A Hazajáró végtelen útja Csíksomlyóra ért + galéria

A Hazajáró Honismereti és Turista Egylet útjain az ember már nem kilométereket számol, hanem arcokat, imákat, énekeket, régi találkozásokat. Idén a csíksomlyói zarándoktúrájuk – amelyen mi is részt vettünk – is ilyen volt, de egyszerre lett búcsú és hálaadás is. A Hazajáró műsora 2026 végére ugyanis eléri vállalt célját: a történelmi haza utolsó puzzle-darabjai is helyükre kerülnek a Kárpát-medence térképén. – Idén véget ér a Hazajáró műsora, de végtelen utunkat együtt járjuk tovább a Hazajáró Egylet keretében – fogalmazódott meg a zarándoklat üzenete.

Csíksomlyón jelképes kör zárult be, de a műsor nem tűnik el nyomtalanul. Fotó: Havran Zoltán

Úton a keresztaljával. Fotó: Havran Zoltán

Úton a keresztaljával

Másnap hajnalban nem sok idő maradt pihenésre. A keresztalja 3.30-kor indult Gyimesközéplokról, 4.30-kor Gyimesfelsőlokon csatlakozott hozzá a Hazajáró csapata, majd együtt haladtunk Csíksomlyó felé. A Fügés-tető, a Gyimesi-hágó, Csíkszépvíz, Csíkszentmiklós, Csíkdelne, Csíkpálfalva és Csobotfalva után a menet dél körül érkezett meg Csíksomlyóra. Ahogy a nap felkelt a Gyimesi-hágón, mögöttük a Gyimesek búcsúztak, előttük a Csíki-havasok nyíltak meg. Egyre többen csatlakoztak: erdélyiek, felvidékiek, délvidékiek, anyaországiak, sőt clevelandi magyarok is. A Hazajáró zászlói alatt régi szereplők, nézők, túratársak, barátok gyalogoltak együtt. A Somlyó-nyeregben már százezres tömegben vált eggyé az imádság. A pünkösdi szentmise után a Hazajáró zarándoktúra ünnepélyes lezárása a Mária-kertben folytatódott, ahol Böjte Csaba testvér adta záróáldását. Ő volt az is, akinek áldásával Csobánkán elindult az egylet, és most ő áldotta meg a csíksomlyói közösséget is.

Böjte Csaba testvér adta záróáldását a közösségre. Fotó: Havran Zoltán

Szeretetközösségből küldetés

A csíksomlyói találkozás egyik legerősebb tapasztalata az volt, hogy a Hazajáró nem egyszerűen stáb. Kívülről nézve is látszott: ezek az emberek összeszoktak, szeretik egymást, közös nyelvük, közös emlékeik vannak. Moys Zoltán, a Hazajáró rendezője erre azt mondta: igen, ez egyértelműen szeretetközösség. – Ha szorosan vesszük, mi egy tévéstáb vagyunk, akik tévéműsort gyártanak. De ez soha nem munkahely volt, hanem misszió. Tizenöt év alatt úgy válogatódott a társaság, hogy mindenki a szívét-lelkét tette bele az első perctől – fogalmazott. Szerinte már az is nagy dolog, ha hat-hét férfi másfél évtizeden át nagyobb konfliktus nélkül kibírja egymást. De itt ennél több történt: bajtársi és baráti közösség született. Ehhez adódott hozzá az egylet, vagyis a műsor körül létrejött szélesebb hazajáró közösség.

A Hazajáró műsor  jól ismert arcai. Fotó: Havran Zoltán

– Nagyon sokszínű emberek vagyunk, de az alapok azonosak. A mottónk is ez: honismeret nélkül nincs hazaszeretet. Aki ebben gondolkodik, annak fontos a történelem, a természetjárás, a közösség és az, hogy szeresse a hazáját – mondta Moys Zoltán. 

A Hazajáró minden tájegységben kereste azokat, akiket ők helyi magyar motoroknak, tűzőrzőknek neveznek. Azokat a szív-lélek embereket, akik meg akarják mutatni saját vidékük értékeit, emlékeit, közösségeit.

