Highjump művelet: mitől rémülhetett halálra az amerikai flotta az Antarktisznál?

A hidegháború időszakában mindkét katonai szuperhatalom, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió is számos olyan titkos speciális projektet hajtott végre, amiket sűrű homály fed; és ezek közül nem egy még napjainkban is szigorú államtitoknak minősül. Az egyik ilyen mindmáig tisztázatlan végcélú küldetésnek már a terepe is több mint furcsa, mert nem világos, hogy a Highjump (Magasugrás) kódnevet kapott akció során mit keresett egy komoly amerikai haditengerészeti kötelék az Antarktisz lakatlan és embertelenül hideg vidékén. De azt sem tudjuk, hogy a hat hónapra tervezett titkos küldetés miért szakadt félbe alig másfél hónap elteltével, és a küldetés parancsnoka az Egyesült Államokba visszatérve miért javasolta atomfegyver azonnali bevetését az Antarktisz kietlen vidékén. Az ügy rejtélyességét még tovább növeli, hogy 1947-ben a Highjump művelet dokumentációját a Truman-adminisztráció száz évre titkosította.

A Highjump művelet titkos küldetés volt Fotó: U.S. Navy

A Highjump műveletről, a hidegháborús korszak egyik legtitokzatosabb projektjéről ma sem tudunk túl sokat. A 100 évre titkosított akciót körüllengő titkok miatt az elmúlt évtizedekben számos összeesküvés-elmélet született az Egyesült Államok haditengerészetének egyik legjobban elhallgatott antarktiszi hadműveletéről.

A Highjump művelet volt a hidegháború egyik legtitokzatosabb antarktiszi expedíciója   Fotó: Joe Mastroianni, National Science Foundation

Highjump hadművelet: egy tudományos célú titkos katonai expedíció

A hetedik kontinensként is emlegetett Antarktisz a földkerekség legkietlenebb vidéke. Az Antarktisz az egyetlen olyan kontinens, amely lakatlan, és ahol legfeljebb csak a kutatóállomások személyzetét tekinthetjük állandó helyi lakosságnak. Az átlagosan –30 és –70 Celsius-fok között ingadozó hőmérséklet, a jeges szélviharok, a fél évig kitartó sötétség miatt a tudósokon kívül senkinek sem számít különösebben vonzó vidéknek ez a fagyos jégvilág. Éppen ezért volt szokatlan az a miden korábbinál és későbbinél is sokkal hatalmasabb, grandiózusabb expedíció, amit a Truman-adminisztráció haditengerészeti és védelmi minisztere, James Vincent Forrestal utasítására szervezett meg az Egyesült Államok hadserege és haditengerészete. 

James Vincent Forrestal, a Truman-adminisztráció haditengerészeti és védelmi minisztere   Fotó:  U.S. National Archives and Records Administration/Abbie Rowe

A különleges katonai expedíció feladata – a hivatalos indokolás szerint – egyrészt a Ross-jégselfen a Little America IV nevű kutatóbázis felállítása, meteorológiai, hidrológiai, oceanográfiai és egyéb tudományos célú megfigyelések elvégzése, valamint a hajók, repülőgépek és a parti személyzet teljes logisztikai láncának antarktiszi körülmények közötti validálása volt. Az Operation Highjump, vagyis a Magasugrás hadművelet kódnevet kapott vállalkozásban a haditengerészet 16 felszíni egysége, benne a USS Philippine Sea repülőgép-hordozó, a USS Mount Olympus nehézcirkáló, hat cirkáló, tanker és partraszálló hajó, két romboló, a USS Henderson és a USS Cacapon, kettő jégtörő, valamint a Balao-osztályba tartozó USS Sennet vadász-tengeralattjáró, 90 repülőgép, illetve helikopter, továbbá 4700 haditengerész és katona vett részt. 

A USS Philippine Sea repülőgép-hordozó, Byrd ellentengernagy zászlóshajója   Fotó: Wikimedia Commons/U.S. Navy

Hogy az az alapvetően tudományos célúként meghirdetett vállalkozáshoz mi szükség volt egy egészen komoly támadóerővel rendelkező flotta összeállítására, mind a mai napig megválaszolatlan kérdés. 

A haditengerészet és a hasereg illetékesei utóbb ezt azzal magyarázták, hogy erre a haditechnika extrém hideg körülmények közötti működésének vizsgálata, illetve a katonák hidegtűrő képességének felmérése végett volt szükség. A művelet, illetve a Taske Force 68 ( 68. csapásmérő kötelék) parancsnokának Richard E. Byrd ellentengernagyot nevezték ki. Nem véletlen, hogy Byrd admirális személyére esett a választás, aki nemcsak nagy tapasztalattal rendelkező zászlóstiszt, hanem komoly sarkkutatói múlttal is rendelkező parancsnok volt.

