Hirosimai támadás: az utolsó tanúk hangja
Idén már kevesebb mint százezer túlélő él, átlagéletkoruk meghaladja a 86 évet. Sokan közülük már nem képesek személyesen részt venni a megemlékezéseken, mások utolsó alkalommal szólalnak meg nyilvánosan. Az ő emlékük, hangjuk, figyelmeztetésük most fontosabb, mint valaha. Ezért a város új programot indított: a „családi örökösök” (family successors) kezdeményezés keretében unokák, rokonok, fiatal önkéntesek viszik tovább a túlélők történeteit – nemcsak szóban, de kiállításokon, dokumentumfilmekben, iskolai oktatásban is. A cél: ne csak emlékezzünk, hanem tanuljunk is.
Yoshiko Niiyama története is ezt példázza: 90 évesen még mindig pontosan emlékszik, hogyan lépett be két nappal a támadás után az elpusztult városba, hogy eltűnt édesapját keresse. Akkor még gyerek volt. Most unokája, Kyoko segít neki feldolgozni és továbbadni mindazt, amit látott.
Ha mi elhallgatunk, a világ elfelejt
– mondja.
Megemlékezések globális részvétellel
A hivatalos emléknap – ahogy minden évben – a hirosimai Béke emlékparkban kezdődik, 8.15-kor, a bombázás pontos időpontjában. Néma főhajtás, harangszó és virágelhelyezés követi egymást. A színpadon nemcsak hivatalos személyek szólalnak meg, hanem túlélők és fiatalok is – az emlékezés idén különösen személyes hangot kap. Este a hagyományos papírlámpás-úsztatás során több ezer békeüzenetet helyeznek a folyó vizére, ahogy a lelkeknek szánt fohászok lassan sodródnak a Motoyasu-híd alatt.
A városban egész héten kiállításokat, pódiumbeszélgetéseket és dokumentumfilm-vetítéseket rendeznek – nemcsak helyieknek, hanem a világ minden tájáról érkező látogatóknak. A szervezők hangsúlyozzák:
Hirosima ma már nem a pusztulás szimbóluma, hanem a reményé és a felelősségé.
Újra a nukleáris árnyékban
A megemlékezés idején a nemzetközi légkör ismét feszültté vált. Az Egyesült Államok, Oroszország és Észak-Korea retorikája egyre többször említi a nukleáris erőt, miközben a világ több pontján is új fegyverkezési hullámok indultak el. A hirosimai túlélők számára ez különösen fájó: úgy érzik, az ő szenvedésük és figyelmeztetésük lassan feledésbe merül.