Gyurcsány az adózásban sem ismer kegyelmet

Rendkívül furcsa viszonyt ápol az adózással a baloldal vezére. Hol ezt mondja, hol azt, de ne felejtsük: a vége mindig ugyanaz!

Budapest, 2017. március 4. Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció (DK) elnöke, volt szocialista miniszterelnök beszédet mond a párt tisztújító kongresszusán a fõvárosi Millenárison 2017. március 4-én. MTI Fotó: Kovács Tamás Fotó: Kovács Tamás

„Mi a csudát tudnak önök ígérni a nemzetnek? Majd még egy-két hihetetlen, észszerűtlen, elvetemült adócsökkentést? […] Önök bukni fognak” – mondta nemrégiben Gyurcsány Ferenc az Országgyűlésben. A baloldal sámánjának nagyon furcsa a viszonya az adózással (is).

Ha kormányfői pozícióban találkozik a kérdéssel, akkor nagyon könnyen lehet, hogy egyik nap támogatja az adócsökkentést, ám a másik nap már képes az ellenkezője mellett érvelni. Ezzel annak idején még a Szabad Demokraták Szövetségét is zavarba hozta. Olyannyira, hogy 2009. január 31-én az SZDSZ felszólította az akkor (még) kormányfői pozícióban lévő Gyurcsányt, hogy tisztázza az álláspontját az adórendszerrel kapcsolatos elképzeléseiről. Mert valóban az volt a helyzet, hogy az egyik héten a közterhek lefaragása mellett érvelt, a másik héten egy másik beszédében meg arról értekezett, hogy nincs szükség adócsökkentésre, vagy éppen az volt a szöveg, hogy miért nem lehet azt megcsinálni. Az SZDSZ ezért a következőt kérte szó szerint a miniszterelnöktől:

„hétfő reggel írjon alá egy egymondatos, közérdekű kötelezettségvállalási nyilatkozatot. A nyilatkozat így szól: Alulírott Gyurcsány Ferenc, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke kijelentem, hogy az adócsökkentés témájában megfogalmazott, egymásnak ellentmondó nyilatkozataimat visszavonom, és az Országgyűlés január 29-i, rendkívüli ülésén általam elmondottakat tekintem végleges álláspontomnak.”

Azt azonban mindenképpen érdemes hangsúlyozni: ha Gyurcsány Ferenc adócsökkentés lehetőségét vetette fel, akkor annak mindig adóemelés lett a vége. Ennyiben következetes volt. A nagy ígéretek valahogy mindig megszorításokba torkolltak. Azért, amelyről a minap beszélt lapunknak Boros Imre közgazdász. Gyurcsányék a globalista erőket képviselik, nem a magyar nép és a hazai vállalkozások érdekeit nézik. Egyszerre nem lehet két urat szolgálni. Amihez értenek, az az ország kifosztása. Ehhez tudnak leginkább asszisztálni. Erre Dobrev Klára és Karácsony Gergely is kiváló jelölt. Újra magas kamatok mellett lehetne kisöpörni a pénzt az országból, a globalista pénzügyi körök anyagilag és lelkileg is letérdeltetnék a magyarokat. Régóta várnak erre.

A Demokratikus Koalíció elnöke totálisan alkalmatlan arra, hogy úgy kormányozzon, amellyel a saját országa jár jól. Ez nem is célja, de nem is ért hozzá. Csak egy adalék ehhez: 2008 novemberében gazdasági csúcsra készültek a politikusok és az üzleti szereplők képviselői. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök külön jelezte: azt várja a Fidesz elnökétől, hogy vegyen részt az eseményen. Felszólítása így szólt: „ismertesse, hogyan lehet megvalósítani a Fidesz elképzelését, amely szerint adócsökkentés mellett több támogatást adnának a hazai vállalkozásoknak anélkül, hogy sérülne a szociális biztonság vagy a költségvetés egyensúlya.” Ő ugyanis tényleg nem tudta.

Orbán Viktor 2010 után minderre megadta a választ. Egyensúlyba került a költségvetés, példátlan összegek segítik a családokat, van rezsicsökkentés, évről évre kisebbek az adók, a vállalkozások beruházásaihoz pedig támogatást ad az állam egy vonzó üzleti környezetben. Erre soha nem volt képes a baloldal.

Gyurcsány Ferenc és az egész színesnek hazudott szövetsége már most adóemelésekre készül. Ezt nem is titkolják. A személyi jövedelemadó többkulcsos megoldásának visszaállítása adóemelést jelent. Volt, hogy negyven százalék volt a felső kulcs. A társasági adón is emelnének, de fenyegetnek ingatlan- és vagyonadóval is. Büntetés és elvonás, nem pedig ösztönzés és támogatás.

Ők így gondolkodnak, erre mondta találóan Tállai András: jönne az adóügyi terror. Ne jöjjön!