Az ember pedig nem túl boldog, ha már január legelején felsrófolt árakkal találkozik a közértben, a buszon vagy a könyvesboltban. Itt van tehát az új esztendő, amely elképesztő mértékű áremeléssel köszöntött ránk. Az inflációt meghaladó mértékben nő a földgáz ára, de más energiahordozókért is többet kell fizetnünk. A megváltozott áfatörvény következményeként drágultak az alapvető élelmiszerek, a gyógyszerek, a tankönyvek és az újságok. Emelkedtek a sztrádadíjak, a gépjárművek eredetvizsgálatának új tarifáját is megérzi a pénztárcánk, s „tömegközlekedni” is több pénzért fogunk az idén. Aki Budapesten él, annak jobb, ha előre tartalékolt, a közüzemi szolgáltatások új árstruktúrájában ugyanis oly mértékű a felfelé történő „kerekítés”. De ne feledkezzünk meg arról sem, a cigaretta jövedéki adója 35 százalékkal nőtt, ami jelentős áremelkedést jelenthet. S drágulnak majd a telkek is, melyeket most már 25 százalékos áfa terhel.
Uniós csatlakozásunk évében szinte magától adódik a kérdés: a nyugati integrációval járó, közgazdasági értelemben amúgy bizonyított árszint-kiegyenlítés okozta-e ezt a drasztikus folyamatot? Nos, természetesen van abban valami, hogy csatlakozásunk apropóján az árak és a bérek a nyugati közösség általi diktátumok felé lódulnak el, ám hazánk esetében sajnos másról van szó.
Az tudniillik, hogy romokban hever az ország gazdasága, nem EU-taggá válásunk függvénye, hanem egyértelműen a Medgyessy-kormány elhibázott gazdaságpolitikai koncepciójának a következménye. Az esztelen osztogatásnak és az egymást követő pénzügyi balfogásoknak; a forint leszorításának és a valutaválságnak, az infláció felpörgetésének, illetve tőkevonzó képességünk visszafejlesztésének. Bármennyire is fájlaljuk, meg kell erősítenünk, amit nemzetközi befektetők, pénzügyi szervezetek, s nyugati politikusok vészjóslóan ismételgetnek: Magyarország elveszítette kiszámíthatóságát és hitelességét. Nemcsak gazdasági, hanem politikai értelemben is megtorpant irántunk a bizalom. Hazánk – a közép-európai országok egykori éllovasa – lefelé zuhan. Ma még a csatlakozó államok mezőnyének közepére sorolják be Magyarországot, de ha így folytatódik, holnapra már a sereghajtók táborában találjuk magunkat. Másfél év telt el a kormányzásból úgy, hogy egyszer a jóléti rendszerváltozás megvalósításáról hallhattunk, másszor a szükséges restrikcióról vagy az új Bokros-csomag bevezetéséről.
De a legnagyobb gondot most kétségkívül az áremelés okozza. A tervezett, valószínűleg csak hónapok múltán érezhető béremelés ugyanis nem kompenzálja ezt a drasztikus drágulást. A bérekkel mellesleg egyébként is baj van: elképesztően alacsonyak. S ez nem ellenzéki riogatás, hanem az Európai Bizottság legutóbbi jelentésének megállapítása.
Ám kanyarodjunk vissza uniós csatlakozásunkhoz. Idén májusban egy olyan közösséghez integrálódunk, amely alkotmányozása kapcsán politikai válságba jutott, gazdasági értelemben pedig a recesszió környékén áll. Az első közös uniós büdzsé sem tartogat számunkra sok jót, sőt, ha nem leszünk résen, könnyen csak nettó befizetői és nem haszonélvezői leszünk az EU-nak.
Január elején igazán nem akarunk ünneprontók lenni, de a fentiek alapján rossz arra gondolni, mi történt itt 2003-ban. De még rosszabb arra, hogy mi lesz 2004-ben.
origo.hu
Napi balfék: Bud Spencer tanácsai a diszkójampinak
