Nyolcvan évvel a brutális tokiói bombázás után, a túlélők még mindig az elismerésre várnak

Az 1945-ös amerikai támadásban többen haltak meg, mint a néhány hónappal későbbi nagaszaki atombomba-támadásban, de máig nincs nemzeti emlékmű, pontos halálozási adat vagy kártérítés a túlélőknek. Ez volt a második világháború legsúlyosabb hagyományos bombázása.

Shizuko Nishio túlélő látható, aki március 10-én tölti be 86. életévét, amikor Japán Tokió bombázásának 80 évfordulójára emlékezik Fotó: Kazuhiro Nogi Forrás: AFP

Nyolcvan évvel ezelőtt, 1945. március 10-én az amerikai légierő megtámadta Tokiót. A japán főváros bombázása volt a történelem legnagyobb, nem nukleáris fegyverekkel végrehajtott polgári áldozatot követelő támadása. Mintegy százezer ember vesztette életét, akik közül szinte mindannyian élve elégtek.

A fotó a tokiói Asakusa környékét letaroló pusztítást mutatja be körülbelül hat hónappal azután, hogy az Egyesült Államok légierejének bombázásai a főváros hatalmas területeit tették a földdel egyenlővé (Fotó: AFP/Amerikai Nemzeti  Archívum)

Még nyolc évtized elteltével sem halványult el Shizuko Nishio emléke arról az éjszakáról, amikor az amerikai bombázó repülőgépek néhány óra leforgása alatt hamuvá változtatták a japán fővárost – írja a The Guardian.

1945. március 10-én a kora reggeli órákban mintegy 300 B–29 Superfortress bombázó 330 ezer gyújtóbombát dobott Tokióra, és becslések szerint 100 ezer civilt ölt meg egy olyan támadásban, amely több emberéletet követelt, mint Nagaszaki hónapokkal későbbi atombombázása.

De miközben a túlélők a támadás 80. évfordulójára készültek, a tokiói tűzbombázás – a második világháború legsúlyosabb hagyományos bombázása – alig érdemel említést. A túlélők közül néhányan egy utolsó erőfeszítést tesznek az elismerésért.

A légitámadás előtti éjszakán a most 86 éves Nishio alig várta, hogy másnap megünnepelje hatodik születésnapját, és megkezdje az általános iskolát. Miközben aludt, megszólaltak a légitámadás szirénái. „Apám azt mondta, hogy meneküljünk a házunk előtt lévő általános iskolába” – mondta Nishio. Mivel azonban az iskola óvóhelye már tele volt, ezért Nishio és édesanyja egy másik iskola pincéjébe költözött, unokatestvérét és egy nővért hátrahagyva. 

Másnap az unokatestvér és a nővér annak a 200 embernek az elszenesedett maradványai között volt, akiket az első óvóhelyen „elevenen megfőztek”, miközben kint tomboltak a tüzek. Nishio volt az egyetlen túlélő a húsz gyermekből álló óvodai osztályában.

A B–29-esek ragadós olajjal ellátott napalmot tartalmazó fürtös bombákat dobtak le, hogy elpusztítsák a hagyományos japán stílusú fa-papír házakat. A bombák a japán főváros 41 négyzetkilométernyi területét pusztították el, a várost pokollá változtatva, egymillió embert hontalanná téve.

A tokiói tűzbombázás Hirosima és Nagaszaki árnyékában a japán kollektív emlékezet legsötétebb bugyraiba szorult, és az egymást követő kormányok gyakorlatilag figyelmen kívül hagyták.

Az utolsó esély

Yoshiaki Tanaka, a tokiói Senshu Egyetem ókori történelemprofesszora elmondta, hogy sokan, akik átélték a robbantásokat, még mindig szenvednek a visszaemlékezésektől és a túlélők bűntudatától.

Sokan még mindig súlyos traumát élnek át

 – mondja Tanaka, aki az elmúlt tíz év során több mint száz túlélővel találkozott.  

Néhányan nem is tudták rávenni magukat, hogy beszéljenek az élményeikről, ezért azt javasoltuk, hogy próbáljanak képeket rajzolni, és ezen keresztül néhányan megnyíltak.

Nincs nemzeti emlékmű a bombázás áldozatainak, és hivatalosan nem is próbálták megállapítani az áldozatok pontos számát, akik átélték a robbantásokat, nem jogosultak a kormány kártérítésére.

A háború vége óta a japán kormányok 60 milliárd jen (405 milliárd dollár) pénzügyi támogatást nyújtottak katonai veteránoknak és gyászoló családoknak, valamint orvosi támogatást a hirosimai és nagaszaki atombombázások túlélőinek. A Tokió és más városok elleni amerikai tűzbombázások civil áldozatai azonban semmit sem kaptak.

Tanaka úgy véli, hogy a kártérítés és a köztéri emlékmű, valamint a túlélők tanúvallomásait tartalmazó archívum létrehozása hozzájárulna a nyolc évtizeddel ezelőtt ejtett sebek gyógyulásához, és figyelmeztetésül szolgálna a háború borzalmaira a jövő generációi számára.

Borítókép: Shizuko Nishio túlélő látható, aki március 10-én tölti be 86. életévét, amikor Japán Tokió bombázásának 80 évfordulójára emlékezik (Fotó: AFP/Kazuhiro Nogi)