A járvány gazdasági hatásai

Mi a mostani járvány fő oka? Az, hogy nem a gazdaság szolgálja az életet, hanem az élet a gazdaságot.

New York, 2020. március 19. Szinte néptelen a Wall Street a New York-i Értéktõzsde elõtt 2020. március 18-án, az új koronavírus járványának idején. Jobbról George Washington szobrának részlete látható. MTI/EPA/Justin Lane Fotó: Justin Lane

Az influenza jellegű vírusok azonban levegőben „közlekednek”. A koronavírusok nem ismernek határokat! A globalizált világban, az intenzív emberi kapcsolatok korában könnyű a vírus levegőben való terjedése. Nem csukhatjuk be tehát mi, a fejlett országokban élők sem a szemünket az előtt, hogy a fejlődő országok gazdaságai képtelenek lesznek a védekezésre. Ezért elengedhetetlen, hogy rájuk is figyeljünk, keressük nemzetközi méretekben is a megoldást. A G20-ak napokban tartott rendkívüli tanácskozásán születtek is bizonyos lépések e téren. A nemzetközi szervezetek, így a Nemzetközi Valutaalap (IMF) is adósságkönnyítéseket fogadott el. Valószínűleg azonban több konkrét segítségre lesz szükség.

A koronavírus-járvány azonban a fejlett országokban is gyökeres változásokat hozott. Azonnali társadalompolitikai és gazdaságpolitikai reagálást kívánt itt is.

Teljesen világos, hogy a válság következményeivel a pusztán a piacra hagyakozó ideo­lógia nem képes megbirkózni. Az állami beavatkozás egyértelműen szükséges. De hogyan? Semmiképpen nem úgy, ahogy a fejlett országok a 2008-as válságra reagáltak. Nem a kereslet általános felpörgetése a megoldás, hogy a gazdaság ne álljon le. Nem elég a monetáris politika bevetése. Most ugyanis egyszerre jelentkezik keresleti és kínálati válság, ennek megoldása pedig egyértelműen fiskális eszközöket kíván. Gyors gazdaságpolitikai döntéseket! Célzott költségvetési pénzre van szükség, hogy a frontvonalban lévő személyek és intézmények el legyenek látva a szükséges eszközökkel. Természetesen megfelelően koordinálva a monetáris politikával, hiszen gyors finanszírozásra is szükség van.

A frontvonal az egészségügyi hálózat. Minden módon le kell lapítani a fertőzés terjedésének görbéjét, hogy a kórházakra, az egészségügyi intézményekre ne nehezedjék elviselhetetlen teher. Ne alakuljon ki olyan helyzet, amikor a tömegesen rászoruló embereket már nem képesek ellátni. Ne az orvosok feladata legyen eldönteni, hogy – kapacitások hiányában – ki élhet és ki nem. Ezért mindenkinek komolyan kell vennie a karanténrendelkezéseket. De ott, ahol racionalizálták az egészségügyi szolgáltatásokat a gazdaságosság jegyében, ahol nincsenek fölös kapacitások az intézményekben, nagyon nagy problémát jelenthet a gyorsan megugró járvány. Az Egyesült Államokban pedig, ahol eleve piacosították az iparágat, tömegek vannak egészségbiztosítás nélkül.

A megfelelő mennyiségű egészségügyi szakember hiánya Európában mindenütt óriási gond. Olyan gazdaságokban fokozottan, ahol a bérviszonyok kedvezőtlenek voltak az ágazat számára. Különösen ott nagy a probléma, ahol erősen elöregedett az orvoskar. Hiszen a betegség éppen az idősebbekre veszélyes fokozottan. Hogyan lennének ők bevethetők a válság idején? A kórházi berendezéseknek, teszteszközöknek szintén megfelelő mennyiségben kellene rendelkezésre állniuk. Ezek darabonként is komoly költséget jelentenek. Óriási jelentőségű lehet ezen eszközök gyors beszerzése. Az EU részéről nem fordulhat elő, hogy ennek költségvetési adósságkorlát legyen az akadálya.

