Erről szól Magyar Péter és Tisza egész története a legelejétől fogva. Amikor Magyar Péter még csak Petike volt, és a Partizán stúdiójában szepegve-szipogva mondta el, hogy esze ágában sincs bemenni a politikába. Aztán itt voltak nekünk a nagy lamúrok, a viharos hetek Evelinnel, majd Ilikével. A nagy színjátékok, hogy megszavaztatja, hogy kimenjen-e Brüsszelbe. A nagy bejelentések, hogy a Tisza előre hozott választást követel. A nagy kamuk a jelöltjelöltekről, mintha bárkinek számítana a szava abban, hogy kik is lesznek végül majd a választókerületi jelöltek. A nagy megtagadások, a saját programok letagadása és a saját szakértőik meghazudtolása, csak azért, hogy időt nyerjenek és mentsék a bőrüket (vesd össze: most nekem hiszel vagy a szemednek?).

 Mert ők tényleg mindenben blöffölnek, és abban bíznak, hogy ezt a négy hónapot már fél lábon is… Hogy nem kell számot adni arról, hogy ki áll mögöttük, ki fizeti őket, most akkor mit is gondolnak a háború és béke kérdéséről. Mert most már csak alig négy hónapot kell végigalibizni, fog ez menni. És tényleg bepaliztak mindenkit, aki korábban ellenzéki szavazó volt, tényleg hülyére vettek jószándékú, a kormánnyal kritikus embereket, hogy majd ők. És jó sokáig ki is tartott a taps, most azonban egyre több helyről hallani a nézőtérről: eleget hallottuk beszélni a kötéltáncost, lássuk is már. Közeleg az ítélet ideje, már a lépcsőházban a valóság.

Nemsokára mindenkinek le fog esni a tantusz, már nem kell sokat várni. Persze, majd jön a sok káromlás és szidalmazás, hogy ezt eddig miért nem mondtátok? Most szólok, mi mondtuk. Az elejétől fogva mondjuk, hogy Magyar Péter és a Tisza egy hazugság.

Sőt, ennél többet is mondok. 

Ha bejön, az is jó, de ha nem jön be, ha fogyatkozik a taps, akkor a szereplők ki- és lecserélhetők. Mert a feladatot már elvégezték, az összefogósdi ellenzéket lemészárolták, a struktúrát szétverték, az új pedig szép lassan feláll, megvan és körvonalazódik, hogy mivel akarják majd kihívni a Fideszt, ha majd minden klappol, de korántsem biztos, hogy éppen velük és éppen most. Nem biztos ugyanis, hogy ’26-ra készülnek, hogy a szereplők alkalmasak és az idő elérkezett.

És hogy ki blöfföli Magyar Pétert és a Tiszát? A postás nemcsak James M. Cain regényéből hiányzik, hanem Móricka cikkéből is. A valóság azonban már ott áll az ajtónk előtt, halljuk a szuszogását, ahogy feltrappolt a lépcsőn, abban maradtunk, hogy kettőt csenget.