Beszélni fekve is lehet

Hiányolja a kormány intézkedéscsomagját a devizahitelesek megsegítésére, és értetlenül áll az Orbán-kormány cselekvésképtelensége előtt az MSZP – derül ki a párt tegnapi sajtóközleményéből. Remekül időzített megszólalás, alig pár órával előzte csak meg a kormányszóvivői tájékoztatót, amely hivatalossá tette, hogy új otthonok építésével segítik a lakásaikat elvesztőket. Kitanult marxista legyen a talpán, aki nekiáll feloldani ezt az ellentmondást – én meg sem próbálkozom vele. Ahhoz viszont nem kell különösebb ideológiai képzettség, hogy megnézzük, milyen alapon áll az a bizonyos felborulással fenyegető felépítmény, és kik építették ilyen ingatagra.

Nem kellene itt senkinek megsegítenie senkit, ha a második Orbán-kormány tevékenységét nem az előzte volna meg, ami. Nyolcévnyi valódi cselekvésképtelenség. Egyetlen épeszű család sem adósodott volna el idehaza jenben és frankban, ha a magyar gazdaságot azon a vonalon hagyták volna továbbfejlődni, amelyet 1998 és 2002 között húztak meg. Az államilag támogatott forinthitelek valóban évről évre egyre nagyobb terhet jelentettek ugyan a költségvetésnek (cserébe persze azért pörgött az építőipar és minden, ami hozzá kapcsolódik), de a tervek szerint ez a tehernövekedés nem tartott volna a végtelenségig, csak hazánk euróövezeti csatlakozásáig. Mivel azonban ennek időpontja a 2004 tavaszán beadott első konvergenciaprogramban rögzítetthez, vagyis 2008-hoz képest egyre távolabbra tolódott, a kamattámogatás kezdett valóban problémás tételt jelenteni a gyatrán összeállított költségvetések kiadási oldalán. Erre ahelyett, hogy a Medgyessy-, majd a Gyurcsány-kormány talált volna valamilyen valódi megoldást, például Szlovákiához hasonlóan egy reális csatlakozási terv gyors végrehajtásának formájában, a kisebb ellenállás irányába mentek. A büdzsét kímélő intézkedéssorozat részeként megszüntették a támogatott forinthitel intézményét, és átterelték a hitelfelvevőket az alacsony kamatszinttel kecsegtető svájci frankhoz. Arról persze hallgattak, hogy a példátlanul alacsony kamatszint mellett milyen páratlanul magas kockázatai vannak e kényszermegoldásnak. A bajba került devizaadósok mától kérhetik a törlesztőrészleteik kiszámításához használt árfolyam átmeneti rögzítését. Lehet, hogy kevésnek érzik ezt a segítséget, és joggal tölti el őket a félelem, mi történik majd a moratórium feloldásakor. Való igaz, nem kaptak végleges megoldást, és talán nem is a legjobbat. De az kétségtelen, hogy nyertek némi időt.

Az idő arra kell, hogy normalizálódjon a helyzet a piacokon, reális helyükre téve az árfolyamokat. A Saxo Bank vezető közgazdásza tegnap összefoglalta, szerinte mi minden szükséges ehhez. Először is Kínának át kellene értékelnie devizáját, Japánnak nyilvánosan is el kellene köteleznie magát az európai és az amerikai államkötvények vásárlása mellett, megtámogatva a világ 100 legnagyobb vállalatának készpénzhegyeivel. Az Európai Központi Banknak nullára kellene levinnie a kamatszintjét, Németországnak garantálnia kellene, hogy 2500 milliárd eurós legyen az európai pénzügyi stabilitási eszköz. Ezenfelül kívánatos lenne a shortolás betiltása az európai tőzsdéken, a G7-ek intervenciója japán jenben és svájci frankban kínai közreműködéssel, illetve az összes piac bezárása ezen lehetőségek kidolgozásának idejére. Nehéz ezt kommentálni.

Amikor a szocialisták cselekvésképtelen Orbán-kormányról beszélnek a devizahitelesek problémái kapcsán, nemcsak a kilakoltatási és árverezési moratóriumot, a rögzített árfolyamot, a hamarosan felálló eszközkezelőt és az építendő házakat felejtik el, hanem azt is, hogy ebben az évben melyik volt a világ második legjobban teljesítő devizája a dollár ellenében. Igen, a forint. Talán ezért is tenni kellett ezt-azt. Beszélni persze fekve is lehet.