Igen tanulságos a pénzügyi világot jól ismerő, gyakorló közgazdásznak, a hongkongi tőzsde volt vezetőjének, Andrew Shengnek az elemzése. Mint szakember a pénzügyi szektor, a tőzsde gondjaival is foglalkozott, de szélesebb körű elemzést is adott. Rámutatott: a vírusválság visszafogásához első lépésként karantén kell; azonban a karantén rendkívüli mértékben visszaveti a gazdaságot. Most mindenki részére elérhetővé kell tenni az alapvető szükségleti cikkeket: élelmiszert, vizet, villanyt, gyógyszereket. Ez közfeladat. (Mi ugyan ezt természetesnek vesszük, de szerte a világon sokfelé nem az.)

Nem lehet megoldás, hogy a társadalom bizonyos rétegei teljesen magukra maradjanak, mivel a fertőzés nem ismer kasztokat, rasszokat, szegényeket, gazdagokat. A koronaherceg és a brit miniszterelnök is megkaphatja. (Láttuk, meg is kapta.) És a vírus ellenszere még előreláthatóan 12-18 hónapig nem áll rendelkezésre. Csak a kórházak megfelelő ellátottságában és az emberi szervezet ellenálló képességében lehet bízni. De hogyan legyen ellenálló egy végzetesen alultáplált ember? Különösen a fejlődő országokban.

A válság elhúzódása esetén igen nagy munkanélküliség várható. Az elmúlt két hónapban Amerikában 3,3 millió munkanélkülisegély-kérelem érkezett be a hivatalba. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet pedig 5,3-24,7 millióra teszi a globálisan várható munkanélküliek számát. (2008-ban ez 22 millió volt.) A munkahelyek megőrzése mindenütt, így nálunk is elsődleges fontosságú.

A német közgazdász, Hans-Werner Sinn a német szabályozásra irányítja a figyelmet. Németországban, mint Dániában is, állami támogatást kaphatnak a cégek, ha részmunkaidőt engedélyeznek alkalmazottaiknak. Annak érdekében, hogy ne legyen jelentős munkanélküliség. Ez még mindig kedvezőbb, mint ha sokan munkanélküli-segélyre mennek. Sinn javasolja továbbá az ideiglenes kórházak építését, ami nálunk is folyamatban van, az intenzív osztályok bővítését és azt, hogy haladéktalanul meg kell kezdeni a szükséges egészségügyi eszközök tömeges gyártását. Úgyis időbe telik, míg a gyárak beindulnak. Erre egyébként célszerű lenne akár hazánkban is kisvállalkozási pályázatot hirdetni, a legkevésbé bürokratikus módon, finanszírozási háttérrel. Ez a küzdelem valódi háború. Annak idején az Egyesült Államokban is rendkívüli intézkedéseket vezettek be a termelés államilag irányított átszervezésében is. Ennek most itt van az ideje.

Tanulságos, hogy Bill Gates, a zseniális milliárdos már öt éve megjósolta egy ilyen típusú válság bekövetkeztét. Túl sokat költött a világ a hadiiparra, írta, s nem elegendő összeget a járványokkal kapcsolatos kutatás-fejlesztésre. A prioritásokat, hangsúlyozza Bill Gates, át kell írni. Az egészségügyi ágazat fejlesztését mindenképpen előre kell sorolni. Méghozzá állami eszközökkel és koordinációval. Világosan megmondta, hogy a vírus elleni küzdelmet a háború logisztikája szerint kell majd megvívni. Az egészségügyi szervezetet a katonaság logisztikai rendszerével kell összekapcsolni. Nehezen érthető, hogy ezt nálunk egyesek miért kritizálják. Spanyolországban jelenleg is a Spanyol Légió segít a fegyelmezett védekezésben.

A válságban a legfontosabb a fegyelmezettség, a nyugalom megőrzése, a kooperáció és a rugalmasság. Remélem, a közgazdaságtan és a gazdaságpolitika a válság után már soha nem lesz ugyanolyan, mint előtte. És hogy a pozitív tulajdonságokat, a fegyelmezett összefogást, a takarékosságot, az észszerűséget a társadalom megőrzi a válság utáni időkben is.

A szerző közgazdász, nyugalmazott egyetemi tanár