A törvény szakít azzal az illúzióval, hogy a börtön puszta szabadságelvonás. Az új szabályozás szerint a súlyos bűncselekményekért elítélt drogbűnözők automatikusan fokozott biztonsági besorolást kapnak. A szoliter elhelyezés, a drónos megfigyelés és a telefonhasználat ellehetetlenítése nem luxus, hanem szükségszerűség. A börtön nem lehet „vezérlőterem” a maffiának. Az állam felismerte: ha a rabok továbbra is irányítják a hálózatokat a rács mögül, akkor nem jogállamban élünk, hanem „gyengeállamban”.
A törvény továbbá előirányozza a legveszélyesebb fogvatartottak elkülönítését: különleges, magas biztonságú börtönszárnyakat építenek, hogy a legkockázatosabb bűnözőket teljesen elzárják a külvilágtól, ahogy az például Spanyolországban és az Egyesült Államokban már bevett gyakorlat.
Különösen fontos előrelépés a közösségi terek védelme. A törvény lehetővé teszi, hogy az olyan bérlőket, akik lakóingatlanjukat bűnözők bújtatására vagy kábítószer-kereskedelemre használják, a prefektus közvetlen utasítására kilakoltassák. Eddig ezek az ügyek évekig húzódtak, miközben a lakóközösségek rettegésben éltek. Most a közigazgatás visszanyeri a beavatkozási jogát.
Egyetértés jobb- és baloldalon
A törvény elfogadását megelőzően
a francia politikai életben ritkán látott konszenzus alakult ki: a jobboldali szenátor, Étienne Blanc (Les Républicains) és a baloldali képviselő, Jérôme Durain (Parti Socialiste) együtt dolgozták ki a jogszabály tervezetét.
A parlament elsöprő többséggel fogadta el, és a közvélemény támogatása is jelentős: a franciák többsége megelégelte, hogy az állam bizonytalanságot sugároz a bűnnel szemben. Ez a törvény – ha következetesen alkalmazzák – képes lehet újra jogbiztonságot teremteni azokban a városrészekben, ahol most a félelem, az omertà, vagyis a hallgatás törvénye, illetve a dílerek uralkodnak – vélekedett a DKI.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!