Közel három évvel ezelőtt, a háború legelső napjaiban történt az ukrajnai háború első környezeti katasztrófája. A csernobili térségben 40 évig érintetlen maradt a talaj a reaktorkatasztrófa után, aztán jött az orosz támadás, és a katonák kiásták a szennyezett talajt. Ennek következtében a radioaktivitás szintje mérhetően megemelkedett a térségben – mondja Tetjana Gerdaszuk ukrán környezetfilozófus, hívta fel rá a figyelmet a V4NA nemzetközi hírügynökség.
Lövészárkokat ástak, bunkereket építettek, még vadállatokra is vadásztak, és megették a húsukat.
Az ezt követő napokban sok orosz katona sugárbetegségben megbetegedett, számol be Gerdashuk, aki az Ukrán Tudományos Akadémia kutatója. Három hónapot töltött vendégkutatóként a Frankfurt an der Oder-i Viadrina kutatóintézetben, hogy a Nemzetközi Ukrajnakutatási Kompetenciahálózat (KIU) német kollégáival együtt elemezze a háború okozta környezeti károkat.
Amikor Susann Worschech, a KIU munkatársa a háború környezeti következményeiről beszél, olyan számadatokat idéz, amelyek minden képzeletet felülmúlnak: 25 ezer hektár leégett erdő, 220 veszélyeztetett vagy megsemmisített természetvédelmi terület és jó egymillió hektár bányászott erdő és földterület. Az emberek mellett állatok is pusztulnak, köztük számtalan delfin és bálna a Fekete-tengerben – a torpedók és aknák robbanásai, a hadihajók hanglokátorainak zaja és a vízszennyezés miatt pusztulnak el.
Legutóbb decemberben két orosz tartályhajó ütközött össze a Krím-félszigetnél, ami olyan olajszennyezést okozott, amelyet még mindig nem sikerült megfékezni.
Ezt további környezeti katasztrófák követték. A környezetvédők ma már ökocídiumról, azaz a természeti erőforrások tömeges elpusztításáról beszélnek.
Nemcsak a Frankfurt an der Oder-i tudósok próbálták ezt dokumentálni, hanem ukrajnai környezetvédelmi kezdeményezések és a berlini székhelyű Vitsche civil szervezet is. Az Oroszország által megszállt területeken és a közvetlen fronton azonban szinte lehetetlen rögzíteni a háború okozta károkat.
A rendelkezésre álló anyagból ezért egy olyan lista adódik, amely nem tart igényt a teljességre:
- 2022. március: olajfúró platformok és raktárak többszöri bombázása (olajfoltok, olajszennyezés, növekvő légszennyezés az egész országban).
- 2023 tavasza: Askania Nova bioszféra-rezervátum veszélyben (összesen 220 természetvédelmi területet fenyeget az invázió, például a Biloberezhia Szvjatoszlava Nemzeti Parkot a Dnyeper Fekete-tengerbe torkollásánál).
- 2023 júniusa: A kachovkai gát lebontása. A következmények: halpusztulás, az ivóvíz sótartalmának növekedése, E-coli baktérium az ivóvízben, a Fekete-tenger szennyezése növényvédő szerekkel, nehézfémekkel és transzformátorolajjal, 20 000 elpusztult szárazföldi állat.
A tudósok a háborúval kapcsolatos környezeti következmények közé sorolják a polgári és katonai határforgalom növekedését és az ebből eredő környezetszennyezést, valamint a légszennyezés és a CO2-kibocsátás növekedését is. A Fekete-tengerben delfinek pusztultak el, és 80 állatfajt fenyeget a kihalás, köztük a bölényt, a hiúzokat és a barnamedvét. A harcok erdőtüzekhez és talajszennyezéshez, valamint taposóaknák okozta halálzónák kialakulásához vezettek.
De a front orosz oldalán is vannak környezeti károk. A Krím előtti tankerbalesethez hasonlóan azonban ezt is nehéz dokumentálni. A háborús övezeten kívül is növekszik a környezeti katasztrófák kockázata. Susann Worschech, a Viadrina munkatársa szerint az orosz árnyékflotta mozgása és a hajók leromlott állapota miatt sok helyen – az EU-tagállamok, Románia és Bulgária fekete-tengeri partjainál, de a török vizeken és a Balti-tengeren is – megnőtt a tankerbalesetek kockázata. A Viadrinán a KIU tudósai megpróbálják összeszedni és kiszámítani a környezeti károkkal kapcsolatos megállapításokat. Worschech, a kompetenciaközpont koordinátora most, közel három évvel a háború kezdete után 72 milliárd eurós kárral összegzett.
A Viadrina kutatója hangsúlyozza, hogy most fontos világossá tenni, hogy ez a háború és a környezeti károk közvetlenül érintik Európát és a nemzetközi közösséget is. Szerinte a lehető legnagyobb katasztrófa az lenne, ha baleset történne az orosz erők által ellenőrzött Zaporizzsjai atomerőműben. Ez „elképzelhetetlen méretű nukleáris katasztrófa lenne, amelyhez képest Csernobil valószínűleg igazán kicsinek tűnne”.
Bűncselekmény?
Az ukrajnai környezetpusztítás nem áll a közvélemény figyelmének középpontjában, még Ukrajnában sem. Ennek ellenére a kormány, a tudósok és a civil szervezetek folyamatosan gyűjtik az összes rendelkezésre álló információt a környezetpusztításról. Ebbe beletartozik az is, hogy boncolást végeznek a partra sodródott halott delfineken és bálnákon, hogy megállapítsák a halál okát.
Az időigényes bizonyítékkeresés egy magasabb célt szolgál: hogy az ökocídiumot részletes bizonyítékokkal a bíróság elé lehessen vinni, és ezek alapján kártérítési követeléseket lehessen benyújtani.
A hágai Nemzetközi Büntetőbíróság egyelőre nem indít büntetőeljárást az ökocídium mint bűncselekmény ellen. Az EU és az ENSZ azonban már szorgalmazta, hogy a környezeti bűncselekményeket vegyék fel az ott üldözött bűncselekmények listájára. Ezután nemcsak jóvátételi kifizetések lennének esedékesek, hanem vádat is lehetne emelni egyes személyek ellen, és börtönbüntetést lehetne kiszabni rájuk.
Borítókép: Lövészárok egy erdőben az orosz–ukrán háborúban (Fotó: AFP)
