Űrkonteók címszavakban: nem is Gagarin volt az első ember a kozmoszban, csak az ő sikeres küldetését kürtölték szét a világban a szovjetek, miután ezt megelőzően négy emberes missziójuk is súlyos kudarcba fulladt; Gagarin űrutazását csupán megrendezték ugyanúgy mint az amerikaiak első Holdra szállását, amit egy előre felépített titkos műteremből közvetítettek. De vajon mire hivatkoznak azok, akik mindezt készpénznek is veszik?

Az űrkonteók természetrajza
1961. április 12-én a szovjet állami hírügynökség, a TASSZ szenzációs hírt röpített világgá: Jurij Alekszejevics Gagarin őrnagy a Vosztok-1 űrhajó fedélzetén kijutott a kozmoszba és megkerülte a Földet. Gagarin űrrepülésével a Szovjetunió második alkalommal mért súlyos csapást az 1950-es évek derekától kibontakozó űrversenyben az Amerikai Egyesült Államokra, miután az első műhold, a Szputnyik-1 1957. október 4-én történt sikeres felbocsátása után a legelső emberes űrutazás sikerét is bezsebelhette az amerikaiak orra elől.

Noha mind a Szovjetunió, mind pedig az Egyesült Államok nem győzte hangsúlyozni a kozmosz meghódításáért vívott űrverseny békés és tudományos jellegét, azzal már a kortársak is tisztában voltak, hogy a két szuperhatalom között kibontakozó űrverseny szétválaszthatatlanul összekapcsolódott a katonai célú interkontinentális ballisztikus rakéták kifejlesztésével. Éppen ezért mindkét nagyhatalom presztízskérdést csinált a kozmikus versenyfutásból is. Nyikita Szergejevics Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártjának első titkára a világraszóló szovjet űrkutatási sikereket a kommunista rendszer, a "legfejlettebb társadalom" egyik legfontosabb propagandaeszközének tartotta, ezért pénzt és időt nem kímélve sürgette a szovjet űrkutatási program technikai vezetőjét, Szergej Koroljov főkonstruktőrt az emberes űrrepülés elsőségének megszerzéséért.

A szovjetrendszer Sztálin halála után sem vetkőzte le magáról azt a beteges, már-már paranoiás titkolózást, ami a sztálini időket jellemezte. Jelentős részt ennek a titkolózási mániának voltak köszönhetők azok a konteós jellegű találgatások is, amelyek már rögtön Gagarin földet érése után elkezdtek szárba szökkenni.
Ezeknek a suttogva terjesztett összeesküvéselmélet-szerű pletykáknak a hitelét a hidegháborús korszak titkolózási mániája csak még tovább erősítette;
a szovjet űrkísérletek csak akkor kaptak nyilvánosságot ugyanis, ha már sikeresen befejeződtek. Másrészt a békésnek nevezett űrkísérleteket ugyanolyan szigorú titoktartás övezte, mint a szupertitkos katonai fejlesztéseket. Éppen ezért érthető, hogy a titkolózásban és agyonhallgatásban élenjáró szovjetek bejelentéseit még akkor is megkérdőjelezték, ha azok történetesen igaznak bizonyultak.