Hirosima felett felvillanó ítéletnapi fény hozta el az atomkorszak hajnalát

1945. augusztus 6-án kora hajnalban a fülledt trópusi éjszakába burkolózó csendes-óceáni Tinian korall-atoll katonai repterén Paul Tibbets ezredes speciálisan átalakított B-29-es hadászati nehézbombázója, az Enola Gay dörgő motorokkal emelkedett el a futópálya betonjáról. Az északkeletnek, a japán szigetek, illetve a kijelölt célpont, Hirosima irányába forduló gépet hamarosan elnyelte a sötétség. Az Enola Gay átépített bombakamrájában egy furcsán ormótlan, leginkább hatalmasra hízott torpedóra emlékeztető nukleáris robbanószerkezet, a "Little Boy" vagyis a "Kisfiú" hátborzongató becenevet kapott urántöltetű fissziós bomba, az emberi történelem legelső harci bevetésre szánt atomfegyvere lapult. Paul Tibbets ezredes és személyzete hosszú és eseménytelen repülés után helyi idő szerint reggel 8 óra 5 perckor lépett be a nagy japán kikötőváros, a Honsú szigetén fekvő Hirosima légterébe. Hirosima -amelyet mindaddig elkerültek a pusztító amerikai hadászati légicsapások- 1945. augusztus 6-án reggelén egy igazi békebeli nagyváros képét mutatta; a reggeli csúcsforgalomban mindenki a munkahelyére sietett. A város fölé berepülő és a kora reggeli napfényben odalentről csak egy ezüstösen csillogó apró pontnak látszó magányos amerikai repülőgép nem okozott különösebb riadalmat. A köztéri órák mutatói ekkor pontosan negyed kilencet mutattak.

Hirosima belvárosa az 1945. augusztus 6-i atomtámadás után Fotó: Wikimedia Commons

Hirosima pusztulása, a világtörténelem első atomtámadása egy új korszak beköszöntésének, a nukleáris fenyegetés és elrettentés korának volt a nyitánya. Noha az 1945. augusztus 6-án Hirosima, majd három nappal később augusztus 9-én egy másik japán nagyváros, Nagaszaki elleni atomtámadást mind a mai napig nem követte újabb háborús körülmények között végrehajtott nukleáris csapás, de ennek ellenére az atomháború rémképe még napjainkban is reális fenyegetésnek számít.

Hirosima felett gombafelhő emelkedik a magasba a nyolcvan éve végrehajtott atomtámadás után     Fotó: U.S. Air Force Archive Photo

Hirosima felé: Einstein levelétől a Manhattan tervig

Még ki sem tört a második világháború, amikor 1939. augusztus 2-án a világhírű Nobel-díjas elméleti fizikus, a speciális és az általános relativitáselmélet atyja, Albert Einstein a magyar származású tudós-géniusz, Szilárd Leó unszolására aláírta azt a Szilárd által megfogalmazott levelet, ami a náci Németországban folyó atomkutatások és egy esetleges náci nukleáris fegyver veszélyeire hívta fel az Egyesült Államok elnöke, Franklin D. Roosevelt figyelmét. 

Albert Einstein és Szilárd Leó a náci atomkísérletek jelentette fenyegetésről szóló levelüket fogalmazzák Roosevelt elnöknek     Fotó: NNSN

A második világháború kitörése, majd a Pearl Harbor ellen 1941. december 7-én végrehajtott japán támadás után az Egyesült Államok hadba lépése nyitott utat a Manhattan tervnek, a titkos amerikai atomprogramnak, amit Roosevelt elnök nem kis részben az Einstein-Szilárd levél hatására hagyott jóvá 1942-ben. Ekkorra a brit és az amerikai hírszerzésnek már pontos információi voltak arról, hogy a megszállt Norvégiában a nácik jelentős nehézvíz-készletet halmoztak fel és a berlini Vilmos Császár Intézetben a Nobel-díjas magfizikus, Werner Heisenberg vezetésével nukleáris bomba kifejlesztésén dolgoznak a német atomtudósok. Az amerikai nukleáris kutatás-fejlesztéshez biztosított hatalmas költségvetési források ellenére azonban még 1945 elején is kérdésesnek látszott a Manhattan terv sikere, vagyis egy működőképes és bevethető atombomba megalkotása. 