Atomot az Antarktiszra!

Byrd ellentengernagy 6. csapásmérő kötelékének egységei 1946 karácsonyán érték el az Antarktiszt, az I. Péter-sziget térségében. Az első alakulatok 1947. január 6-án, Vízkereszt napján szálltak partra az Antarktiszon, a központi hajócsoport pedig 1947. január 15-én érte el a Bálna-öblöt, ahol megkezdték a Little America IV bázis kiépítését. Az eredeti terv szerint a Magasugrás hadműveletet hat hónapig tartó vállalkozásnak szánták, ám alig bő egy hónappal az első egységek partra szállása után, 1947 februárjának közepén hirtelen félbeszakították a hadműveletet, a flotta felszedte a horgonyt és sietve elhajózott az Antarktiszról. 

                                                    Richard E. Byrd ellentengernagy, a Taske Force 68 kötelék parancsnoka                                                              Fotó: Wikimedia Commons/William D. Tribble, LTJG

A haditengerészet illetékesei utóbb ezt az időjárási körülmények romlásával magyarázták, 

de nem fejtették ki résztelesebben ennek okát, ami annál inkább is furcsább, mivel a Magasugrás hadműveletet éppen amiatt tervezték erre az időszakra, az antarktiszi nyár idejére, mert ekkor a legnyugodtabbak a meteorológiai körülmények. Miután a Task Force 68. befutott a hazai anyakikötőjébe, Byrd ellentengernagy azonnal Washingtonba sietett, hogy jelentést tegyen Forrestal haditengerészeti és védelmi miniszternek. Hogy mi hangzott el a köztük lezajlott négyszemközti megbeszélésen, ma sem tudható; az Operation Highjump dokumentációját ugyanis száz évre titkosították, amit – nemzetbiztonsági érdekre hivatkozva – még az információs szabadságról szóló törvény hatálya alól is kivettek. 

A Highjump művelet alakulatai 1947 január elején léptek partra az Antarktiszon   Fotó: Wikimedia Commons/U.S. Navy

Miután a Magasugrás hadművelet anyagát államtitoknak nyilvánították, Richard E. Byrd ellentengernagy soha többé nem beszélt az antarktiszi vállalkozásról. Amit még tudni lehet, hogy a hazatérése után levelet írt a kongresszusnak, 

amelyben atomfegyver mielőbbi bevetését sürgette, de hogy milyen okból, azt nem lehet tudni, mivel Byrd admirális levelét is államtitoknak minősítették. 

A Highjump művelet titkosítása, illetve a vállalakozást övező hallgatás természetesen nem hagyta hidegen az összeesküvés-elméletek hívőit sem.

Az elveszett atlantiszi civilizáció és titkos náci bázisok

Az egyik konteó összefüggést vél felfedezni a nácik 1938-as és 1939-es antarktiszi expedíciói, valamint a Magasugrás hadművelet között. Közismert, hogy a náci Harmadik Birodalom legfőbb vezetői közül Adolf Hitler és az SS főnöke, Heinrich Himmler is erősen vonzódtak az okkultizmushoz. Különösen a Rechsführer-SS, Heinrich Himmler vonzódott az egyik legfőbb privát mániájának számító árjakutatáshoz. 

Heinrich Himmler, az SS birodalmi vezetője erősen hitt az okkult tanokban   Fotó: Bauer, Friedrich Franz/Bundesarchiv

A németek vélelmezett misztikus árjaőseinek felkutatására több expedíciót szervezett az 1930-as évekbe, például Tibetbe is. Az 1938-ban, majd a rá következő évben megszervezett német antarktiszi expedícióknak a gyakorlati tudományos jellegű feladatok elvégzése mellett akadt egy titkos, a legfőbb SS-vezető által támogatott célja is: a feltételezett atlantiszi civilizáció nyomainak felkutatása. A számos Atlantisz-elmélet közül az a teória, miszerint e rejtélyes civilizáció földje az Antarktisz lehetett, nem kizárólag Himmler fantazmagóriája volt. 

Erich von Däniken, a híres svájci ufó-kutató is hitt az antarktiszi Atlantisz-teóriában   Fotó: Wikimedia Commons

A Reichsführer-SS mellett ezt az elméletet vallotta többek között Charles Hapgood és Ignatus Donelly amerikai történész, továbbá a Bermuda-háromszögben történt eltűnésekkel kapcsolatos – igencsak vitatható – teóriáiról elhíresült Charles Berlitz, valamint a szintén ismert svájci amatőr ufó-kutató, Erich von Däniken is ezt – a tegyük hozzá, hogy képtelen – elméletet hirdette.

