Kettős beszéddel ködösít a bizottság

„A népességfogyást ellensúlyozandó, lépéseket kell tenni abba az irányba, hogy Európa vonzó célpont maradjon a migránsoknak” – olvasható az Európai Bizottság (EB) honlapján.

Azt mondta egy éve: itt az ideje, hogy az eddigi válságdiskurzus helyett arra koncentráljunk, miként lehetne a migrációt jó dologgá, valódi lehetőséggé formálni mindenki számára. Amúgy Mogherini és Avramopu­losz mindenfajta felhatalmazás nélkül, megtévesztően az unió közös álláspontjaként támogatták az ENSZ globális ­migrációs csomagját, amely az illegális bevándorlást alapvető emberi jogként legalizálni akarja, különleges jogokat biztosítva a migránsoknak. A görög biztos bejelentette, hogy az EU végre is fogja mindezt hajtani.

De ne feledkezzünk meg Frans Timmermansról, az Európai Bizottság alelnökéről, aki már négy éve imigyen szóla: több olyan megközelítési lehetőséget kell létrehozni, amelyen keresztül a menedékkérők törvényesen és biztonságosan érkezhetnek Európába. Arról is értekezett, a demográfiai folyamatok miatt szükség lesz rá, hogy az unió és tagállamai bővítsék a legális bevándorlás lehetőségeit.

A botrányos módon EB-alelnökként is európai szocialista párti csúcsjelölti minőségében kampányoló politikus migránsbátorító szövegei különösen figyelemreméltóak. Amiatt rontott ugyanis dühösen a magyar kormányra, amiért a kampányplakáton az illegális bevándorlás pártfogását és a külső határok meggyengítésének tervét róttuk föl Junckernek és az Európai Bizottságnak. Holott inkább saját önleleplező mondatain hahotázhatna.

Calais-ban, a migránsok hírhedt kalyibavárosában azt közölte: „Soha nem fogjuk kitoloncolni azokat, akiknek védelemre van szükségük”, majd azt ecsetelte a bevándorlók mennyisége kapcsán, hogy „a számok teljesen kezelhetők egy 500 milliós kontinens esetében”. Meghökkentő módon deklarálta a nyomortelepen: szeretné, ha Calais modellé válna a migránsokkal való bánásmódot illetően. De mondott olyat is, hogy Euró­pa a határok lezárásával és az emberek visszafordításával erkölcsi és nemzetközi jogi kötelességét venné semmibe.

Az EB-nek a menekültrendszer megreformálására alkotott terveiről pedig úgy foglalt állást, hogy azok a migránsok kvótaalapú folyamatos elosztásának mechanizmusát célozzák a tagországok között. Három éve a La Repubblicának sem kertelt: annak a tagállamnak, amely elutasítja a migránsokat, fizetnie kell – mondta.

Még azt is letagadnák, hogy büntetőszankciókat léptetnének életbe azok ellen, akik nem paríroznak úgynevezett szolidaritásügyben. Holott Günther Oettinger német uniós biztos például tavaly egy lapinterjúban arról dörgedezett, hogy aggodalmat okoz az Európai Bizottságban Lengyelország és Magyarország a menekültelosztási kvótával és a jogállamisággal kapcsolatban.

Arról számolt be, hogy a testület dolgozik egy javaslaton, amely feltételekhez, a közös európai értékrend tiszteletéhez kötné az uniós beruházási programokat. A retorziós rendszert úgy vázolta föl, hogy a tagállamoknak azt mondják: ha tartjátok ezt az irányt, akkor megszorítások lesznek az EU-beruházásokban, de ha beadjátok a derekatokat, akkor mégsem.

A szavak és tettek végletesen elváltak egymástól az Európai Bizottságban.