„Bürokrata önkény rendelkezik
Brüsszelben…”
(Faludy György: 252. szonett)
„Azért a víz az úr!”
(Petőfi Sándor)
Az Európai Unió megszületése óta – természeténél fogva – nem demokratikus szervezet. Az alapítók elegendőnek tartották, hogy többségi, versengő, választási elv szerinti, helyben népuralomra alapozódó, vagyis demokratikus országok és azok kétségbevonhatatlan felhatalmazással bíró kormányai működtetik azt. Ez a közösségi konstrukció közben egyre több tagállami hatáskört gyakorolt és elkezdett versengeni az alapító országokkal.
Hamar előjött az eredetileg bekódolt demokráciahiány, amit azóta sem képes az unió kezelni.
Yoram Hazony filozófus A nacionalizmus erénye című, magyarul is megjelent művében foglalkozik a nemzeti szuverenitás és a nemzetek fölötti szövetség ütközéseivel. Szerinte a szuverén nemzetállamok fennmaradása és önrendelkezése a nemzetközi szövetségek hatásköri bővítése miatt szinte törvényszerűen veszélybe kerül. Ha egy szerződésre alapozott szövetségi rendszer önálló jogosítványokat szerez a tagállamok felett, akkor az arra fog törekedni, hogy kibővítse a saját hatáskörét. A tagállamok fokozatosan elveszítik szuverenitásukat és végső soron a szövetségi szervek fogják uralni a rendszert. „Amikor a nemzetek alávetik magukat egy nemzetek fölötti testületnek, azt kell feltételezniük, hogy annak eredménye annak a testületnek a kezében a hatalom irgalmatlan központosítása lesz, és a korábban létezett nemzeti függetlenség eróziója.” Az ilyen rendszerekből kórosan hiányzik a vezetők demokratikus számonkérhetősége.
Több cikkben foglalkoztam a G. Fodor Gáborral közös, szombati rovatunkban azzal, hogy az uralmi helyzetüket a néptől féltő politikai elitek milyen sokféle módszert kitaláltak már, hogy megakadályozzák a többségi akarat érvényesülését, hogy fékezzék a nekik nem tetsző politikai erők hatalomra jutását, létrejöttét.
A listán, ahol az elitek nép elleni totális háborújának az eszközei szerepelnek, az elsők között kell említeni az Európai Uniót, hiszen a fontos döntések kivétele a tagországok belső alkotmányos rendszeréből és áttételük egy olyan szintre, ahol a nemzeti többségnek korlátozott befolyása marad, a demokrácia csökkenését, megsemmisítését jelenti.
Szándékosan nem használtam a „magasabb” szint jelzőt, mert az szintén egy manipulatív torzítás, hogy az unió szintje „följebb” lenne: az épphogy „lejjebb” van! Az eredeti terv szerint Brüsszelnek kellene a tagországokat szolgálnia. Miért is hoznának létre normális szuverén országok önkéntesen maguk fölé egy őket utasítgató hatalmi szintet, miért kötnék meg a saját kezüket? Az, hogy a dolgok elfajultak, hogy a Gólem életre kelt, nem ok arra, hogy átvegyük a tagállami szuverenitás ádáz föderalista ellenfeleinek a szóhasználatát!