Mészárszék a békéért

Ariel Saron izraeli miniszterelnök április 14-én úgy szállt fel a hazájába tartó repülőgépre, hogy zsebében van az Egyesült Államok „biankó csekkje”. A pontozott vonalra azonban nem egy pénzösszeget kell ráírni, hanem bármit – ellenségek nevét, katonai manővereket, gazdasági tevékenységet –, amit szükségesnek tart „önvédelme” céljából. Izrael mostantól bármit tehet, tudja, Amerika ezek után soha nem fordul ellene.

2004. 04. 19. 5:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A csekket szombaton már ki is töltötte Izrael. A vonalra Abdelaziz ar-Rantiszi, a Hamász mindössze egy hónappal ezelőtt kinevezett vezetőjének neve került. Ugyanúgy helikopterről kilőtt rakétával végeztek vele, mint Ahmed Jaszin sejkkel, a Hamász alapítójával és szellemi atyjával. Az akciót minden bizonnyal már napok óta tervezték, sőt, Saron talán még Washingtonból, az Egyesült Államok visszataszító Canossa-járása után üzent a hadseregnek: minden rendben, indulhatnak a helikopterek. Az esemény óta – mint az lenni szokott – minden világpolitikai tényező hangoztatja álláspontját a kérdésben. Izrael büszke a hőstettre, Amerika kis szövetségesének hűséges kutyájaként elismeri az önvédelem jogát, az Európai Unió pedig azonnal elítélte a „Pax Israelicát”.

Ez a béke ugyanis nem a mi békénk. Ezt vérrel és falépítéssel kényszeríti ki Izrael, Amerika pedig tapsol hozzá. A két fiatal országban az erőpolitika járható, sőt az egyetlen út, Európában viszont a sok tapasztalat azt mondatja, a kompromisszum mindig jobb a háborúnál. Izrael és az Egyesült Államok a mostani, teljességgel jogtalan kivégzéssel – mindegy, ki volt az áldozat, terrorista-e vagy egy ellenzéki politikus – bemutatta, mire is számíthatnak ellenségeik. A terroristák csak a fegyverek nyelvén értenek – szokták az állami terrort legitimizálni az érintettek, miközben nem veszik észre, nem csökken a vérzivatar, ha ellenfeleiket halomra gyilkolják. Egy kétes eredménnyel azonban büszkélkedhetnek, ténykedésük hatására az általuk olyannyira istenített globalizáció leghűségesebb követői ugyanis éppen a fegyveres csoportok lettek. Átvették Amerika és Izrael paradigmáját a bűnös mozlimokról, s egy csavarintás után máris magukénak érzik a testvéri államok hőseit. Eddig Jaszin sejk képmásával vonultak fel az irakiak, tiltakozva az amerikai megszállás ellen. Most Abdelaziz ar-Rantiszi is meg fog jelenni a transzparenseken, a válaszcsapások pedig talán nem is palesztinoktól, hanem irakiaktól vagy indonézektől érkeznek. S lehet, hogy nem Izraelben, hanem más, szövetséges országban robban a bomba. Amerikában, Nagy-Britanniában, Lengyelországban, vagy épp Magyarországon, amely katonákat küld Irakba, s minden nemzetközi fórumon kiáll Amerika érdekei mellett. Mi sem vagyunk védett sziget a hisztérikus, agresszív és kegyetlen világban, nálunk is rombol az izraeli típusú életfelfogás.

Ron Werber, az MSZP izraeli kampánytanácsadója éppúgy nem tisztel semmiféle erkölcsi törvényt, mint Ariel Saron. A győzelem érdekében minden engedélyezett számára, ezt az alaptézist még Izraelből hozta magával. Európában a sportszerű küzdelem nemcsak elismerésre méltó, de létszükséglet, enélkül az öreg kontinens országai nyugodtan kérhetik felvételüket az Amerikai Egyesült Államokba. A hirtelen nagyon erőssé vált államok ezt az erkölcsi törvényt egyszerűen nem látják, nekik csak a győzelem számít. S ha győznek, békét adnak a népnek. Izraeli békét.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.