A Ferencváros történelmet írt: bejutott a Bajnokok Ligája csoportkörébe!

Mint már sokszor, ezúttal is a Bajnokok Ligája a tét. A Ferencváros sokadszor fut neki ennek a magasságnak, először napra pontosan 30 évvel ezelőtt, 1995. augusztus 9-én, és akkor óriási lépést tett a csoda felé: 1-0-ra legyőzte Brüsszelben az Anderlechtet. Ez tényleg történelmi jelentőségű siker volt a magyar labdarúgásban, mert persze kellett hozzá a visszavágó 1-1-es eredménye is, ez a győzelem volt a kulcsa annak, hogy egy magyar csapat először jutott be az akkor három éve létező Bajnokok Ligájába. A cikk az Arcanum adatbázisának segítségével készült.

A Ferencváros az Üllői útan egygólos előnnyel fogadta a belga Anderlechtet, és ez az idegenben elért 1-0-ás győzelem alapozta meg a bejutást a Bajnokok Ligája csoportkörébe. Fotó: tempofradi.hu

A mérkőzés napján délelőtt a Fradi szurkolói kimondottan kellemes hangulatot varázsoltak a belga fővárosba, az más kérdés, hogy a meccs előtti órákra néhányan túltöltötték magukat az amúgy valóban pompás belga sörökből, de őket a rendőrök játszi könnyedséggel lekapcsolták. A várakozás tényleg mérsékelt volt, amit jól bizonyított, hogy a sportnapilap már a beharangozóra sem szentelt még csak fél oldalt sem, majd a tudósításra sem szántak jóval többet a szerkesztők. Aztán megtörtént a csoda az 58. percben: 

Lisztes tanári passzával Zorán Kuntics hihetetlenül üresen lódulhatott a belga bajnok kapuja felé, szépen megvárta, amíg De Vlieger eldől, Babayarónak esélye sem volt, hogy odaérjen, s a szerb csatár gyönyörű mozdulattal a kapu jobb alsó sarkába helyezett.

Mindenki legnagyobb meglepetésére vezetett a Ferencváros, és ezt az előnyt nem is túl nehezen megőrizte – ez akkor tényleg nem várt bravúr volt. A Fradi egyébként így állt fel: 

Hajdú – Telek – Kuznyecov – Páling, Nyilas, Simon, Lisztes, Kecskés – Albert – Kopunovics, Kuntics, a végén beállt Nagy Zsolt, Vincze Ottó és Zavadszky Gábor is.

– Akkoriban nem volt nagyon jellemző, hogy a szakmai stáb a lehető legalaposabban feltérképezte az ellenfelet, hiszen a technikai feltételek a mához képest még gyerekcipőben jártak – emlékszik vissza történtekre Lisztes Krisztián, aki a zseniális gólpasszt adta. – Ez a meccs azonban kivétel volt. 

Ha jól emlékszem, Mucha József, a pályaedzőnk utazott ki az Anderlecht bajnoki meccsére, és roppant részletes elemzéssel rukkolt elő, aminek köszönhetően pontosan tudtuk, hogyan sebezhető meg az Anderlecht. 

Az első félidő kiegyenlített játékkal zajlott, de én éreztem, hogy mi vagyunk az éhesebbek a sikerre, dacára annak, hogy nagy nyomás alatt álltunk. 

 

Lisztes Krisztiánnak elég volt egy zseniális passz

Ezt a nyomást sikerült átvészelni, aztán a szünet után a Ferencváros egyre több jó támadást tudott vezetni. Ezek egyike volt az a kontra, amikor Lisztes Krisztián indította Zoran Kunticsot – a többit pedig tudjuk. Hajdú B. István, a mérkőzést közvetítő televíziós kommentátor úgy lelkendezett, hogy Lisztes eddig sok labdát elszórt, de most mindent jóvátett. Az érintett ma így emlékszik erre vissza:

– A taktikánkból adódóan én mindig kicsit messze a támadókhoz jutottam labdához, és ebben benne rejlett a pontatlanság veszélye. Ám elég volt egyszer bejönnie egy átadásnak ahhoz, hogy mattoljuk a belga védelmet, ezért egyáltalán nem bántam, hogy addig többnyire nem jöttek be a passzaim, és a számításunk bevált, sikerült tényleg remek gólpasszt adnom Zoránnak.

Idősebb Lisztes Krisztián egyik legszebb emléke az Anderlecht legyőzése. Fotó: Mirkó István

Másnap persze már egy egész oldalt érdemelt a Ferencváros bravúrja a Nemzeti Sportban. Novák Dezső érthető módon óvatos duhajként nyilatkozott, a vele készült beszélgetés címe is árulkodó: „Csak egy csatát nyertünk meg…” A belga lapok katasztrófaként tálalták az eredményt, és a legendás belga edző, Raymond Goethals is igen lehangolóan nyilatkozott: 

Ez volt az a meccs, amit mindenképpen meg kellett volna nyerniük, ehelyett egy ilyen blamázsnak tették ki magukat. Még szerencse, hogy a szurkolók nagy része vakáción volt, és nem látta ezt a katasztrófát.

Simon Tibor találóan fogalmazott: „Az utóbbi évek legnagyobb futballsikerét értük el, arról azonban semmiképpen sem szabad megfeledkeznünk, hogy még hátravan a visszavágó. Nem szabad hagynunk, hogy kiénekeljék a sajtot a szánkból.”

A Ferencváros győzelme óriási bravúr volt. Fotó: Arcanum

Erre a visszavágóra két hét múlva az Üllői úti stadionban került sor, és a Bajnokok Ligája csoportkörébe jutáshoz nyilván szükség volt az ott elért 1-1-es végeredményre is. Ám az első, brüsszeli mérkőzés volt a kulcs.

– Jó visszaemlékezni arra a napra – mondja ma Lisztes Krisztián. – Még mindig élmény nekem, de szerintem a szurkolóknak is, hiszen enélkül aligha juthattunk volna be a Bajnokok Ligája roppant színvonalas mezőnyébe. 

A visszavágó önfeledt ünneplésbe torkollott. Fotó: tempofradi.hu

Az az Üllői úti 1-1 és az utána zajlott népünnepély is örökké emlékezetes, hiszen akkor dőlt el, hogy a Ferencváros belépett Európa élmezőnyébe, de ez nem sikerült volna az idegenben aratott győzelem nélkül. Ez történelmi tett volt, amit ma – ha lehet harminc év távlatából – különösen értékelhetünk, hiszen magyar csapat azóta mindössze kétszer lehetett tagja a kontinens elitjének. A Debrecen 2009-ben vívta ki magának a csoportkörben való szereplés jogát, majd 2020-ban ismét a Fradi hajtotta végre ezt a bravúrt.