Az Ararát jelentése három nézőpontból

Az Ararát évszázadok óta három nagy vallási hagyomány metszéspontjában áll. A Biblia, az örmény történeti emlékezet és az iszlám teológia eltérő hangsúlyokkal, mégis közös szimbolikus térként tekint rá. Egy új tudományos értékelés azt vizsgálja, miként válhatott az Ararát egyszerre hitbéli jelkép, nemzeti identitás és erkölcsi tanítás hordozójává.

Az Ararát csúcsa Törökország felől nézve Fotó: Wikimedia Commons

Az Ararát és a bibliai elbeszélés

A Teremtés könyve 8,4 szerint az özönvíz után a bárka „az Ararát hegyein” állt meg. A héber szöveg nem egyetlen csúcsot nevez meg, hanem egy hegyvidéki térséget jelöl. Az „Ararát” kifejezés a legtöbb kutató szerint az ókori Urartu királyság területére utal, amely a Kr. e. 1. évezredben a mai Kelet-Törökország, Örményország és Irán egy részét foglalta magában. A bibliai szöveg tehát eredetileg nem feltétlenül a ma Ararát-hegynek nevezett vulkánra vonatkozott, hanem egy tágabb földrajzi régióra.

Az Ararát vonulata. Fotó:  MEDIACRAT/Wikimedia Commons

Teológiai szempontból a hangsúly nem a pontos földrajzi azonosításon, hanem az esemény jelentésén van. 

A víz visszahúzódása az isteni ítélet lezárását jelzi. Az ezt követő szövetségkötés – a szivárvány jelével – az isteni kegyelem és az emberiség új korszakának kezdete. A hegy ebben az értelmezésben nem önmagában szent hely, hanem a megmenekülés és a szövetség narratívájának része.

Az Ararát az örmény identitás középpontjában

Jerevánból az Ararát jól látható, a hegy vizuálisan meghatározza a város horizontját. Az örmény állami címerben is szerepel, és a 19–20. századi nemzeti művészetben visszatérő motívum. Ugyanakkor a mai Ararát Törökország területén található. A földrajzi távolság és a kulturális közelség sajátos helyzetet teremt az örmény történeti emlékezetben.

Az örmény keresztény hagyomány a Teremtés könyvének elbeszélését összekapcsolta a nemzeti eredetmagyarázattal. 

A középkori örmény krónikák – például Movszesz Horenaci műve – a népet Noé fiának, Jáfetnek leszármazottjaként vezetik le. Ebben a konstrukcióban az Ararát térsége az emberiség újjászerveződésének és az örmény nép történeti kezdetének színtere.

Noé bárkája megfeneklik az Ararát hegyén (Edward Hicks festménye). Fotó: Wikimedia Commons

Teológiai értelemben az Ararát nem pusztán földrajzi hely, hanem a folytonosság jelképe. A hegy a kereszténység korai államvallássá tételével is összekapcsolódott az örmény önértelmezésben. Az Ararát így egyszerre része a bibliai hagyománynak és az örmény nemzeti identitás történeti narratívájának.

Ararát és az iszlám hagyomány

A Korán több szúrában is beszél Nuh (Noé) prófétáról. A szöveg hangsúlyozza, hogy Nuh hosszú ideig figyelmeztette népét, mielőtt az isteni ítélet bekövetkezett. Az özönvíz a hitetlenség következményeként jelenik meg, a megmenekülés pedig a hithez kötődik.

Az Ararát Örményországból nézve. Fotó: Serouj Ourishian/Wikimedia Commons

A Korán 11. szúrája szerint a hajó az al-Dzsúdi hegyen állt meg. A szöveg nem említi az Ararátot. A klasszikus muszlim földrajzi és történeti hagyomány az al-Dzsúdit általában a mai Délkelet-Törökország területén, a Tigris felső folyásvidékéhez közel azonosítja. A pontos lokalizáció azonban nem minden értelmezésben központi kérdés.

Noé bárkájának rekonstrukciója a bibliai leírás alapján. Fotó: Wikimedia Commons

Az iszlám teológia a történet erkölcsi dimenzióját hangsúlyozza. 

A megmenekülés feltétele a hit és az engedelmesség. A Korán szerint Nuh egyik fia nem szállt fel a hajóra, és a víz elragadta. A szöveg ezzel egyértelművé teszi, hogy a származás nem garantál üdvösséget. A történet így az egyéni felelősséget és az isteni igazságosságot állítja a középpontba, nem pedig egy konkrét hegy földrajzi azonosítását.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.