Egy ideig még azonban (2006-ig?, 2005-ig?, esetleg az idei őszig? – ez is eldőlhet június 13-án), bármennyire megterhelő is, oda kell figyelni rá, és a társadalmi valóság részeként meg kell őt érteni. Ezért félretéve a ténykedésével kiváltott elkeseredettséget, azzal a kérdéssel érdemes foglalkozni higgadtan, mi készteti Magyarország kormányfőjét a kudarc beismerése helyett újabb ígérgetésre. Nem szabad megelégedni azzal a közhelyes válasszal, hogy épeszű politikus nem ismeri el soha saját csődjét. Többről van szó, hiszen Medgyessy Péter büszke. Büszke arra, hogy bár a kabinet szerinte sem hibátlan, mindig felismeri, hol, mikor kell változtatni. Vagyis a koncepció nélküli, sodródó politizálást tekinti üdvözítőnek. Ebben pedig alapérték az ígéret. Az ígéret ugyanis szép szó. És mert szó, beszéd közben értelmezhető. Dumálni pedig könnyű. Az igazi politika viszont nem beszéd, hanem döntések és cselekvések sorozata. Ami kétségkívül nehezebb. Határozott elképzelésekre, az azok igazságába vetett hitre és kemény akaratra van hozzá szükség. Nem elég annak felismerése, hogy rossz felé viszi a hajót az ár, bizony evezni és kormányozni kellene.
A megbízható kormány tehát építi az utakat, nem beszél róluk. Amikor pedig rádöbben, hogy még egyetlen centiméter sem készült el, akkor nem ígér meg a távoli jövőbe merengve még pár száz kilométert, hanem kigyomlálja a nagy csinnadrattával lerakott alapkövek mellől legalább a gazt. Egy kiszámítható kormány építi a metrót a fővárosban, nem sajtótájékoztatón hozsannázik az újabb és újabb megállapodások, előszerződések és módosítások megkötéséről. Amikor pedig azzal szembesül, hogy még egyetlen kapavágás sem történt a nyomvonalon, akkor nem hozzácsap még négy megállót az eddig beígértekhez, hanem minimum megolajoztatja az alagútfúró rozsdásodó alkatrészeit. Egy szavahihető kormány olyan intézkedéseket hoz, amelyek az emberek számára érzékelhetően jobb életet teremtenek, és nem hivatkozik cinikus módon állandóan arra, hogy két-három vagy húsz-harminc év megszorításai, nadrágszíjhúzásai után egyszer majd az emberek is érzékelni fogják áldatlan tevékenységének jótékony hatásait. Amikor pedig választási hazugságairól kiderül, hogy alig teljesült belőlük valami, az viszont ismét padlóra küldte a gazdaságot, és újabb hosszú évekre elvette a jobb lét reményét, akkor nem süketel „szellemiségében” beváltott ígéretekről, nem fejeli meg azokat újabbakkal, hanem kiáll választói elé, és bevallja, hogy blöff volt a jóléti rendszerváltás is.
Egy tisztességes kormány nem ismétli ráolvasásszerűen négyszázezer új munkahely megteremtésének hagymázas vízióját, miközben sorra zárnak be országszerte az üzemek, nem taszít a kilátástalanságba egyetlen nyegle mozdulattal ötszázezer agrártermelőt, lassan mondva sem emeli a gáz árát, nem veri szét az oktatást és az egészségügyet, hogy látva a pusztítást ismét reformért kiálthasson. Nem beszél kiigazításról, változtatásról, beismeri a kudarcot, és inkább lemond.
Ez a kormány viszont nem megbízható, nem kiszámítható, nem szavahihető és nem tisztességes. Nem is akar tisztességes lenni, csak annak akar látszani. E látszat fenntartására pazarolnak minden energiát, és ebben – el kell ismerni – verhetetlenek. Hiszen azok, akik nem értik őket, könnyen bedőlnek az állandó ígérgetésnek.
origo.hu
Így nézi le a nőket és tölti ki a dühét rajtuk Magyar Péter
