Űrkonteók: nem Gagarin volt az első, és a Holdra szállás is kamu

A XX. századi tudomány, illetve technika történetében különösen emlékezetes dátum 1961. április 12., az első ember, Jurij Alekszejevics Gagarin űrrepülése, valamint 1969. július 20., Neil Armstrong és Edwin Aldrin Holdra lépése, ami új távlatokat nyitott az emberiség előtt mind az űrtechnológiában, mind pedig az űrkutatásban. Ám ezek az óriási ugrásnak számító küldetések sem győztek meg mindenkit arról, hogy Gagarin valóban járt-e az űrben, illetve Armstrongék - és az őket követő asztronauták - a Holdon; az első missziókkal szinte egyidőben szárba szökött és magukat mind a mai napig makacsul tartó űrkonteók ugyanis mindezt megkérdőjelezik. Noha könnyen elintézhetnénk ezeket az összeesküvéselmélet-szerű képzelgéseket egyetlen kézlegyintéssel csakúgy, mint a laposföld-hívők fantazmagóriáit, mégis érdemes csokorba szedni, hogy mire alapozva gondolják egyesek ezeket a történelmi jelentőségű űrmissziókat az évszázad legnagyobb átverésének.

Jurij Gagarin volt az első űrhajós, aki kijutott a kozmoszba, bár ezt egyesek megkérdőjelezik Fotó: Wikimedia Commons

Fulladás, szívinfarktus és halálos g-terhelés

Az egyik legjobban elterjedt általános űrkonteó szerint nem is Gagarin volt az első szovjet kozmonauta aki kijutott a világűrbe, az ő űrutazását ugyanis már négy kudarcba fulladt emberes kísérlet előzte meg amit viszont presztízsokokból agyonhallgattak a szovjet hatóságok. Az összeesküvés-elméletek specialistái szerint e feltételezett kudarcos küldetések legelső pórul járt "kísérleti nyula" Pjotr Dolgov alezredes, a szovjet légierő kiképzett űrhajósa volt. A konteósok szerint Dolgov alezredest még Gagarin startja előtt fél évvel korábban, 1960 októberében indították a világűrbe. A start rendben le is zajlott és Dolgov űrhajója sikeresen orbitális pályára állt. 

              A bajkonuri űrközpontban a kilövőállásra állítanak egy hordozórakétát a szovjet időkben                        Fotó: Theplace2.ru

A tragédia a a visszatérési manőver közben következett be; a fékezőrakéták meghibásodása miatt ugyanis Dolgov alezredest 16 g nehézségi gyorsulás érte, ami megölte a kozmonautát - állítják a Dolgov-konteó hívei.

A földi nehézségi gyorsulás az a gyorsulás, amellyel a Föld nehézségi erőterében szabadon eső tárgy a levegő ellenállást figyelmen kívül hagyva mozogna. Jelölése a g.

Az elsőség megszerzésének lázában égő szovjeteket azonban nem kedvetlenítette el ez a kudarc és alig két hónappal Dolgov katasztrófája után ismét embert küldtek a világűrbe, Vlagyimir Zavadovszkij őrnagy, kiképzett űrhajós személyében. 

A bajkonuri űrkikötőből végrehajtott start most azonban "túl jól" sikerült, 

mert Zavadovszkij hordozórakétájának a gyorsító fokozata műszaki meghibásodás miatt a számítottnál később kapcsolt ki, így a kozmonauta jóval a betervezett orbitális pálya felett, 460 kilométer magasan állt Föld körüli pályára. A földi irányításnak a megfeszített munka ellenére is csak a start után két héttel később sikerült visszahoznia a Földre az űrkabint. 

Három halállal végződő szovjet űrkísérletről suttogtak az űrkonteósok     Fotó: Devianart

Vlagyimir Zavadovszkij őrnagy ezt már azonban nem élte túl, mivel az űrkabinban csupán négy napra volt elegendő az oxigénkészlet. De ez még nem minden, mert a Gagarin előtti szovjet űrutazások összeesküvéselmélet-szakértői szerint nem csak Dolgov és Zavadovszkij esett a túlhajszolt emberes űrkísérletek áldozatául. Genagyij Mihajlov őrnagy 1961. februárjában startolt el a bajkonuri űrkikötőből. Ez alkalommal minden úgy ment mint a karikacsapás, a start, az orbitális pályára állítás és a visszatérési manőver is rendben zajlott le. Mihajlovhoz azonban nem volt kegyes a sors, mert ereszkedés közben hirtelen szívinfarktust kapott és meghalt - állítják a Mihajlov összeesküvés-elmélet tudorai.

