Közel három évvel ezelőtt, a háború legelső napjaiban történt az ukrajnai háború első környezeti katasztrófája. A csernobili térségben negyven évig érintetlen maradt a talaj a reaktorkatasztrófa után, aztán jött az orosz támadás, és a katonák kiásták a szennyezett talajt. Ennek következtében a radioaktivitás szintje mérhetően megemelkedett a térségben – mondja Tetjana Gerdaszuk ukrán környezetfilozófus, hívta fel rá a figyelmet a V4NA nemzetközi hírügynökség.
Lövészárkokat ástak, bunkereket építettek, még vadállatokra is vadásztak, és megették a húsukat.
Az ezt követő napokban sok orosz katona sugárbetegségben megbetegedett, számol be Gerdashuk, aki az Ukrán Tudományos Akadémia kutatója. Három hónapot töltött vendégkutatóként a Frankfurt an der Oder-i Viadrina kutatóintézetben, hogy a Nemzetközi Ukrajna-kutatási Kompetenciahálózat (KIU) német kollégáival együtt elemezze a háború okozta környezeti károkat.
Amikor Susann Worschech, a KIU munkatársa a háború környezeti következményeiről beszél, olyan számadatokat idéz, amelyek minden képzeletet felülmúlnak: 25 ezer hektár leégett erdő, 220 veszélyeztetett vagy megsemmisített természetvédelmi terület és jó egymillió hektár bányászott erdő és földterület. Az emberek mellett állatok is pusztulnak, köztük számtalan delfin és bálna a Fekete-tengerben – a torpedók és aknák robbanásai, a hadihajók hanglokátorainak zaja és a vízszennyezés miatt pusztulnak el.
Legutóbb decemberben két orosz tartályhajó ütközött össze a Krím félszigetnél, ami olyan olajszennyezést okozott, amelyet még mindig nem sikerült megfékezni.
Ezt további környezeti katasztrófák követték. A környezetvédők ma már ökocídiumról, azaz a természeti erőforrások tömeges elpusztításáról beszélnek.
Nemcsak a Frankfurt an der Oder-i tudósok próbálták ezt dokumentálni, hanem ukrajnai környezetvédelmi kezdeményezések és a berlini székhelyű Vitsche civil szervezet is. Az Oroszország által megszállt területeken és a közvetlen fronton azonban szinte lehetetlen rögzíteni a háború okozta károkat.