Ahol már csak az ima tartja az emberekben a lelket: Kárpátalján turnézott a Kiss Kata Zenekar

Kárpátalján turnézott a Kiss Kata Zenekar. Azokon a magyarlakta településeken jártak, ahol a magyarság már nagyon megfogyatkozott és az ott maradottaknak óriási szüksége van biztató üzenetre, jelenlétre, örömre a zenén keresztül. A háború kitörése óta nem volt részük ebben. A harminc állomásos turnénak a Sohasem egyedül címet adták, dalaik által erőt, hitet akartak adni és azt az üzenetet vitték az anyaországból, hogy számíthatnak ránk, nincsenek egyedül. Bujdosó csend címmel egy videóklip is készült, amely bepillantást enged életükbe. Kiss Kata énekesnővel, a zenekar vezetőjével beszélgettünk az átélt élményeikről, a háború sújtotta Kárpátalján élő magyarok hitéről és megpróbáltatásairól.

Kiss Kata ősszel további kárpátaljai településeken szeretne vigaszt nyújtani dalaival. Fotó: Grúz Bence

A nagycsaládosoknak, a pedagógusoknak és a lelkészeknek van csak engedélyük az otthonmaradásra. A zenekart is többször megállították ellenőrző pontokon és elkérték a férfiak útlevelét.

Azért lett a klipünk címe a Bujdosó csend, mert azt szerettem volna érzékeltetni, hogy a háború negyedik évében mi is van Kárpátalján: kihalt utcákat, bezárt kapukat látunk, és csak elvétve embereket. Ez a rémisztő, bujdosó csend vesz körül mindent.

 Éjjel-nappal a rémületet érzékeltük, mert nem lehet tudni sosem, mi történik a következő pillanatban. Mindig szól a légvédelmi sziréna, ennek a hangja is benne van a dalban. A kárpátaljai emberek már megszokták ezt a hangot, mindennapossá vált számukra és nem akarnak lemenni az óvóhelyekre – avatott be.

Sokan felteszik Kiss Katának a kérdést, hogy miért mentek oda? Mindig azt feleli, hogy egyszerűen kötelességének érzi magyar emberként, hogy hangja legyen a kint élőknek. Minden koncerten elmondta nekik, hogy érezzék: nincsenek egyedül. Ezért lett a turnénak is az a címe: Sohasem egyedül.

– Annyira reményvesztettek és szomorúak az emberek. Az a misszióm, hogy segítsem őket, és ha eljönnek a koncertünkre és megénekeltetem őket vagy csak mosolyogni tudnak, teremtek egy fél órát, hogy elfeledjék szenvedéseiket. Annyi rémisztő történet veszi körül őket, csak néznek egymásra, ki lesz a következő. Már sem fizikailag, sem lelkileg nem bírják tovább. Elszakított családok, fájdalom, veszteség mindenütt – sorolta Kiss Kata elkeseredetten, majd hozzátette: – Ha templomban lépünk fel, akkor csendesebben játszunk, zsoltárokat is énekelünk. Utána mindig vannak beszélgetések, szinte már csak az ima tartja bennük a lelket. Júliusban leforgattuk a klipet, ezzel lezártuk ezt a turnét, sok minden benne van, amit láttunk és tapasztaltunk. 

Ősszel újra szeretnénk folytatni és további településeken énekelni, vigaszt nyújtani nekik, ami összeköti az embert az emberrel.