Ingertűzfal

Vajon miből van egy ingerküszöb? Mert hol keresztülesünk rajta, mint fekete macskán a sötétben, hol meg olyan cakkos idegekkel reagálunk mindenre, hogy észre sem vesszük. Egy mélyedésből kell fölráncigálni, hogy mutasson valahogy, és legyen benne valami küszöbszerű. Ha pedig ilyen elasztikus természetű a mi ingerküszöbünk, akkor csakis valami különleges anyagból lehet. Talán az idegeinkből.

Erzsébetvárosban igen magas az ingerküszöb. Pontosabb lenne ingertűzfalnak nevezni. Ebben a kerületben sok az idős ember, rosszul hallanak, rosszul látnak. Meglopják őket a hatos villamoson, becsapják őket a piacon. De nem csak ott. Egyre többen vannak azok, akik nem ismerik ki magukat ebben a világban. Fejük fölül a tetőt, házukat „lakottan” eladják, vagyis velük együtt, mintha nem is emberek lennének, hanem a legközelebbi lomtalanításnál utcára tehető tárgyak. Lerobbant otthonukat – amely értékes belvárosi telkeken van, s rendbehozatala után házuk is értékes lesz – adják-veszik ügyes emberek, akik mindig és mindenben meglátják a bizniszt. (Ügyes embernek manapság azokat szokás nevezni, akiket még nem tartóztattak le.)

Erzsébetvárosban különösen nagy kárt okozó, üzletszerűen elkövetett csalás és egyéb bűncselekmények miatt letartóztatták az SZDSZ kerületi frakcióvezetőjét, Gál Györgyöt, a gazdasági bizottság elnökét. Összesen 195 millió forint kenőpénzt kapott attól a Nagy Györgytől, az Erzsébetvárosi Lakásépítő Kft. ügyvezetőjétől, aki nyolc lakóházat vásárolt meg két év alatt. Az önkormányzat nem bajlódott azzal, hogy pályázatot írjon ki a vásárlásra. Nyolc lakóházra? Pár száz ember otthonára? Ugyan minek? A házak persze jóval a forgalmi érték alatt keltek el. Mi ebben a meglepő? Valakinek jól kell járnia, nem? Hogy az lehetne az átlag erzsébetvárosi polgár is? Minek őt kényeztetni? Nem elég, ha jól jár a külföldi vásárló, meg az ingatlant a kezére játszó önkormányzati képviselő? A minap az erzsébetvárosi ingatlanpanama ügyében őrizetbe vettek egy újabb SZDSZ-es politikust, Kardos Pétert. Nevét terhelő adatok társaságában Gál György rendőrség által lefoglalt számítógépén is megtalálták. Könnyfakasztó bemutatkozásában, midőn még a hetedik kerületi lakosok kegyeit kereste, Kardos így írt: „munkám során igyekszem a kerület valamennyi lakója érdekében dolgozni, de kiemelt figyelmet fordítok a szívemhez legközelebb álló 12-es számú választókerület lakóira.”

Erzsébetváros lakói jobban jártak volna, ha Kardos Péter nem részesíti őket (vagy inkább lakóingatlanjaikat?) „kiemelt figyelem”-ben. Bár lehet, hogy Kardos Péter Mikulásnak öltözve étkezési utalvánnyal kopogtatott be idős nyugdíjasokhoz és kisgyermekes családokhoz, ám arra is van lehetőség, hogy tulajdonuk átjátszása, elővásárlási jogaik elmismásolása volt puttonyában a „meglepi”.

De mi ez a rongyos 195 millió ahhoz az 1,9 milliárdos sikerdíjhoz képest, amelyet a MÁV Cargo eladásában ügyködő Geuronet Bt. kaszált le magának? Tegnapi történet ez, alig emlékszünk már rá. Gulya Andrással nem foglalkozik senki. Hol van már a Tocsik-ügy, amelynek nyomán egy ország háborodott fel a 804 milliós sikerdíjon? Igét gyártott az ügyből a magyar értelmiség: tocsikolni azt jelentette, hogy nagyon sok pénzért a zavarosban halászni. Nő az ingertűzfalunk. Néhány éve felháborodtunk nyolcszázmillión, ma a szemünk sem rebben, amikor milliárdok tűnnek el. S engem még az sem vigasztal, hogy már ötven évvel ezelőtt is baj volt az ingerküszöbünkkel. Amikor a Patyolat hosszú vállalási határidején háborodtunk fel. Nagy Imrét meg közben felakasztották.