Az évek során ezek az emberek egymásra is rátaláltak. Délvidéki találkozott felvidékivel, kárpátaljai erdélyivel, és kiderült: gondjaik, örömeik, küzdelmeik nagyon hasonlók. – Talán ez a legnagyobb dolog a Hazajáróban: olyan embereket sikerült összehoznunk, akik egyébként soha nem ismerték volna meg egymást – mondta a rendező.

Az örökkévalóságnak dolgozni

Moys Zoltán szerint a Hazajáró soha nem a pillanatnak készült.  

Mi mindig azt mondtuk, hogy az örökkévalóságnak dolgozunk. Nem trendeket követtünk. Lehet, hogy a műsor ritmusa vagy hangvétele ma már másnak hat, mint tizenöt éve, de a lényeg nem változott. Magyarul, magyar szívvel, magyar szemmel jártuk a Kárpátokat

– fogalmazott. A rendező úgy látja, a Hazajáró egyfajta korlenyomatot is készített a XXI. század eleji Kárpát-medencei magyarságról. A műsor nem hallgatta el a nehézségeket sem: a fogyatkozást, az asszimilációt, a szórványosodást. Ugyanakkor mindig igyekezett felmutatni azokat a közösségeket és embereket, akik példát adhatnak másoknak.

Ahol vészharangot kellett kongatni, ott megtettük. De ahol jó példákat találtunk, azokat igyekeztünk úgy bemutatni, hogy mások is erőt meríthessenek belőlük

– emelte ki. A forgatások során felhalmozott tudás és képanyag önmagában is különleges örökség. Moys Zoltán minden egyes forgatás után órákat töltött azzal, hogy részletesen archiválja a felvételeket: hegycsúcsokat, templomokat, várromokat, falvakat, tájakat. – Lehet, hogy húsz vagy ötven év múlva valaki már nem tudná, mit lát egy képen. Ezért mindent pontosan dokumentálunk. Talán az egyik legnagyobb érték maga ez az archívum. Az évek során a történelmi haza egyre teljesebb képpé állt össze előttük. Ahogy fogyatkoztak a még be nem járt tájegységek, úgy kerültek helyükre a puzzle darabjai. – Ma már egészen más felnézni egy hegyre. Nemcsak egy szép hegyet látunk, hanem emlékeket. Tudjuk, mikor jártunk ott, kikkel voltunk együtt, milyen idő volt. Minden hegynek, minden völgynek, minden falunak története van számunkra – osztotta meg velünk a rendező.

A műsor véget ér, az út folytatódik

Csíksomlyón jelképes kör zárult be, de a műsor nem tűnik el nyomtalanul. – A műsorban megszerzett tudást közkinccsé tettük. Nemcsak bemutatjuk ezeket a helyeket, hanem lehetőséget is adunk arra, hogy közösen bejárjuk őket. Túrákat, utazásokat szervezünk, és ma már több ezer ember kapcsolódik be évente ezekbe a programokba – foglalta össze Moys Zoltán. Szerinte ezért a mostani lezárás valójában nem végpont.  

Becsukódik egy könyv, de a történet nem ér véget. Ha a műsor volt az alap, akkor most kezdjük felépíteni rá magát az épületet. A közösséget. Azt már senki nem veheti el tőlünk. A műsor év végén véget ér, de most kezdődik az igazi hazajárás

– szögezte le. És talán ez volt a csíksomlyói zarándokút legfontosabb üzenete is. Nem egy televíziós produkció búcsúzott el ezen a pünkösdi napon, hanem egy vállalás teljesedett be. A Hazajáró tizenöt év alatt bejárta a történelmi haza szinte minden zegzugát, megmutatta annak természeti szépségeit, történelmi emlékeit és élő magyar közösségeit. Még egy tucat epizód van hátra az év végéig, aztán a Hazajáró kamerái lassan leállnak. De az az út, amelyet kijelöltek, tovább vezet a Kárpát-medence hegyein, völgyein és magyar közösségein át. Ahogy a zarándoklat résztvevői újra és újra megfogalmazták: a Hazajáró útja végtelen.