Eredménykampány

„Magyarország Európa-első!” – részlet az uniós forrásokat felügyelő Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, illetve az MSZP honlapjáról Egy igazán ütős eredménykampánynak legalább két öszszetevője van. Az egyik része, ugye, maga a kampány – erre van pénz, a kommunikációs szerződések közpénzen már időben megköttettek, a reklámfilmek kreatívkész állapotban várnak a startpisztolyra –, a másikat pedig majd hozzá kell valahogy kommunikálni.

Ha esetleg nincs eredmény, akkor szerezni kell. Ha nincs hazai siker, akkor itt vannak az uniós csatlakozásunkkor feladott piacunk és termelőágazataink fejében kapott EU-s forrásokból megvalósuló beruházások. Az utóbbi években a kormány az adófizetők milliárdjait költötte el arra, hogy az emberek fejébe sulykolja az örök érvényű uniós üzeneteket: „Magyarország benned van” (vajon bennünk is?), „befektet a jövőbe”, és végül „célba ér”. Mindehhez plakátarcok is kellettek, mert „minden sikertörténethez kell egy főszereplő” – kár, hogy a hirdetésekben szereplő, spontán kiválasztott, nyertes pályázók egyik kulcsfigurája éppen Kóka doktor hajdani üzlettársa, amúgy miniszteri megbízott volt.

Az uniós ezermilliárdokból megvalósult projektek hirdetései és a szocialista párt választási propagandája között azóta is tart a rejtélyes véletlen egybeesések sorozata. 2006-ban éppen a választások előtt kellett tájékoztatni milliárdokért a polgárokat az EU-s beruházásokról, egy évre rá már nem volt ennyire halaszthatatlanul fontos a brüsszeli sikerek kommunikálása. A tájékoztatási kedv a szociális népszavazás előtt akaratlanul is új erőre kapott: a közösségi forrásokra épülő fejlesztési terv tájékoztató füzetecskéi rendre a vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj előnyeit ecsetelő szocialista propagandát segítették.

A tavaly nyári európai parlamenti választások alkalmával az „Újult erővel” elnevezésű MSZP-kampány pedig már a kettős tájékoztatás látszatát is kerülte. Jótékonyan egymás hátát támasztották az uniós pénzek felett őrködő Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) és a szocialista hölgykoszorú óriásplakátjai, miközben a párt reklámfilmjeinek főhősei akaratlanul is az uniós milliárdokat hirdető táblák előtt haladtak el, a furcsa egybeesést ráadásul fokozta, hogy jártukban-keltükben éppen az EU-s pénzen megépült helyszíneket érintették.

Most pedig elindult a nagy eredményhakni: Ujhelyi István brüsszeli pénzből induló attrakciófejlesztési pályázatokkal házal, Tabajdi Csaba arról nyilatkozgat: kizárólag a kormány érdeme, hogy Magyarország számára kiharcolták a közösségi támogatásokat, miközben „a Fidesz a gyűlölet rácsai közé zárta az emberek energiáját”. Varju László fejlesztéspolitikai államtitkár Mikulásnak álcázva magát modern református iskolát hoz decemberben a gyermekeknek – uniós pénzből, Molnár Csaba sikerminiszter ígéri, hogy „a hulladék egy hasznosítható jövő szimbóluma lesz”, Győrött tudásgyárat épít, biztosítja, hogy több ezer kilométeren bringázhatunk a munkába kalóriamilliárdokat elégetve. Szocialista képviselők ökocentrumokat létesítenek környezettudatosságra nevelve, bozótvágnak a bürokrácia dzsungelében, s határokon átnyúló uniós projekteket indítanak. Burány Sándor gazdasági államtitkár személyesen bővíti a budapesti villamoshálózatot, innovatív módszerekkel „hidat nyit a túlsó partra”, főutakat tesz biztonságosabbá, föld alatti vonatokat épít. Barokk kastélyok szépülnek, városközpontok újulnak, s magától fejlődik a vidék.

Kidobott pénz külön-külön üzemeltetni az NFÜ és az MSZP honlapját, s kár egyszerre két kommunikációs stábot fenntartani.