szakaszt nyitott a fegyverkezési versenyben, még inkább elmélyítve a két atomnagyhatalom közötti ellentéteket.

Jurij Andropov is a konzervatívok közé tartozott    Fotó: AFP

A stratégiai védelmi kezdeményezés, vagy közismert nevén a csillagháborús terv Ronald Reagan elnök kezdeményezésére 1983. március 23-án meghirdetett katonai program volt, amelynek egy olyan földi és a világűrbe telepített fegyverrendszer kiépítése volt a közvetlen célja, ami képes lett volna még az amerikai célpontoktól nagy távolságra megsemmisíteni a támadó szovjet nukleáris interkontinentális ballisztikus rakétákat. A tervnek volt azonban egy közvetett célja is, hogy egy olyan rendkívül költséges katonai programba hajszolja bele a Szovjetuniót, ami aláássa a szovjet rendszer gazdasági alapjait.

Ezt a kiélezett nemzetközi helyzetet egy újabb súlyos incidens feszítette a végletekig, amikor 1983. szeptember elsején a szovjet légvédelem lelőtte a dél-koreai légitársaság New-York és Szöul között közlekedő KAL 007-es járatát.

A dél-koreai utasszállító gép lelövése után majdnem forróvá vált a hidegháború

A dél-koreai Boeing 747-es utasszállító óriásgép a kijelölt irányvonaláról letérve mélyen berepült a tiltott légtérnek számító Szahalin-sziget fölé, ahol számos szovjet katonai bázis, köztük egy szupertitkos nukleáris rakétatelep volt. A KAL 007-es járat New Yorkból először az alaszkai Anchorage-ba repült, majd innen folytatta tovább az útját Szöul felé. 

A KAL 007-es járata jelentősen letért a repülési terv szerinti irányvonaláról   Fotó: Wikimedia Commons

A dél-koreai gép fedélzetén 240 utas és 29 fős személyzet tartózkodott. A Boeing 747-es szeptember elsején a kora hajnali órákban miután több mint száz kilométerre letért a repülési terv szerinti irányvonaláról, Szahalin felett belépett a szovjet légtérbe. 

Szahalin az ott létesített szovjet atomrakéta-bázis miatt tiltott légtérnek számított a civil repülőgépek számára. 

A koreai utasszállító gép légtérsértése idején különösen feszült, ideges hangulat uralkodott a szovjet távol-keleti katonai körzet parancsnokságán, mert a szovjet hadvezetés titkos parancsára és az érvényben lévő SALT II. szerződés megsértésével éppen ezekben az órákban készültek egy nukleáris robbanófejek hordozására szolgáló RT–2PM Topol interkontinentális ballisztikus rakéta próbaindítására. 

Topol interkontinentális nukleáris robbanófejes szovjet ballisztikus rakéta   Fotó:  Wkimedia Commons /ru:Участник:Digr

A szovjet parancsnokság idegességét csak még tovább fokozta, hogy nem sokkal a dél-koreai Boeing felbukkanása előtt mértek be egy amerikai RC–135-ös rádióelektronikai felderítő gépet, ami pont a tiltott légtérhatár vonalán repülve gyűjthetett adatokat. Miután a dél-koreai gép személyzete nem reagált a kapcsolatfelvételi kísérletekre és az ismételt hívásokra sem érkezett válasz a gép pilótafülkéjéből, a Szovjet Honi Légvédelem főparancsnokának utasítására az egyik magasba emelt Szuhoj Szu–15 TM típusú elfogóvadász levegő-levegő rakétákat lőtt ki az elsötétítve repülő és Szahalin légterét éppen elhagyni készülő dél-koreai gépre. A találatot kapott Boeing 747-es Jumbo Jet a tengerbe zuhant; a katasztrófát senki sem élte túl a fedélzeten tartózkodók közül. Az áldozatok között volt az Egyesült Államok egyik hivatalos tárgyalásra Szöulba utazó szenátora is.

A dél-koreai Boeinget egy szovjet elfogóvadász lőtte le   Fotó: Aviation

Az incidens – amelynek egyes részletei még ma sem teljesen tisztázottak – hatalmas felháborodást váltott ki világszerte. 

Reagan elnök a koreai gép megsemmisítését barbár cselekedetnek, a Szovjetuniót pedig a „gonosz birodalmának” nevezte az incidenst elítélő beszédében. A KAL 007-es járatának lelövése utáni hetekben minden korábbinál kiélezettebbé vált a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti viszony.

Mindenki kővé dermedt az irányítóközpontban, amikor megszólalt a vészjelző

Ezekben a rendkívül feszült napokban, 1983. szeptember 26-án az ekkor negyvennégy éves Sztanyiszlav Petrov alezredes vette át a Moszkvától délre fekvő titkos légtérfigyelő bázis földalatti irányítóközpontjának az ügyeletes tiszti szolgálatát. Ez a bázis számított a szovjet légvédelem legfontosabb idegközpontjának; az országos légtérfigyelési adatokon kívül ide futottak be a katonai műholdak riasztásai is, amelyek egy esetleges ellenséges interkontinentális rakétacsapás előrejelzésére szolgáltak.

Sztanyiszlav Petrov alezredes ( a fotón még századosi rendfokozatban)  Fotó: Ria/Novosti

A nap eseménytelenül kezdődött, ám néhány órával a szolgálat átvétele után Petrov alezredes egy bántóan éles berregő hang megszólalására kapta fel a fejét. 

