Bohócforradalmárok

Vajon milyen érdekek húzódnak meg a felfegyverzett erőszakszervezet tüntetőinek fenyegetőzései mögött? Azt tudjuk, hogy egy tüntetés nem babazsúr, a plakátokon pedig hatásos mondatoknak kell lenniük, de a gyalázkodás és a stílust eluraló erőszakosság meglehetősen árulkodó. Egy kupac emberi ürülékkel illusztrálva hirdették, hogy mekkora „sz.r alak” Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője. Aki egyébként a korábbi parlamenti ciklusban történetesen éppen az Országgyűlés rendészeti bizottságát vezette, és mindent megtett azért, hogy politikai célokra ne lehessen felhasználni az erőszakszervezet tagjait.

Az Országgyűlés hétfőn elfogadta azt az alkotmánymódosítási javaslatot, amely megteremtette a lehetőséget arra, hogy az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt állók nyugdíját csökkentsék, illetve szociális ellátássá alakítsák. A parlament kétharmados többsége eltökélt, várható, hogy az ehhez szükséges törvényeket is hasonló fegyelmezettséggel fogják megszavazni. A kormányfő tegnap reggel ennek tudatában ülhetett le ismét a tárgyalóasztalhoz a rendvédelmi szakszervezetek vezetőivel. Ám ahogy ez várható volt, most sem jött létre a megállapodás. Vagyis további tüntetésekre számíthatunk. A rendvédelmi dolgozók érdekeit kétségtelenül súlyosan sértik a kormány által tervezett intézkedések. De az is tény, hogy a rendszerváltozás utáni években milliók veszítették el ugyancsak „szerzett jogukat” a munkához, amikor egyik napról a másikra a gyárkapukon kívül találták magukat. A szakszervezetek azokban az időkben feltűnően csendben voltak. Nyilvánvaló, hogy a rendvédelmiek radikalizálódó utcai megmozdulásainak szélsőséges hangadói ugyanabból a körből kerülnek ki, akik 2006 őszén „túlterjeszkedtek” törvényi felhatalmazásukon, illetve azok közül, akik ehhez annak idején „erkölcsi” támogatást nyújtottak. Tisztán kirajzolódik, hogy a legutóbbi tüntetéseken már nem csupán az úgynevezett szerzett jogaikért küzdöttek, hanem ennél többet is szeretnének elérni. A transzparensek üzenetei, a jelszavak, a szónokok beszédeiből kivilágló politikai cél nyilvánvaló. „Orbán, takarodj!” – skandálták a rend védelmére felesküdött rendőreink – szolgálaton kívül. Vagyis, ha nem tömi továbbra is a kormány a negyvenegynehány éves „agg” rendőrök zsebét nyugdíjjal, akkor Orbán takarodjon a hatalomból.

Egy másik plakáton a felirat így szólt: „Féreg rágja hazánkat”. A „férget” is megrajzolták, egyik végén Orbán arcképével, fején koronával. Utasítást is írtak a transzparensre: „DDT-t neki!”, vagyis pusztuljon. Még melléillesztették az első szabad választásokra készített emlékezetes „Továrisi konyec” MDF-plakát kicsinyített mását is, azzal a szöveggel, hogy „Viktor neked is véged”. Vagyis nyomatékosították az üzenetet, hogy az ország miniszterelnökét politikailag is, fizikailag is elpusztítják, ha kell. Egy másik transzparens üzenete is eléggé fenyegető: „Viktor, ne akard, hogy kiadjuk a Fegyverbe! Fegyverbe! parancsot!” Nyomatékosítás végett mellémásolták a Tanácsköztársaságot idéző híres vörös zászlós plakátot, hogy egyértelmű legyen a mondanivaló. (Meg talán a háttér is.) Az üzenetet megfejelték még egy felszólítással: „Tapossuk el a narancsot!” Pontosan értjük 2006 ősze óta, mit jelent a rendőrbakancs taposása. Mint ahogy az az üzenet is értő fülekre talált minden bizonnyal, hogy „A hatalom nálatok van, de a fegyver nálunk”. Ami valójában puccsal fenyegetőzés. Meddig mehet ez?

A rend védelmére felesküdött egyenruhás fegyveres testület tagjaitól az emberek többsége más stílust várt volna el. Sem követeléseik tartalma, sem formája nem keltett együttérzést. Jellemzően a társadalom túlnyomó többsége nem az ő pártjukon van. Egyöntetűen elutasítja azokat a kiváltságokat, amelyek a rendvédelmi dolgozókat a kedvezményes nyugdíjkorhatár jogcímén megillették. A Századvég Alapítvány felmérése szerint a megkérdezettek több mint kétharmada tartja igazságtalannak a kiváltságosok kedvezményeit, még a baloldali szavazók hatvan százaléka szerint is változtatni kell ezen a helyzeten. A tüntetőknek el kellene gondolkodniuk azon, hogy ebben a kérdésben a jobb- és baloldali tábor között meglévő politikai nézetkülönbségek ellenére feltűnően nagy az egyetértés, azaz komoly társadalmi támogatottság áll a kormányzati törekvés mögött. Magyarán semmi oka a kormánynak a meghátrálásra, hiszen a nép akaratát hajtják végre. Figyelemre méltó, hogy Európában szinte sehol nem élveznek a rendvédelmi dolgozók magyar kollégáikhoz hasonló kiváltságokat. Németországban például hatvanéves korukban vonulhatnak nyugdíjba, néhány országban pedig, ahol ezt korábban megtehetik, a rendes nyugdíjnak csak a töredékét kapják ellátásként.

A mi rendvédelmi dolgozóink nem akarják elfogadni azt a belügyminiszter által jegyzett kompromisszumos javaslatot, miszerint az 57 évesnél fiatalabb szolgálati nyugdíjasok magunk dönthetik el, visszatérnek-e dolgozni a testülethez könnyített szolgálatba, vagy inkább magáncégnél, avagy a közszférában vállalnak állást. Aki pedig a korhatár alatt nyugdíjban akar maradni, megteheti, mindössze 16 százalékos adót kell fizetnie. Az újabb tüntetésre készülődő rendvédelmiek „bohócforradalmat” hirdettek június 16-ra, mártír miniszterelnökünk, Nagy Imre és társai újratemetésének huszonkettedik évfordulójára. Békés lesz a demonstráció, mert „remélhetőleg a bohócok nem fegyverkeznek” – jelentette ki az egyik szervező. Talán indokolt volna, ha az eddigi tüntetéseken az egyenruhához méltatlanná vált rendőröket, különösen a fenyegetőzőket, 24 órán belül leszereltetné a belügyminiszter. Szigorúan a köznyugalom megőrzése érdekében.