Diplomáciai sikerként értékelhető, hogy éppen a napokban látogatott Libanonba Szentkirályi Alexandra kormányszóvivő és Azbej Tristan államtitkár. A találkozó egyik legszemléletesebb eseménye talán nem is az, hogy a magyarok nevében a delegáció magas rangú egyházi vezetőkkel, elöljárókkal találkozott. Sokkal inkább az a pillanat ad visszaigazolást a Hungary Helps helyes megközelítéséről, az emberséges gyakorlatról, mikor az általunk támogatott református iskolában a diákokkal a jövőbeli terveikről beszélgetett az államtitkár. Valamennyien azt mondták, Nyugatra szeretnének költözni, de mikor Azbej Tristan megkérdezte, mi kellene ahhoz, hogy Libanonban is el tudják képzelni az életüket, gondolkodás nélkül rávágták, hogy lehetőségek. Ebből is látszik, a valódi megoldás nem az, ha a problémák orvoslása helyett a bajbajutottakat Euró­pába hozzuk. A Hungary Helps ezért érdemi alternatívát kínál a válság sújtotta területeken élők számára a migráció helyett. Ilyenkor feltehetjük tehát a kérdést, mi ez, ha nem egy jól működő államszervezet, amelynek irányán vétek lenne változtatni?

A helyes gyakorlattal szemben ott vannak azok, akik kifejezetten ártanak, kockáztatva az elért eredményeket, holmi divatos, átgondolatlan képzelgésért, amit progresszió­nak állítanak be. Niedermüller Péter DK-s polgármester például rémisztő képződményként határozta meg a fehér, heteroszexuális keresztényeket, vagyis a magyar emberek egy jelentős részét. Ezzel a dehumanizálással tette gyűlölet tárgyává azokat a férfiakat és nőket, akik családalapításra képesek, nem mellékesen pedig keresztények. Párttársa, Vágó István pedig egy manipulatív beállítású fényképet felhasználva gúnyolódott a kalocsai Szent István-szobron, viccesnek nem nevezhető szavakkal sértve keresztény államunk megalapítóját.

Provokációk ezek, ez nem vitás. A kérdés csak az, mit kezdünk a gyűlöletkeltő véleményekkel. Mi sem bizonyítja jobban azt a tényt, hogy szabad országban élünk, miszerint a vállalhatatlan gondolataikat szabadon elmondhatják a DK-s provokátorok. A keresztényellenes hangulatkeltést szó nélkül hagyni viszont nem szabad. Ezért most is világosan és egyértel­műen kell fogalmaznunk. Mindenkinek joga van a véleményéhez, de senkinek sincs joga ahhoz, hogy bárkit akár csak szavakban dehumanizáljon, hogy megbotránkoztató szavakkal politikai tőkét kovácsoljon magának. Veszélyes terep ez. Ez ugyanis ahhoz vezethet, mint ami Gödöllőn történt, amikor egy férfi felgyújtotta a görögkatolikus templomot, szétverte a szakrális értékeket, amivel az eszmei károkon túl jelentős, sokmilliós anyagi kárt is okozott. Gazemberség keresztényellenes hangulatot kelteni, arra apellálni, hogy ennek örvén növelheti hatalmát az elkövető. A gazembereket persze ez nem hatja meg. A vallási alapú gyűlöletkeltés egyértelműen jelen van hazánkban is, legláthatóbb képviselői pedig az ellenzék vezetője, Gyurcsány Ferenc pártjából kerülnek elő. 

Két ellentétes világot láthatunk. Míg a mostani vezetés felelősen járt el, amikor kormányzati szintre emelte az üldözött keresztények megsegítésének ügyét – ami a mai napig egyedülálló cselekedet –, addig vannak, akik ezt eltörölnék, ha hatalomra kerülnének. Míg mi voltunk az első olyan európai ország, amely kimondta, nem kísérletezünk felelőtlen, befogadáspárti nyomásnak megfelelve, nem teremtünk kezelhetetlen helyzetet sem az itt élők, sem a menekültek kárára, addig vannak, akik a megőrzött nemzeti szuverenitást és biztonságot feladnák, ha nem sikerül a múltnak megálljt parancsolnunk. Mára kimondható az is, hogy a kormány a magyar emberek önzetlen támogatásával, emberfeletti teljesítménnyel elérte, hogy a Hungary Helps program legalább egy városnyi családon segített a válságrégiókban, amit úgy kellett megvalósítania, hogy közben a Brüsszelből támogatott magyarországi ellenzék menetrend szerinti gáncsoskodására folyamatosan számítani lehetett.

Vagyis itt az ideje a szembenézésnek. Kormányváltás esetén az üldözött keresztény családok kezét az új vezetés ellökné, a migránsokat beengedné, velük együtt pedig terroristákat is ránk szabadítana. Az ő módszereik pedig, mint tudjuk, nem a szemkilövetés, hanem a „rémisztő képződmények” lefejezése. Akkor bizony számítani lehet majd robbantásokra hazánkban is, akárcsak a fejlett Nyugaton, ahová a balliberálisok mostanában annyira tartozni szeretnének. A küzdelemnek tehát koránt sincs vége, hátradőlnünk pedig már csak ezért sem szabad.

A szerző közgazdász

Borítókép: MTI/Mohai Balázs