A hógolyó-Föld idején az egész bolygót vastag jégpáncél borította be. Még a trópusokon és az Egyenlítő vidékén is olyan állapotok uralkodtak, mint manapság a Föld leghidegebb pontján, az Antarktiszon.
A kegyetlen hideg globális uralma
A köznyelvben – helytelenül – jégkorszaknak nevezett pleisztocén időszakban hat nagyobb hideg periódus, úgynevezett glaciális követte egymást. Az eljegesedéseket hosszú ideig, akár több százezer évig kitartó melegebb periódusok, interglaciálisok követték.
Egyes interglaciálisokban a mainál jóval melegebb volt az éghajlat, így például a 820 ezer éve elkezdődött és 440 ezer éve véget ért Günz–Mindel-interglaciális idején a Kárpát-medencében szubtrópusi éghajlati viszonyok uralkodtak. Ezt bizonyítják többek között az Ürömön előkerült vízilómaradványok más melegkedvelő állatfajok, például tapírok és erdei elefántok fosszíliái mellett. Amikor beköszöntött az eddigi utolsó és legkeményebb lehűlés, a Würm-glaciális, a sarkvidéki jég Európa jelentős részét betakarta. Vastag jégpáncél borította el például Skandináviát és a brit szigeteket, a több mint egy kilométer vastag jégtakaró pedig az Alpok és a Kárpátok előhegységeiig ért.
A mai Magyarország területén ekkor a jelen kor sarkköri viszonyaihoz hasonló száraz és hideg tundra éghajlat uralkodott.
Ám ez az általunk „jégkorszakként” ismert periódus messze nem az egyetlen, sőt korántsem a legnagyobb eljegesedés volt a Föld történetében. A Föld kialakulásától, vagyis 4,5 milliárd évtől a soksejtű létformák robbanásszerű elszaporodásáig, az 545 millió éve elkezdődött és napjainkig tartó földtörténeti eon, a fanerozoikum kezdetéig eltelt rendkívül hosszú időszak, a prekambrium idejéből négy nagy eljegesedést is ismerünk; a 2,1 milliárd éve, illetve az 1,2 és 0,9 milliárd éve, továbbá a 0,7 milliárd éve bekövetkezett jégkorszakokat.
A földtörténeti óidő, az 545 millió éve elkezdődött és 249 millió éve befejeződött paleozoikum végén, nagyjából háromszázmillió éve, a karbon és a perm időszak határán a mai Dél-Amerikát, Afrikát, az Antarktiszt és Ausztráliát egyesítő hatalmas őskontinensen, a Gondwana szárazulatán következett be egy igen jelentősnek mondható eljegesedés. Így a geológiai időskálán a csaknem a földtörténeti jelennek számító, 2,6 millió éve elkezdődött és 12 500 éve véget ért pleisztocén mamutos-ősemberes eljegesedése csupán a Föld hatodik nagyobb jeges periódusának számít.
A geológiai bizonyítékok szerint ezek közül messze a 716 millió éve kiteljesedett Sturti-glaciális volt a legkeményebb,
ezért hógolyó-Földként is emlegetik a rettenetes fagynak ezt a globális uralmát.
Amikor még az Egyenlítőn is antarktiszi körülmények uralkodtak
A Sturti-galciálisnak, a Föld elképesztő mértékű globális lehűlésének pontos okai jelenleg sem ismertek. A földtudományok képviselői és klimatológusok szerint a kriogén földtörténeti időszakban egy vagy több úgynevezett hűtőházi hatás pozitív visszacsatolásának következményeként a bolygó felszínét teljesen vagy majdnem teljesen elborította a jég, mind az ősi szárazulatokat, mind pedig a világóceánt vastag jégtakaró fedte be.
A prekambriumi kriogén földtörténeti időszak hozzávetőleg 720 millió éve kezdődött el és nagyjából 660 millió éve ért véget. A kriogén idejére esik a Struti-galciális is, vagyis a hógolyó-Föld kialakulása, az egész bolygó eljegesedése.
Nemcsak a pólusokon, hanem a trópusi öv szélességi körein, sőt az Egyenlítőn is egységesen zord sarkvidéki hideg uralkodott.
A paleoklimatológiai modellszámítások szerint a Struti-eljegesedés idején a Föld globális átlaghőmérséklete –50 Celsius-fokra zuhant vissza. (Napjainkban a földi átlaghőmérséklet + 13,5 Celsius-fok.)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!