Roosvelet elnök komolyan vette a náci atomkísérletekről szóló híreket   Fotó:Wikimedia Commons/ FDR Center

A legelső kísérleti atombombához szükséges plutónium mennyiséget csak 1945 tavaszára sikerült előállítania az Új-Mexikóban működő szupertitkos Los Alamos-i laboratórium tudóscsoportja által kifejlesztett technológia alapján. 1945. április 12-én azonban a negyedik elnöki ciklusát betöltő Franklin D. Roosevelt rövid betegeskedés után meghalt. Az amerikai alkotmányban írtak szerint Rooseveltet az alelnöke, Harry S. Truman követte az Ovális Irodában. Roosevelt az elnöksége idején szinte semmiről sem tájékoztatta az alelnökét, és soha nem kérte ki véleményét a politikai, illetve háborús-katonai kérdésekben való döntésekhez. 

                             Truman (középen) Churchill és Sztálin társaságában a potsdami konferencián                                    Fotó: Wikimedia Commons

Az új elnök így számos nagy horderejű kérdésben teljesen tájékozatlan bizonyult, a Manhattan tervnek pedig még a létezéséről sem tudott. 

Csak a beiktatása után két héttel később, április 24-én fedte fel Henry L. Stimson védelmi miniszter Truman elnök előtt a Manhattan terv, a titkos amerikai atomprogram részleteit. 1945. május 8-án a náci Németország letette a fegyvert és feltétel nélkül megadta magát a győztes szövetséges nagyhatalmaknak. Európában a csaknem hat évig tartó szörnyű pusztítás után végleg elhallgattak a fegyverek, de a csendes-óceáni hadszíntéren változatlan erővel dúlt a Japán Császárság és az Egyesült Államok közötti véres küzdelem. 1945 késő tavaszán, illetve kora nyarán az amerikai haderő a japán anyaország közvetlen közelébe ért és emiatt küszöbön állt a főszigetek ostroma. 

Rengeteg amerikai áldozatot követelt az Ivo Dzsimai partraszállás   Fotó: Wikimedia Commons

A japánok önpusztítóan fanatikus ellenállása azonban cseppet sem hagyott alább, mi több, várható volt, hogy az anyaországot még dühödtebb fanatizmussal igyekeznek majd megvédeni. Truman elnököt rendkívül aggasztották a Japán elleni amerikai invázió várhatóan rendkívül magas veszteségei. George C. Marshall tábornok, az egyesített vezérkar főnökének prognózisa szerint a japán anyaország elleni hadművelet 1,7-3 millió fős emberveszteséggel, és legkevesebb 800 ezer - egymillió amerikai katona halálával fog együtt járni. Az Ivo Dzsimán, illetve Okinaván végrehajtott partraszálló hadműveletek roppant súlyos amerikai veszteségei mindenesetre e prognózis helyességét látszottak alátámasztani.

A babák sikeresen világra jöttek

A Los Alamos-i titkos kísérleti telepen folyó megfeszített munka eredményeként 1945 júliusára elkészült az első összeszerelt kísérleti atombomba Robert Oppenheimer, a Manhattan terv tudományos, és Leslie Groves dandártábornok, a projekt katonai vezetőjének irányítása mellett. Még a kísérleti robbantás időpontjának kitűzése előtt az atombomba kifejlesztésében közreműködő tudósok, köztük Enrico Fermi Nobel-díjas magfizikus, valamint Szilárd Leó is azt javasolták, hogy a robbantásra hívják meg a japán császári kormány képviselőit. 

Oppenheimer és Groves tábornok   Fotó: Wikimedia Commons

A tudósok ugyanis úgy vélték, hogy a történelem első atombombájának pusztítóereje láttán a japánok önként meg fogják adni magukat. 

A hadsereg vezetése azonban elvetette a tudósok "naiv" javaslatát mivel a katonák azt tartották, hogy csak a bomba éles bevetése és a nagyszámú halálos áldozat bírhatja jobb belátásra a fanatikus japán szoldateszkát. 1945. július 16-án hajnalban az új-mexikói sivatagban villant fel a történelem első nukleáris napfelkeltéje. Az ironikus módon "Trinity" (Szentháromság) kódnevet kapott és a maghasadás elvén működő plutóniumbomba robbanásának hatása minden képzeletet felülmúlt. A kísérleti robbantás sikeréről egy lakonikusan rövid kódolt táviratban - "A babák sikeresen világra jöttek"-, haladéktalanul tájékoztatták a potsdami konferencián tartózkodó Truman elnököt. 

