Elvtársi maffiózók

Tegnap kezdődött meg Hunvald György és 24 vádlott-társának büntetőpere a Fővárosi Bíróságon, amelynek épülete előtt a jobboldali szavazók nyilván hiányolták Kuncze Gábor volt SZDSZ-es országgyűlési képviselőt. Aki felmutathatta volna azt a Lop-Stop! táblát, amelyet a parlamentben húzott elő korábban, és épp a mai kormánypártot vádolta azzal, amit az MSZP és koalíciós testvére, az SZDSZ nemcsak nagyüzemben, de vele együtt foglalkozásszerűen űzött. Pontosabban a felszólítás Stop! részét nyolc éven át elfeledve.

A tárgyalás rögtön egy meglepetéssel kezdődött. A bíró ugyanis közölte, hogy tucatnyi vádlott esetében megszüntette az eljárást az ellenük közokirat-hamisítás miatt emelt vád tekintetében, mert az elévült. A 25 vádlott száma tehát már az első nap 16-ra csökkent. Vincze Piroska bíró a végzését egy legfelsőbb bírósági határozatra hivatkozva hozta meg, ami a kisebbik baj. A nagyobbik az, hogy ez a határozat egy épp ellenkező értelmű döntés volt, azaz eszerint az elévülés nem következett be. Öröm az ürömben, hogy a számonkérésnek még velük szemben sincs vége, mert az ügyészség fellebbezett a bírói végzés ellen.

Az elsőrendű vádlottat, Gál Györgyöt, az SZDSZ egykori frakcióvezetőjét különösen jelentős kárt okozó, üzletszerűen, bűnszervezet tagjaként folytatólagosan elkövetett csalással, magánokirat-hamisítással, hivatalos személy által fontosabb ügyekben kötelességszegéssel elkövetett vesztegetéssel, hűtlen kezeléssel és hivatali visszaéléssel vádolják. A másodrendű vádlottal, Hunvald György, Erzsébetváros volt szocialista polgármesterével szemben különösen jelentős kárt okozó, üzletszerűen, bűnszervezet tagjaként folytatólagosan elkövetett csalás, hűtlen kezelés, magánokirat-hamisítás, hivatali vesztegetés és hivatali visszaélés a vád. A vádirat szerint a bűnbanda több mint 600 millió forinttal károsította meg Erzsébetvárost, ahol civilek azután tettek az ügyben feljelentést, hogy a Gyurcsány-kormánynak az önkormányzatokért felelős belügyminisztériumi államtitkára, Bujdosó Sándor mint a legyeket hessintette el magáról.

Nyilván korábban úgy értékelték az elvtársi maffiózókat, hogy azok hivatali kötelességüknek tettek eleget, amikor loptak, csaltak, korrumpáltak és korrumpálódtak. A tömeges lefoglalások ellenére Hunvald és társai már valószínűleg úgy eldugták zsákmányukat, hogy nyomát bottal lehet ütni. De ennél sokkal érdekesebb, hogy mi lesz majd a ki tudja, mikor meghozandó jogerős ítélettel? Ha a magyar bíróság nagy részének eddigi – különösen a politikai szempontból érzékeny eseteknél tapasztalt – ítélkezési gyakorlatát, vagy Vincze Piroska bíró első napját vesszük alapul, akkor nem kizárt, hogy az ítélet után nagy lesz a fellélegzés. Természetesen nem a társadalom, hanem a bűnbanda tagjai részéről.

A magyar jobboldali szavazók türelme fogytán van. Nagyon is. Az emberek pedig felteszik a kérdést: vajon nem az általuk megszavazott törvényhozók hozzák a törvényeket? Miért van például az, hogy a közismert hátterű és kapcsolati hálózatú bírák egy része még mindig ugyanaz – eltekintve a kihalási folyamattal járó természetes cserétől –, mint húsz évvel ezelőtt? Vagy mondjuk miért nem lehet ugyanúgy nyilvánossá tenni a magyar bírák esetében is, hogy ki volt az MSZMP, azaz az MSZP jogelődjének a tagja, mint ahogyan Csehországban a cseh bírák esetében, ahol a volt kommunista párttagság tavaly óta közkincs? (Az interneten: http://portal.justice.cz/Justice2/MS/ms.aspx?j=33&o=23&k=2452&d=314879) A bűnbandák kedvelt bíráinak, illetve azoknak, akik nem tudnak elszakadni a politikától, menniük kell. Kötelezővé tenni azt, hogy a bírói pálya az általános nyugdíjkorhatárig tartson, óriási lépés lenne. Nem habozni kell, hanem meglépni, mert ez így nem mehet tovább.