Az expedíción részt vett USS Sennet vadász-tengeralattjáró   Fotó: Wikimedia Commons/U.S. Navy

 Az 1938-as és az 1939-es náci Antarktisz-expedíciók vezetője Alfred Ritscher kapitány, a német haditengerészet MS Schwabenland kutatóhajójának volt a parancsnoka. E titkos német Antarktisz-missziókról csak annyit lehet tudni, hogy legfőbb céljuk a német haditengerészet, a Kriegsmarine számára hadikikötőknek alkalmas területek felkutatása volt, más egyéb, nem ismert rendeltetésű kísérleti telepek létesítésére alkalmas helyszínek keresése mellett. A háborús események miatt azonban e kikötők és telepek kivitelezésére már nem került sor, legalábbis nincs semmiféle arra utaló bizonyíték, hogy ezek közül bármi is megvalósult volna.

2047-ben feltárulhat a teljes igazság

A német antarktiszi bázisokra vonatkozó összeesküvés-elmélet hívőit azonban cseppet sem zavarja a bizonyítékok hiánya, mert szerintük néhány szigorúan titkos kísérleti telep megépült, ahol a náci tudósok az ellenséges titkosszolgálatok figyelő szemeitől biztonságos távolságra minőségileg új és minden korábbinál pusztítóbb fegyverek, köztük egy speciális sugárfegyver kifejlesztésén dolgoztak.

Náci tudósok az Antarktiszon, középen Ritscher kapitány    Fotó: History/ANNALEN DER HYDROGRAPHIE UND MARITIMEM METEOROLOGIE

 Az Antarktisz-konteó hívei szerint a fanatikus náci tudósok az 1945. május 8-i német kapituláció után is tovább folytatták kísérleteiket, ami komoly nemzetbiztonsági kockázatot jelentett az Egyesült Államok kormánya számára.

Éppen ezért a Highjump művelet valódi célja e titkos náci bázisok felkutatása és elpusztítása volt, 

amihez csak álcául szolgált e hadi vállalkozás tudományos kutatási és logisztikai jellegének hangoztatása az illetékesek részéről. Azt, hogy a náci Németország kapitulációja után is tovább folytak ezek az állítólagos fegyverkísérletek az Antarktiszon, az összeesküvés-elmélet hívei többek között két német tengeralattjáró furcsa kalandjával próbálják meg alátámasztani.

A Highjump művelet egyik helikoptere bevetés közben   Fotó: U.S. Navy

 Már jóval a német fegyverletétel után, 1945 júniusában két német búvárnaszád, a szövetséges flották által hetek óta keresett U–530 és U–977 hadrendi jelzésű tengeralattjáró ugyanis az Antarktiszhoz közeli Déli-óceán vizein bukkant fel, ami a konteósok szerint nem lehet a véletlen műve. De az antarktiszi titkos náci bázisokban hívők más további úgymond „bizonyítékra” is hivatkoznak.  Szerintük a 68. csapásmérő flottában összevont hadihajók és harci repülőgépek nagy száma, továbbá Byrd ellentengernagynak a kongresszushoz írt és atomcsapást követelő levele egyértelműen arra utal, hogy az amerikaiak valamilyen súlyos veszélyforrásra bukkantak az Antarktiszon.

A Magasugrás haművelet iratait államtitoknak minősítették   Fotó: U.S. Navy

Ugyancsak ezt támasztja alá szerintük a Magasugrás hadművelet dokumentációjának 100 évre szóló titkosítása is. 

A „jól értesült” konteósok azt is tudni vélik, hogy az amerikai flottát egy ismeretlen forrásból származó nagy erejű sugárfegyver-támadás érte, ezért szakították félbe a vállalkozást és hagyták el pánikszerű sebességgel az Antarktiszt. És ez volt az oka sz expedíció dokumentációjának szokatlanul hosszú időre szóló titkosítása – vallják az összeesküvés-elmélet szószólói. Noha e konteós képzelgéseknek aligha van sok közük a valósághoz, ám az kétségkívül elég furcsa, hogy egy tudományos-logisztikai műveletként beharangozott expedíció iratait miért kell 100 évre titkosítani. Két évtized múlva, 2047-ben talán ezt is megtudhatjuk.

A Highjump művelet:

• az amerikai haditengerészet és hadsereg közös antarktiszi expedíciója volt,
• amelynek a hivatalos álláspont szerint tudományos, illetve katonai logisztikai céljai voltak,
• de a hat hónaposra tervezett műveletet bő egy hónap múltán hirtelen befejezték,
• az expedíció iratanyagát pedig államtitoknak nyilvánították.