A Trinity felrobbantása 1945. július 16-án   Fotó: Wikimedia Commons

Truman először az ugyancsak Potsdamban tartózkodó Winston Churchill brit miniszterelnökkel osztotta meg a kísérleti atomrobbantás sikerének titkát. A brit kormányfővel folytatott megbeszélés és rövid hezitálás után az elnök úgy döntött, hogy Sztálint is tájékoztatja az új és minden addiginál pusztítóbb fegyverről. Harry Truman az elődjével, Franklin D. Roosevelttel szemben cseppet sem bízott meg "Joe bácsiban", mert a szovjetek egyre mohóbb és szemérmetlenebb befolyásszerzési kísérletei, valamint a Vörös Hadsereg megszállása alá került közép-kelet európai országok brutális bolsevizálása mélyen felháborították. Ezért Truman az atombombában egyszerre látta Japán gyors legyőzésének, valamint a mértéktelen szovjet étvágy csökkentésének eszközét is. Sztálin szemmel láthatóan nem fogta fel Truman közlésének jelentőségét és lelkesen üdvözölte az "új nagyszerű eredményt".

Sztálin úgy tett, mintha semmit sem tudna az atombombáról  Fotó: Sputnik News

 Truman és Churchill legalábbis erre jutottak, mint sem sejtve arról, hogy a ravasz szovjet diktátor csak eljátszotta előttük a "naiv Joe bácsi"szerepét. Truman nem tudhatta ugyanis, hogy a szigorúan titkos Los Alamos-i kísérleti telep tudósai közé szovjet ügynökök is beépültek, akik pontosan tájékoztatták megbízóikat a Manhattan terv eredményeiről. Harry Truman kezdeményezésére - immár a bevethető atombomba birtokában -, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, továbbá a Kínai Köztársaság még a konferencia helyszínéről július 26-án a három szövetséges hatalom által jegyzett potsdami nyilatkozatban felszólította a japán császári kormányt a haladéktalan feltétel nélküli fegyverletételre amelynek elmaradása esetén "gyors és teljes pusztulással" fenyegették meg Japánt. Mivel a tokiói kormány figyelmen kívül hagyta az ultimátumot, Truman elnök kiadta a parancsot az atombomba első Japán elleni harci bevetésére.

Ítéletnapi fény villan fel Hirosima felett

1945. augusztus 6-án a kora hajnali sötétségben Paul Tibbets ezredes és személyzete elstartolt az Enola Gay nevet viselő Boeing B-29-es stratégiai bombázóval a Mariana-sziegtcsoporthoz tartozó Tinianról, hogy végrehajtsa a történelem legelső atomtámadását. Tibbets ezredes gépét egy másik B-29-es követte nagyobb távolságból, hogy megfigyelje és dokumentálja az atombomba-robbanás hatását. A Honsú szigetén fekvő nagy kikötővárosig, Hirosimáig tartó hosszú repülőút eseménytelenül telt el.

Az Enola Gay személyzete a hirosimai bevetés előtt   Fotó: U.S. Air Force Archive Photo

Az Enola Gay reggel 9 óra 5 perckor érkezett meg a hirosimai légtérbe. Tibbets ezredes ekkor parancsot adott a bombavető tisztnek a "Little Boy" kódnevű plutóniumbomba kiélesítésére. A tiszt hátramászott a speciálisan kialakított bombakamrába és elvégezte a műveletet, majd jelentette a parancsnoknak, hogy a bomba készen áll a kioldásra. Tibbets ezredes ekkor elrendelte, hogy a személyzet összes tagja vegye fel az előre kiosztott sötét védőszemüvegeket, majd parancsot adott a bomba kioldására. A "Little Boy"ejtőernyőn függve lassan ereszkedett alá Hirosima centruma felé. 

A Hirosimára ledobott "Little Boy" kódnevű fissziós uránbomba    Fotó: U.S. Air Force Archive Photo / Wikimedia Commons

Az Enola Gay rögtön a bomba kioldása után éles fordulót tett, majd a motorokat maximális sebességre felpörgetve igyekezett minél messzebb kerülni a hamarosan bekövetkező robbanás epicentrumától. Hirosimát még soha nem érte amerikai bombatámadás a háború során, a város így egy abszolút békés nagyváros képét mutatta. A reggeli csúcsforgalomban a hivatalnokok és munkások a munkahelyeikre a diákok pedig az iskoláikba siettek. Senkit sem aggasztott a város légterében feltűnt magányos amerikai bombázó, hiszen az ezt megelőző hetekben és hónapokban szinte mindennaposak voltak az amerikai felderítőgépek berepülései a város fölé. 

