Díszített erszények a Corded Ware kultúrából
A Szász-Anhalt tartományban végzett ásatások során három, Kr. e. 2900–2350 közötti időszakból származó női sírban különleges leleteket találtak. A sírokban több száz kutya- és farkasfog alkotta mintázatokat tártak fel, amelyeket egykor nagy méretű textil- vagy bőrzsákokra varrtak. Az eredeti anyag mára elpusztult, de a fogak elrendezése alapján lépcsőzetes, tetőcserépszerű díszítés rekonstruálható.

Oliver Dietrich, a tartományi örökségvédelmi hivatal régésze szerint a kutyafogak beszerzése, majd a díszes erszények elkészítése komoly erőforrást igényelt. Ezért az ilyen tárgyak vélhetően magas társadalmi státuszt jeleztek.
Csecsemőhordozók és társadalmi státusz
A kutatók szerint a hordozók 30 centiméter szélesek és 20 centiméter mélyek voltak. Egyikükben csecsemőcsontokat is találtak, ami arra utal, hogy a hordozók funkciója nem csupán esztétikai volt. A gyermekek valószínűleg a hátukon feküdtek ezekben a „babahordozókban”, amelyeket kutyaszőrrel bélelt, díszített takarók fedhettek. A takarók anyaga ismeretlen, de díszítésük csillogó, fényes lehetett.

A kutyafogak között rókafogak és csontból faragott másolatok is voltak, feltehetően pótlásként, ha az eredeti fogak elvesztek. A női sírokban talált széles szíjakon viselhették a hordozókat.
Kevés, de annál értékesebb temetkezések
A most feltárt tíz Corded Ware-kori női sír közül csak kettőben volt kutyafogas hordozó. Egy harmadik hasonló lelet Nessából, a fő lelőhelytől mindössze 1,7 kilométerre került elő. Ott a hordozó egy újszülött maradványait tartalmazta.
A kutatók DNS-vizsgálattal igyekeznek majd feltárni, hogy az elhunyt gyermek milyen kapcsolatban állt a mellette nyugvó nővel.
Dietrich szerint hasonló temetkezések már korábban is előkerültek Szász-Anhalt területéről, ám az ilyen leletek továbbra is ritkák, és különös értéket képviselnek.
Régi halmok és új szokások
A Krauschwitz mellett feltárt sírok a jóval korábbi, Kr. e. 4100 és 3600 közötti Baalberg-kultúrához tartozó sírhalmok közelében helyezkednek el. A neolitikus közösségek még faépítmények alatt temették el halottaikat, ez a szokás azonban a rézkorra már eltűnt. Dietrich szerint minden kultúrának megvoltak a saját társadalmi szabályai.