Szappanopera

Valószínűleg súlyosan hibázott a Bajnai Gordon felügyelte Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ), amikor nem a rekordnézettségű Győzike-show-t bízta meg azzal, hogy 200 millió forintos közpénzen „uniós forgatókönyvi szálat fűzzenek bele” felvilágosítási céllal a roppant népszerű műsorba.

Az uniós pénzekért felelős önkormányzati miniszter szerint ugyanis „életszerűen és gyakorlatiasan lehet csak elmagyarázni a pályázatírás bonyolult folyamatát”, ráadásul költséghatékony módon – így, lássuk be, a többmilliós rajongótáború Gáspár családnál keresve sem találhattak volna jobb alanyt arra, hogy „ennek az egésznek a módszerét, csinálását, buktatóit és sikereit” valósághűen ismertetni lehessen.

Sajnos ez a hajó már elúszott. De ott van még a Barátok közt és a kamasz gyerekek körében népszerű Jóban, rosszban napi szappanopera, amelyeknél kiválóbb alkalom nem is kínálkozhatna arra, hogy a magyar lakossággal megértessük azt, amit Bajnai kis képzavarral, ám a sorok között jól olvasók számára kristálytisztán fogalmazott meg: „Ezt az országot Európában egy modern európai országgá tenni csak úgy lehet, ha mindenki a maga részére (!) kiveszi belőle.”

Mivel a Barátok közt kikérte magának, hogy Bajnaiék beleszóljanak a sorozat történetébe, balga módon arra hivatkozva, hogy feladatuk a szórakoztatás, nem pedig egy ilyen üzenet közvetítése, maradt a Michelle Wild expornóhősnő szerepeltetését is vállaló TV2-gyöngyszem. Bár a Bajnai-ügynökség gondoskodott arról, hogy a történet szövegíróinak még nyelvi képzést is tartsanak, némi kétellyel azért számolhatunk. A sorozatot nem követő félműveltek számára rejtély lehet, hogy „a Judit és Árpi között az utóbbi időben kialakult feszült viszonyba”, vagy inkább a „Nándi irodájában összeülő válságstábhoz” lehetne-e becsempészni az uniós pályázati szálat, vagy akkor kellene a hírrel robbantani, amikor „Barbara kidobja apját a lakásból”. Esetleg ott lehetne egy váratlan fordulattal megemlíteni a magyar gazdaság kiútját jelentő uniós pénzeket, amikor „Várnagy egy heves vita után feleszmél, hogy Árpi mozdulatlanul fekszik a padlón”? A több mint hárommilliárdos „Benned van” és „Hozd ki magadból a legtöbbet” kampányok igaz, hogy még az NFÜ szerint is potenciálisan csak a lakosság egyetlen százalékához szólnak – az Új Magyarország terv pályázataira pedig több mint egy év alatt mindössze tízezren jelentkeztek –, a nézők között azonban lehet, hogy éppen Demján Sándor vagy Csányi Sándor ül megannyi közép- és nagyvállalkozóval együtt kalákában nézve a műsort, és első felindultságukban könnyen pályázati tollat ragadhatnak.

A versenyeztetés nélkül adott 200 millió sorsa ugyanakkor csak egy epizód a magyar EU-s pénzek „reality” szappanoperájában. A menekülttáborok féken tartására 160 millió forintért megrendelt izraeli vízágyúk, a börtönben ülő Kabai cégéhez vándorló 165 milliós uniós pénz, a Wekleréknek juttatott támogatások, az Emlékpontok nevű diákinterjúkra adott 1,2 milliárd forint, a 40 milliárdos digitálistábla-csomagok, a 600 millió forintért az NFÜ részére megíratott tanulmányok vagy éppen a Veres rokonnak juttatott 25 milliós vissza nem térítendő támogatás, valamint a Bajnai egykori cégéhez, a Wallis-csoporthoz tartozó kft.-nek munkaerőképzésre adott összegek, esetleg a szocialista hátszéllel létrehozott vidékfejlesztési irodák mind-mind megérnének egy külön epizódot. A propagandamilliárdok ellenére azonban – őszintén be kell vallani – továbbra sem értjük a „Magyarország benned van” szlogen jelentését. Lehet, hogy mégis Bagi–Nacsának van igaza, és ez ügyben tényleg Kelemen Annácskánál kellene érdeklődni?