A magasba emelkedő hirosimai gombafelhő     Fotó: U.S. Air Force Archive Photo

Pontban reggel negyed kilenckor túlvilági éles fény villant fel Hirosima felett, amit elképesztő erejű detonáció és apokaliptikus tűzvihar követett. 

A bomba alig valamivel több mint 500 méter magasban robbant fel. A pusztítás mértéke elmondhatatlan volt. A robbanás centrumában tartózkodó emberek egyszerűen elpárologtak, sokuknak csak a rommá vált betonfalakba égett árnyékuk maradt fenn. Akik távolabb voltak sem jártak sokkal jobban, a megégett emberekről cafatokban lógott le a megpörkölődött hús.

Látkép az atomtámadás után. Szinte semmi sem maradt a nagyváros centrumából    Fotó: NPR

 A város centruma másodperceken belül kietlen holdbéli tájjá változott. A robbanás pillanatában nagyjából 40 ezren vesztették életüket, a radioaktív sugárzás azonban az atomtámadást követő hónapokban újabb 160 ezer áldozatot követelt. Az Enola Gay pilótafülkéjéből jól látszott a szinte a sztratoszféráig rontó kísérteties gombafelhő. "Good results" - "Jó eredmények" - írta tömör értékelését Paul Tibbets ezredes a hajózónaplóba.

Nukleáris robbanások fényében született meg a hidegháborús korszak

A sikeres atomtámadás híre gyorsan eljutott Washingtonba és Tokióba is. Truman elnök a potsdami nyilatkozatban foglaltakat megismételve újfent azonnali fegyverletételre szólította fel Japánt, de a tokiói kormány most sem válaszolt az elnöki ultimátumra. 

                    Az Enola Gay leszáll Tinianon, mituán vissztért a hirosimai atomtámadásból                              Fotó: U.S. Air Force Archive Photo

Két nappal a hirosimai atomtámadás után, augusztus 8-án Sztálin az 1945. februári jaltai konferencián tett ígéretét betartva -és a Japánnal 1941 áprilisában megkötött kölcsönös megnemtámadási egyezményt megszegve-, elsöprő erejű támadást indított a Mandzsúriában állomásozó japán seregtestek ellen. Másnap, augusztus 9-én a japán frontvonalakat áttörve a Vörös Hadsereg alakulatai bevonultak Mandzsúriába. Ugyanezen a napon az amerikai légierő a hirosimainál is pusztítóbb nukleáris fegyvert, a "Fat Man" (kövér ember) kódnevű plutóniumbombát dobta le Nagaszakira. A japán katonai vezetés a rendkívüli pusztítóerővel rendelkező új amerikai nukleáris fegyverek bevetései ellenére sem akarta letenni a fegyvert.

A hirosimai (balra) és a nagaszaki atomtámadás gombafelhői    Fotó: Wikimedia Commons

Augusztus 14-én azonban az istenként tisztelt "tennó", Hirohito japán császár arra utasította a kabinetet, hogy fogadja el a fegyverszüneti ultimátumot, másnap, augusztus 15-én pedig rádiószózatban tudatta a japán néppel, hogy a császárság leteszi a fegyvert. Augusztus 28-án az amerikai csapatok Douglas MacArthur tábornok parancsnoksága alatt megkezdték az ország megszállását. A japán kormány fegyverszüneti delegációja 1945. szeptember 2-án a Tokiói-öbölben horgonyzó USS Missouri csatahajó fedélzetén aláírta a kapitulációs okmányt, ezzel pedig a második világháború a csendes-óceáni hadszíntéren is véget ért.

Japán képvislői aláírják a kapitulációs okmányt  a Missouri fedélzetén  Fotó: Army Signal Corps photographer LT. Stephen E. Korpanty - Naval Historical Center Photo

 A hirosimai és a nagaszaki atomtámadások egy új korszak, a nukleáris fenyegetés árnyékában kibontakozó hidegháború kezdetének váltak az örök mementóivá.

A Hirosimára ledobott "Little Boy" kódnevű nukleáris fegyver:

• egy fissziós, vagyis a maghasadás elvén működő urántöltetű atombomba volt,
• ami a kioldása után időzítve lépett működésbe alig több mint 500 méteres magasságban ,
• és ami legkevesebb 160 ezer ember halálát okozta a detonáció és a radioaktív sugárzás miatt.