A nagy Iljusin-konteó

Az első sikeres emberes űrrepülés, Gagarin missziója előtti állítólagos kudarcba fulladt szovjet kísérletek közül kétség kívül a világhírű repülőgép-konstruktőr, Szergej Iljusin fia, Vlagyimir Iljusin alezredes homályos hátterű története kapta a legnagyobb publicitást. Iljusin alezredes, aki a Szuhoj szovjet repülőgép-tervező iroda berepülőpilótája volt, mindössze a Vosztok-1, Gagarin űrhajójának a startja előtt öt nappal korábban 1961. április 7-én indult a világűrbe. Az indítás továbbá a pályára állítás is sikeresen zajlott le és Iljusin a Rosszija nevű űrkabinjával egyszer megkerülte a Földet. A problémák a visszatérési manőver során léptek fel mert alaposan elvétették a navigációt és Iljusin nem Kazahsztánban, hanem a Szovjetunióval ekkoriban cseppet sem barátságos viszonyban álló Kínai Népköztársaság területén landolt. 

              Vlagyimir Iljusin sohasem erősítette meg a személyéhez kötött legendát                                            Fotó: The.place2.ru

A két kommunista hatalom közötti kapcsolat Sztálin halála után kezdett elmérgesedni; Mao Ce-Tung kínai pártfőtitkár, a "nagy kormányos" ugyanis Hruscsov reformjait súlyos revizionista elhajlásnak, kapitalista restaurációnak tartotta. Éppen ezért az eltévedt szovjet űrhajós sem részesült baráti fogadtatásban; 

Iljusint a kínai hatóságok őrizetbe vették, a Rosszija űrkabint pedig elkobozták. 

Az Iljusin-konteóban hívők szerint a kínaiak szétszedték és aprólékosan megvizsgálták az űrkabint, hogy olyan technológiai információkhoz jussanak jövőbeli saját kísérleteikhez, amikkel még nem rendelkeztek. Iljusint és az űrkabint csak az incidens után egy évvel később adták át a szovjet hatóságoknak. És hogy miért hallgatott mélyen erről mindkét érintett fél? Az Iljusin-konteó szakértői erre is tudják a választ: a szovjetek nem akartak nevetség tárgyává válni ország-világ előtt a súlyos malőr miatt, a kínaiaknak pedig nem állt érdekükben tudtul adni, hogy milyen értékes technológiai információkhoz jutottak hozzá meglehetősen vitatott körülmények között.

Mao Ce-Tung és Hruscsov. Az 1960-as évek elejére megromlott a két kommunista nagyhatalom közötti viszony     Fotó: AFP/Ria/Novosti

A szovjet hatóságok soha sem ismerték el, hogy bármiféle valóságalapja lenne az Iljusin-sztroinak. 

Maga Vlagyimir Iljusin alezredes - akit később tábornokká léptettek elő -, sem beszélt erről, még a Szovjetunió felbomlása után sem, egészen a 2010-ben bekövetkezett haláláig. Az 1964-ben megbukott néhai szovjet pártvezető, Nyikita Hruscsov fia, Szergej Hruscsov viszont 1998-ban a brit Horizons tévécsatornának adott interjújában megerősítette, hogy az 1960-as évek elején Vlagyimir Iljusin kiképzett űrhajósként egy évet Kínában töltött. Az Iljusin-konteót esetlegesen alátámasztó levéltári dokumentumok azonban mind a mai napig nem ismertek, illetve nem kerültek nyilvánosságra.

Gagarin és Armstrong filmstúdiókban repültek

Akadnak azonban olyan összeesküvés-elmélet hívők is, akik szerint Gagarin történelmi űrrepülése sem egyéb egy nagy blöffnél. E konteósok szerint a sorozatos kudarcok miatt módfelett paprikás hangulatba került Hruscsov az ötödik alkalommal már biztosra akart menni főleg azután, hogy megtudta, az amerikaikat is legfeljebb már csak alig egy-két hét választja el az első emberes űrkísérlettől. Azt viszont semmilyen körülmények között sem engedhette meg, hogy a "hanyatló kapitalizmust" megtestesítő amerikaiak az emberes űrrepülés elsőségéért folytatott versenyben győzedelmeskedjenek a világ "legfejlettebb társadalma" felett.

A Vosztok-1 a kozmoszban     Fotó: Pics About Space

 Ezért Hruscsov utasítására szigorú titoktartás mellett Gagarin űrutazását egyszerűen megrendezték; felvették amint beöltöztetik és a felvonón felmegy a Vosztok-1 kabinjába, továbbá a hordozórakéta startját is filmre rögzítették, csakhogy Gagarin ekkor már nem volt az űrkabinban. A visszatéréséről készített felvételek pedig ugyanúgy megrendezettek voltak mint maga a start. 

