Hógolyó-Föld: mínusz ötven fok és jégtakaró az Egyenlítőn

Az úgynevezett „jégkorszakról” szinte mindenkinek a pleisztocén időszak hideg periódusai, a mamutok, a gyapjas orrszarvúk és a barlangok mélyén a tűz fényénél kőszerszámokat pattintó ősemberek világa jut az eszébe. Pedig a pleisztocén utolsó, egyben legnagyobb eljegesedési periódusa, a 117 ezer éve elkezdődött és 12 ezer éve véget ért Würm-glaciális – amikor az Északi-sark jégtakarója egészen a Kárpátok előteréig nyúlt le – csupán kellemes mediterrán tavasznak számít a a földtörténet legnagyobb eljegesedése, a hógolyó-Föld, vagyis a Sturti-galciális idején a Földön uralkodott elképesztő viszonyokhoz képest.

A Sturti-glaciális idején vastag jégpáncél borította még az Egyenlítőt is Fotó: Leemage via AFP/Ron Muller

A hógolyó-Föld korában a bolygó olyan képet mutatott, mint ma az Antarktisz. Forrás: YouTube

Ekkoriban a Föld teljesen más képét mutatta ahhoz képest, mint amit napjaink űrfotóiról ismerünk. A Sturti-glaciális kiteljesedésének idején, 716 millió éve egy képzeletbeli űrhajó kabinjában ülve a „kék bolygó” helyett egy, a szemet bántóan vakító hófehérben ragyogó Földet láttunk volna. A Sturti-jégkorszak geológiai bizonyítékait a Föld több pontján is megtalálták. A hógolyó-Föld elmélet egyik legmeggyőzőbb bizonyítékát a Harvard Egyetem kutatói találták meg Kanada területén, még 2010 márciusában.

A hógolyó-Föld modern elméletét először Joseph Kirschvink, a Kaliforniai Műszaki Egyetem (Califronia Institute of Technology, Caltech) geológusa publikálta 1989-ben. Ennek helyességét azóta több klímamodell is alátámasztotta, és egyre több terepi bizonyíték erősítette meg Kirschvink hipotézisét.

A tudósok rendkívül nagy mennyiségű, a mozgó jégár által lerakott prekambriumi törmelékes üledéket, tillites rétegsort tártak fel, amely a radiometrikus kormeghatározás szerint 716-710 millió éve üllepedett le. Senkit se tévesszen meg azonban, hogy ezeket a tillites rétegeket Kanada északi, a sarkkörhöz közeli vidékén tárták fel. 

Jégár nyoma prekambriumi kőzeten. Forrás: Ancient Earth

A rétegsor lerakódása idején, 716 millió éve ugyanis a kanadai ősmasszívum a paleomágneses mérések szerint még Laurencia őskontinens egyenlítői vidékén feküdt. Hasonló korú és a prekambriumi jégár által lerakott rétegeket azóta más kontinenseken, így például Ausztráliában is feltártak az eljegesedés globális jellegét bizonyítva. 

Élet ekkor még csak az ősi világóceánban létezett primitív egysejtű létformák képében. 

A kutatók azt feltételezik, hogy a hógolyó-Föld egyenlítői vidékén olyan kisebb jégmentes vízfelületek maradhattak fenn, amelyek elősegítették e létformák túlélését. A globális eljegesedésnek a Laurencia őskontinensen elkezdődött aktív vulkanizmus vethetett véget a kutatók feltételezése szerint. 

Aktív vulkanizmus vethetett véget a globális jégkorszaknak. Fotó: Wikimedia Commons/Jan-Pieter Nap

A több százezer, esetleg egy-két millió évig eltartó intenzív vulkáni tevékenység e hipotézis szerint annyi szén-dioxidot juttatott a légkörbe, hogy az üvegházhatás miatt elindult az atmoszféra drasztikus felmelegedése, ami végül elolvasztotta a jeget. Bárhogy is volt, a bizonyítékok azt mutatják, hogy a Sturti-glaciális volt a földtörténet leghidegebb korszaka.