Armstrong – immár a nagyjából egymilliárdnyi tévénéző szeme láttára – óvatosan lemászott a létrán, majd az utolsó fokról leugrott a leszállótalp tányérjába. Ekkor jelezte, hogy a talp nem csúszott össze, ahogy a mérnökök várták, hanem derékmagasságban tartotta az utolsó létrafokot. Ezt bizonytalannak ítélte meg, ezért mielőtt folytatta volna a holdsétát, inkább visszaugrott az alsó fokra, hogy vissza tud-e jutni. Amikor sikerrel bizonyosodott meg a visszajutásról, ismét leugrott a tányérba, és a holdpor tanulmányozásába kezdett, cipője orrával turkálva a porban.
„A létra alján vagyok. A holdkomp lábai talán egy-két hüvelyknyire mélyedtek a porba, bár a talaj nagyon, nagyon finom szemcséjű, majdnem olyan, mint a púder” – számolt be Armstrong.
A parancsnok lelépett a Hold felszínére. 1969. július 21. 2:56 (UTC) volt ekkor, és elhangzott Armstrong híressé vált mondata:
„Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek.”
A holdraszállás teljes felidézése ide kattintva elérhető.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!