A Gagarin-konteósok legfőbb érve az elméletük "igazsága" mellett az, hogy e történelmi jelentőségű űrrepülés során Gagarin egyetlen fényképfelvételt sem készített a Földről,

 illetve kozmikus környezetéről. A hivatalos magyarázat, miszerint csütörtököt mondott a kamera, a konteósok szerint csak még gyanúsabbá teszi az esetet. De vannak, akik még ennél is messzebbre mennek a Gagarin-konteóban; szerintük Jurij Gagarin 1968. március 27-i légi balesete a KGB által jól előkészített merénylet volt miután a titkosszolgálat megtudta, hogy az állandó hazugságban élő és emiatt lelkileg tönkrement Gagarin arra készül, hogy felfedje az évszázad szovjet csalását.

Gagarin és felesége    Fotó: Wikimedia Commons

 Ha már az évszázad csalásáról van szó, az (űr)csalási versenyben az amerikaiak sem maradtak el a szovjetek mögött - állítják az ugyancsak élénk fantáziával megáldott Hold-konteó hívők. Az űrverseny részeként John F. Kennedy elnök 1961. május 25-én a kongresszus előtt megtartott beszédében jelentette be, hogy Amerika még az évtized vége előtt embert küld a Holdra. Az ezt realizáló Apolló-program az Egyesült Államoknak az űrversenyben a Szovjetunióval szemben kialakult vesztes helyzetét akarta megfordítani a nemzeti presztízst helyreállítása mellett. 

Kennedy elmondja híres kongresszusi beszédét, 1961. május 25-én       Fotó: Wikimedia Commons

Az elnök nemzetnek tett ígérete 1969. július 20-án valósult meg, amikor a földi civilizáció történetében először lépett ember egy másik égitest, a Hold felszínére. A Hold Nyugalom tengere nevű síkságán landolt Sas holdkompból elsőként Neil Armstrong szállt ki, akit Edwin Aldrin követett. Az első Holdra szállást élőben közvetítették, amit világszerte mintegy másfél milliárd ember kísért figyelemmel. Azonban ez sem volt elég meggyőző azok számára, akik a Holdra szállást tekintik az évszázad legnagyobb átverésének. A Gallup Intézet 1999-ben elvégzett felmérése szerint az amerikaiaknak mintegy 6 százaléka hitt abban, hogy a Holdra szállás megrendezett csalás volt. 

Aldrin tiszteleg az amerikai zászló előtt a Holdon      Fotó: Wikimedia Commons/NASA

Az Apolló-konteósok szerint Armstrong és Aldrin holdsétáját egy Arizonában felépített titkos stúdióból közvetítették. 

A Hold-konteó hívei több "bizonyítékot" is felsoroltak álláspontjuk alátámasztására. Az egyik ilyen érv, hogy a Hold felszínén készített felvételeken nem látszanak a holdi égbolt koromfekete háttéren a csillagok, holott a Holdnak nincs is légköre. Egy másik "bizonyíték" pedig az, hogy a kitűzött amerikai zászló - úgymond - lobog, ami atmoszféra híján pedig képtelenség. Ugyancsak a hamis beállítás melletti érvként hozták fel, hogy egyes árnyékok iránya nem egyezik meg, illetve több felvételen is ugyanaz a háttér látszik. 

Az Apolló-11 személyzete. Balról: Neil Armstrong, Michael Collins, Buzz Aldrin     Fotó: NASA

A kételkedőket a NASA illetékesei és a szaktudósok sem tudták meggyőzni, holott például a szovjetek komoly rádiótechnikával követték nyomon az Apolló-11 küldetését, illetve a holdkőzetekről is több nemzet szaktudósai állapították meg egységesen a földönkívüli holdi eredetet, arról nem is szólva, hogy a legújabb holdszondák számos felvételen örökítették meg az amerikai holdexpedíciók Holdon hagyott berendezéseit. A szovjet és amerikai űrkonteók legfőbb, és az űr- összeesküvés-elméleteket is messze meghaladó tanulsága az, hogy a fanatikus hívők hitét még a tények sem tudják kikezdeni.

Az űrkonteók hívei kétségbe vonják, hogy:

• Gagarin lett volna az első ember a világűrben,
• az űrutazásokat megrendezett blöffnek vélik,
• és tagadják azt is, hogy járt már ember a Holdon.