Egy eskütétel elé

Lapunk cikksorozatban közölte Somogy megye önkormányzata egykori elnökének a közvélemény előtt eddig ismeretlen ügyeit. Okiratokkal alátámasztva mutattuk be néhány példán keresztül, hogy a miniszteri esküje előtt álló Gyenesei István miként bánt a rá bízott közvagyonnal, hogyan osztogatta a közpénzt barátainak, rokonainak és üzletfeleinek. Cikkeinkben olyan eseteket válogattunk össze, amelyekben felmerül bűncselekmények elkövetésének gyanúja, illetve amelyek rámutatnak a hatalomnak az ellenőrzés híján tökéletesen gátlástalan élvezetére.

Gyenesei elnöksége alatt a megye tulajdonában lévő köztemető egy olyan televízióvá alakult át, amelyre közpénzmilliókat költöttek, ám hasznát egy baráti magáncég élvezi. Egy másik ismerősének cége úgy nyert el csaknem 100 millió forintot egy közbeszerzési eljárásban, hogy előre lejátszották a végeredményt. Tanácsadóira úgy költötte a megye pénzét, hogy teljesítményüknek nincs nyoma, s eközben az őt is ellenőrizni hivatott megyei sajtót saját szolgájává tette. De a cinikus – bár feltűnően zavarodott és sápadt – Gyenesei úgy látszik, nem ért a szóból. Már-már mániákus hataloméhségét bizonyítja az is, hogy a megfelelő következtetések levonásával nem a választóktól történő bocsánatkérést, és a visszalépést választja, hanem azokat próbálja állítólagos feljelentésekkel megfenyegetni, akik a bűncselekménygyanús ügyeket a hatóságok elé tárták, vagy akiktől a közérdekű információk származhattak. Persze ez tőle – mint régi pártkádertől – nem meglepő, hiszen a volt diktatúra időszakában a társadalom a saját bőrén igazán megtapasztalhatta: nem az a bűnös, aki a bűnt elkövette, hanem aki azt észrevette és el merte mondani.

Ezeknél az „uraknál” úgy látszik, megállt az idő kereke, de szerencsére a magyar emberek döntő többsége már tudja: egy demokratikus rendszerben nem a választópolgárok és a tőlük származó közpénz vannak a vezetőkért, hanem fordítva. Amikor pedig az adóforintok törvénytelenül vándorolnak magánzsebekbe, akkor az illetékes hatóságoknak nem az igazságkeresők felelősségre vonása a dolga, hanem a vétkeseké. Bárcsak így gondolnák ezt a rend jelenlegi őrei is! De hagyjuk is Gyeneseit! Ő egy, a múltból, a hálózati kapcsolatok jóvoltából újra felszínre hozott „percemberke”, aki politikai és erkölcsi értelemben már kinevezése előtt megbukott. Az igazi felelős megint csak Gyurcsány, aki az előzmények és a tudomására jutott információk ellenére kinevezésre javasolta ezt a súlyos ügyekkel terhelt embert, aki ráadásul továbbra is a régi jó ismerősökre számítana, csak most már országos szinten. Aki persze ismeri a mechanizmust, már nem lepődik meg. Az egy időre látszólag különváló KISZ-káderek ismét egymásba kapaszkodnak, és vinni akarják azt, ami még mozdítható. Kérdés, hogy a magyar társadalom ezt meddig tűri.

Végül, de nem utolsósorban ne feledkezzünk el Sólyom László köztársasági elnök felelősségéről sem, aki jogászemberként, az előzményeket ismerve, „aggálytalanul” és viharsebesen aláírta Gyenesei kinevezési okmányát. Egy pillanatig sem zavarta meg, hogy a héten nyilvánosságra került ügyekben több mint egy fél tucat büntetőjogi eljárás folyik, és elképzelhetetlen, hogy Somogy volt ura ezekből patyolattisztára tudja mosatni magát. Persze, nem tudhatjuk, hogy a köztársasági elnök mire gondolt, miközben a köztörvényes bűncselekménygyanús ügyekbe keveredett és rendre az alsónadrágját mutogató embernek aláírta a Magyar Köztársaság miniszteri kinevezését. Mindenesetre szólni egy szót sem szólt. Az elmúlt hét történései után már csak reménykedni tudunk abban, hogy a jelenleg börtönbüntetését töltő „viszkis” rabló holnapután nem szabadul amnesztiával és egy rohamos kormányátalakítás során nem ül be az igazságügy-miniszteri székbe.