A fülsértő csengőhang megszólalásával egyidejűleg az iránytóállásban lévő műszerpanelen az ellenséges atomtámadásra figyelmeztető indikátor vörös fénye is felvillant. 

Az 1980-as évek elején már mindkét katonai szuperhatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió is a Föld körül orbitális pályán keringő katonai kémműholdak tucatjaival figyelte egymás területét. Ezek a műholdak alkották a riasztási rendszer első vonalát, mert képesek voltak mind a szárazföldi silókból, mind pedig a világóceánon cirkáló atom-tengeralattjárók fedélzetéről megtörtént nukleáris rakétaindítások detektálására. 

Amerikai nukleáris rakéta kísérleti kilövése   Fotó: U.S. Army  / Wikimedia Commons

A vészjelző csengő megszólalása és az indikátor vörös fényének kigyulladása után néhány másodpercig halálos csend szállta meg az iránytótermet. A befutott jelzések alapján egyértelműnek látszott ugyanis, hogy az Egyesült Államok területéről ballisztikus rakétákat indítottak a Szovjetunió irányába. A légtérfigyelő bázis ügyeletes tisztjének minden ellenséges rakétaindításra utaló adatot az érvényes szolgálati szabályzat szerint azonnali hatállyal közvetlenül a szovjet vezérkarnak kellett jelentenie. 

Petrov alezredesre mint ügyeletes tisztre rendkívül súlyos felelősség nehezedett ezekben a válságos pillanatokban. 

Szovjet mobil nukleáris rakétahordozó iránytóegysége  Fotó: YouTube

Az alezredes ugyanis pontosan tisztában volt azzal, hogy a KAL 007-es járatának lelövése utáni rendkívül frusztrálttá vált nemzetközi helyzetben ha felemeli a piros telefont, a vezérkar rögtön elrendeli a válaszcsapás elindítását, ami néhány perc alatt nukleáris világháborúba taszítja a világot. De azzal is tisztában volt, ha elmulasztja a jelentéstételt az a hadbíróságot és a halált jelentheti számára. Rövid, ám de annál gyötrelmesebb pillantok után Petrov alezredes – aki nem akarta vállalni a nukleáris világháború kirobbantásának ódiumát – úgy döntött, hogy nem emeli fel a piros telefon kagylóját, és a riasztást műszaki problémaként jegyezte be a szolgálati naplóba.

Petrov alezredes higgadtsága mentette meg a világot az atomháború kirobbanásától  Fotó: Russia Beyond

„Kategorikusan elvetettem, hogy én legyek a bűnös a harmadik világháború kirobbantása miatt. Olyan érzésem volt, mintha kivégzésre vinnének, de mégsem cselekedtem” – mondta el ezekről a szörnyű pillanatokról sok-sok évvel később a bátor cselekedetével a világot az atomháború borzalmaitól megmentő Sztanyiszlav Petrov.

„Csak azt tettem, amit tennem kellett”

A szovjet vezérkari főnökség belső vizsgálta tisztázta és megerősítette Petrov alezredes döntésének helyességét, megállapítva, hogy a téves riasztást, ami könnyen nukleáris kataklizmába sodorhatta volna a világot, rendszerhiba okozta. Sztanyiszlav Petrov e rettenetes napról nagyon sokáig nem beszélt senkinek, még a családtagjainak sem. 

A szovjet hatóságok természetesen szigorú államtitokként kezelték az incidenst, 

amire csak a Szovjetunió 1991-ben történt összeomlása után derült fény. Az alezredest még 1983-ban Dimitrij Usztyinov marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere a „Szülőföldért tett szolgálataiért” kitüntetésben részesítette, az elismerés valós indokolása nélkül. 

                Dimitrij Usztyinov marsall, szovjet honvédelmi miniszter                                Fotó: Wikimedia Commons/Mil

Sztanyiszlav Petrov alezredes 1984-ben leszerelt, elhagyta a hadsereget, és a családjával együtt vidéken, Moszkva mellett telepedett le. Miután a világ szembesült 1983. szeptember 26-ának egészen az 1991-es fordulatig eltitkolt valóságával, a nyugállományba vonult és rendkívül szerény alezredest hősként kezdték el ünnepelni. 

Fia, Dimitrij Petrov szerint az apja sohasem tekintett hősként magára. 

„Egyszerűen csak azt tettem, amit tennem kellett” – hárította el a nyilvános ünneplést a világot az atomháborútól megmentő szerény férfi, Petrov alezredes. A volt szovjet törzstiszt ennek ellenére számos rangos nemzetközi elismerésben részesült, így többek között megkapta az ENSZ nagydíját is. 

Petrov alezredes időskori fotója   Fotó: Facebook

Sztanyiszlav Petrov 2017-ben hetvenhét éves korában hunyt el az otthonában. Haláláról csak pár héttel később, az egyik német barátjának jóvoltából szerzett tudomást a világ. A 2018-ban az ENSZ New York-i palotájában a Petrov alezredes emlékére megrendezett ünnepi ülésen Ban Ki-moon volt ENSZ-főtitkár méltatta a hős katonát, aki megmentette az emberiséget a nukleáris apokalipszistől. 

Sztanyiszlav Petrov alezredes:

• 1983. szeptember 26-án ügyeletes tisztként látott el légtérfigyelő szolgálatot,
• amikor váratlanul amerikai területen történ nukleáris rakétaindításról kapott riasztást,
• ám rövid és nehéz dilemma után nem jelentette ezt a vezérkari főnökségnek,
• hanem rendszerhibaként naplózta az incidenst,
• és ezzel megmentette a világot egy atomháború kirobbanásától.