A luganói bevásárlóközpontban november végén elkövetett merénylet újabb bizonyíték arra, hogy a terrorhullám egyetlen nyugat-európai országot sem kímél. A svájci Szövetségi Hírszerző Szolgálat mintegy ezer radikális fiatalt tart megfigyelés alatt, 2001 és 2016 között pedig 77 beazonosított svájci állampolgár utazott dzsihadistaként a Közel-Keletre. Idén három hónapon belül ez volt a második merénylet az országban.
Szeptemberben Morges belvárosának éttermében egy svájci–török kettős állampolgár egy portugál férfit ölt meg, tettét a Mohamed-karikatúrákra adott megtorlásként indokolva. A november 2-i bécsi merénylet kapcsán a szálak a Zürichhez tartozó Winterthur negyedbe is elvezettek, ahol két hónappal korábban egy hírhedt iszlamista agitátort ítéltek el, további két férfit pedig novemberben, a bécsi merénylettel összefüggésben tartóztattak le.
A luganói elkövető 28 éves, svájci állampolgárságú nő, aki néhány éve tért át az iszlámra, és házasságot kötött egy menedékkérővel, akinek később nyoma veszett. A nő 2017-ben került a szövetségi rendőrség látóterébe, amikor az Iszlám Állam terrorszervezethez akart csatlakozni, miután a közösségi médián keresztül kapcsolatot létesített egy Szíriában harcoló dzsihadistával, ám a szír–török határon feltartóztatták, és visszaküldték hazájába. A nő szülei egy Vezia nevű faluban élnek, apja svájci, édesanyja szerb származású. Szomszédai kifejezetten kedves nőként jellemezték, ugyanakkor a hatóságok számára ismert volt az, hogy pszichés zavarai vannak. Törökországból való visszatoloncolását követően a bíróság a mentális problémáira hivatkozva úgy döntött, nem indít büntetőeljárást ellene, annak ellenére, hogy egyértelművé vált, szimpatizál a terrorszervezettel. Később nem követett el törvénysértést, és radikalizálódásának nem voltak külső jelei. Az ügyet 2018 márciusában azzal zárták le, hogy J. M. „ön- és közveszélyes”, ezért pszichiátriai kezelésre szorul.
A svájci muszlimok lélekszámát 340–450 ezer közöttire becsülik, ami a lakosság megközelítőleg hat százaléka. A svájci biztonsági szervek által készített, idén nyár végén bemutatott jelentés szerint az Iszlám Állam és az al-Kaida is további merényletekre készül Európában. Az elemzés megerősítette, hogy elsősorban „puha célpontok” elleni támadásokra lehet számítani, mint például a tömegközlekedési eszközök vagy olyan helyek ellen, ahol az emberek összezsúfolódnak. Az ilyen akciók csekély szervezéssel vagy logisztikai kiadással járnak, az elkövetők lehetnek egyedül is. Valószínűsíthető tehát, hogy a dzsihadizmus új formája van kialakulóban.
Az iszlamizmus az 1950-es évek óta menedéket talált Svájcban, amely a Muszlim Testvériség egyik európai bástyájának számít. A Testvériség 1988-ban létrehozta az iszlám pénzügyi szabályozásán alapuló al-Taqwa bankot Luganóban, amely a Kuvaitból és az Egyesült Arab Emírségekből származó forrásokat irányította a szervezethez vagy annak a Nyugaton működő – köztük a terrorizmust is támogató – szövetségeseihez. Az al-Taqwa bank egy számos pénzügyi intézményt és vállalatot összefogó cégcsoport része. A bank vezérigazgatója az egyiptomi származású, olasz állampolgárságú Youssef Nada, a Muszlim Testvériség tagja, akit az Egyesült Államok nemzetközi veszélyt jelentő terroristaként tart számon, ám letartóztatásához elegendő bizonyíték egyelőre nem áll rendelkezésre. Nadát informálisan a Muszlim Testvériség pénzügyminiszterének tartják. A svájci jogrendben az eljárás megindításához szükséges bizonyítási követelmények rendkívül összetettek, és a politikai környezet sem szorgalmazta a vizsgálatok megkezdését, így a Muszlim Testvériség svájci székhelyű hálózatai gyakorlatilag zavartalanul folytathatták pénzügyi manővereiket. A bank számos tranzakciót hajtott végre az iszlamista terrorszervezetek és a boszniai, humanitáriusként bejegyzett szervezetek számára.
A Sonntagsblick német nyelvű hetilap 2017-es felmérése szerint a svájci állampolgárok 38 százaléka érzi fenyegetőnek az országban élő muszlim közösséget. A szeptemberben négy és fél évre ítélt, olasz–svájci kettős állampolgárságú „winterthuri emír” az európai dzsihadista hálózat egyik összekötő személye volt; Szíriában szerzett harci tapasztalatai miatt hősként tekintettek rá a radikalizált fiatalok. A férfi, akinek nevét a svájci törvények értelmében nem hozták nyilvánosságra, egy edzőtermet működtetett Zürichben. A winterthuri al-Núr-mecset már 2015-ben a dzsihadisták egyik toborzóbázisa volt, ahol több beszervező is működött. A svájci szürke zónák által jelentett veszélyt jól érzékelteti a luganói merénylő esete, aki menedékkérelmet benyújtott első férjével együtt a város bandaháborúkról hírhedtté vált, Pregassona nevű negyedében élt egy tömbházban, amelyben szinte kizárólag bevándorlók laknak. Az épület gondnoka szerint ez a külföldi „névtelenek lakhelye”, ahol senki sem ismeri a másikat, a lakók pedig folyamatosan cserélődnek.
