„Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek” – ma 55 éve, 1969. július 20-án hangzott el a legendás mondat Neil Armstrongtól, aki az amerikai Apollo-program keretében Edwin „Buzz” Aldrinnal együtt elsőként lépett a Holdra – írta a Híradó.hu.
Úrvacsorával kezdődött 55 esztendeje a holdraszállás
„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. Ámen” – pontosan 55 évvel ezelőtt ezzel a bibliai idézettel (János 15:5-8) tartotta meg az emberiség első, s mindeddig utolsó, a Holdon tartott úrvacsoráját Edwin „Buzz” Aldrin. Ekkor még nem nyílt ki a Hold felszínére a történelem folyamán elsőként leszállt, embereket szállító holdkomp, az Eagle (Sas) kapuja, s bár a holdraszállást mintegy 650 millióan nézték (ez volt minden idők legnézettebb televíziós közvetítése), az úrvacsora megtartása alatt Aldrin kikapcsolta a rádiós mikrofont – írták.
Jó oka volt erre: a NASA ekkor még perben állt egy ateista aktivistával, aki azért pereskedett, mert a Holdat megközelítő űrhajó, az Apollo–8 utasai a Teremtés könyvéből idéztek az éppen karácsonyra eső misszió tévéközvetítésének perceiben.
Mivel Neil Armstrong parancsnok nem vett részt az úrvacsorán, Aldrin egymaga végezte el a szertartást presbiteriánus gyülekezetének lelkésze által neki átadott kellékekkel.
„Kiöntöttem a bort abba a kehelybe, amelyet az egyházunk adott nekem” – emlékezett vissza az 1970-ben kiadott Guideposts magazin cikkében. „A Hold egyhatod gravitációjában a bor lassan és kecsesen felkanyarodott a csésze oldalán” – olvasható az oldalon.
Világtörténelmi pillanat
Először a parancsnok kezdte el a kiszállást. Ehhez Armstrongnak térdre kellett ereszkednie és hátrálva kellett kimásznia a kabinból. A hátizsák többször is elakadt a művelet során, Aldrinnak kellett segítenie. Armstrong ekkor kijutott az úgynevezett tornácra – a kabinajtónál elhelyezett kis platformra, amely a létra tetején volt –, ahol felegyenesedhetett. Itt egy bovdent meghúzva lenyitotta a holdkomp oldalán elhelyezett csomagtartóját, amelyre a tévékamerát is ráerősítették. Ez a mozdulat aktiválta a kamerát is, ettől a perctől kezdve – a Deep Space Network ausztráliai óriás parabolaantennáján keresztül – megindulhatott a tévéadás is.
Armstrong – immár a nagyjából egymilliárdnyi tévénéző szeme láttára – óvatosan lemászott a létrán, majd az utolsó fokról leugrott a leszállótalp tányérjába. Ekkor jelezte, hogy a talp nem csúszott össze, ahogy a mérnökök várták, hanem derékmagasságban tartotta az utolsó létrafokot. Ezt bizonytalannak ítélte meg, ezért mielőtt folytatta volna a holdsétát, inkább visszaugrott az alsó fokra, hogy vissza tud-e jutni. Amikor sikerrel bizonyosodott meg a visszajutásról, ismét leugrott a tányérba, és a holdpor tanulmányozásába kezdett, cipője orrával turkálva a porban.
„A létra alján vagyok. A holdkomp lábai talán egy-két hüvelyknyire mélyedtek a porba, bár a talaj nagyon, nagyon finom szemcséjű, majdnem olyan, mint a púder” – számolt be Armstrong.
A parancsnok lelépett a Hold felszínére. 1969. július 21. 2:56 (UTC) volt ekkor, és elhangzott Armstrong híressé vált mondata:
„Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek.”
A holdraszállás teljes felidézése ide kattintva elérhető.