A támadás végrehajtását a luganói merénylet esetében is a biztonsági környezet hiányosságai tették lehetővé. Az Europol adatai szerint az elmúlt évekhez képest tovább nőtt a merényletkísérletek száma, az egyedül, spontán végrehajtott akciók pedig egyre inkább elterjedtek. Az internetes dzsihadista platformok leleplezése és felszámolása lassan halad, s ebben a közösségi médiumok üzemeltetőinek következetlensége óriási szerepet játszik. A digitális térben felkorbácsolt indulatok kiterjesztik a háborús övezetek földrajzi határait.
Az internetes propagandát a nemzetközi szervezetek mellett különféle állami szereplők is támogatják, gerjesztik vagy éppen megrendelik. Gilles Kepel gondolatát idézve, a nyugat-európai muszlim közösségeket áthatja a dzsihadizmus szelleme, amit a liberális szabályozás, a kibocsátó országok által finanszírozott iszlamizmus, a Muszlim Testvériség térhódítása és a szalafizmus befolyásának erősödése alapozott meg. Ennek színterei a mecsetek, iskolák, sportklubok, jótékonysági és kulturális egyesületek voltak, amelyek a törvény által garantált keretek között működve, évtizedek alatt teremtették meg a fundamentalizmus légkörét.
Svájc központi szerepet játszik az iszlamisták pénzügyi tranzakcióiban, ezért a radikálisok részben ellenérdekeltek a nagyszabású, elrettentő merényletek végrehajtásában, ugyanakkor – amint a luganói és a morgesi esetek bizonyítják – a szellem bármikor kiszabadulhat a palackból. A radikális iszlamizmus kétpólusú világképe szembeállítja egymással az iszlám és a hitetlenség földjét.
Míg az iszlám földje az ISIS által uralt területekre korlátozódik, a hitetlenség földjének számít a „keresztesek leszármazottjai” által lakott nyugati, keresztény világ, akárcsak a hitehagyottként definiált muszlim országok. Svájc nyugati és keresztény országként való kategorizálása miatt – Európa más államaihoz hasonlóan – a dzsihadizmus célpontja.
A nők immár évtizedek óta aktív résztvevői a gyűlöletkeltésnek és a dzsihadisták civilizációs harcának. Európából nők százai utaztak a közel-keleti frontra, támadásokat hajtottak végre, feleségként és anyaként szolgálták a harcosokat és a dzsihádot, szerepet vállaltak a Nyugaton és a muszlim világban terjesztett propagandában. Az, hogy a soraikban jelentős az iszlámra áttértek aránya, azt jelzi, hogy a nők egy részét kifejezetten vonzza az iszlám hagyományos, konzervatív felfogása a családról és a nők szerepéről, és a genderideológia helyett a szélsőséges vallási fundamentalizmus felé fordulnak. A legutóbbi felhívások a különböző iszlamista szervezetek részéről – hogy bosszulják meg a Charlie Hebdo magazin karikatúráinak újbóli közzétételét és az iszlámot ért sértéseket – már nem csak a férfiakat célozták meg. Európában 2015 óta hat tervezett vagy végrehajtott merénylet részleteit hozták nyilvánosságra, amelyben női elkövető vett részt.
Egyre világosabb, hogy az európai biztonsági kihívásokra adott liberális válaszok elégtelennek bizonyultak. A tömeges bevándorlás porózussá tette a terrorizmus távol tartásához szükséges határokat. A globalizáció biztosította a világ különböző régióiból érkező terroristák szabad mozgását. A szólásszabadsággal kapcsolatos kampányok a terrorszervezetek számára is lehetővé tették propagandájuk terjesztését és az aktív toborzást. Ugyanakkor az iszlamisták szerint a nyugati erkölcsi dekadencia, istenkáromlás és szexuális szabadosság a liberalizmusban gyökerezik. A szekuláris normák átvételének követelményét, más néven az integrációt ezért az iszlám elleni támadásként értelmezik. Jóllehet a liberalizmus a zászlajára tűzte a bevándorló nők emancipációját, az, hogy több mint félezer európai nő csatlakozott a dzsihádhoz, valamint európai merényletek végrehajtói voltak, egyértelműen jelzi a liberális társadalmi program kudarcát.
A liberális politikai elit és az értelmiség képtelennek bizonyult arra, hogy megértse az iszlamizmus összetettségét és ennek hatását a kisebbség identitására, a többség biztonságára. Jóllehet a nyugati politikai erők a muszlim közösségek szavazóit engedményekkel igyekeztek megnyerni, a terrorfenyegetés miatt elkerülhetetlen szigorítások most agresszív ellenállást váltanak ki. Ezt példázza a franciaországi helyzet: Emmanuel Macron elnök Globális biztonság elnevezésű programja, amely fokozza a muszlim közösségek megfigyelését és erősíti a biztonsági erők védelmét, a liberálisok és az iszlám szervezetek részéről egyaránt elszánt tiltakozást váltott ki.
A szerzők a Migrációkutató Intézet szakértői
