Miután Jeremy Paxman, az adás moderátora megkérdezte, „nem kérne-e bocsánatot, amiért Európa vezető nélkül maradt ebben a válságban?”, Peter Oborne, a legnagyobb példányszámú országos minőségi politikai napilap, a Daily Telegraph fő politikai kommentátora megjegyezte, hogy „szörnyű ezt a brüsszeli idiótát hallgatni”. Mire Paxman így fordult Altafajhoz: „Idióta úr Brüsszelből, kíván válaszolni?” Ez volt az a pillanat, amikor Altafaj levette fülhallgatóját és mikrofonját, majd távozott a stúdióból. Brüsszel és a BBC között, ahogyan mondják, áll a bál.
Ez volt az a nap, amikor José Manuel Barroso, az Európai Bizottság – az unió „kormánya” – elnöke tavaly után másodszor beszélt az Európai Parlament előtt az unió állapotáról, elsősorban az adósságválságra összpontosítva figyelmét. A lisszaboni szerződés életbelépése óta a bizottsági elnöknek az uniós küldöttek előtti értékelése párbeszédet jelent a bizottság és a parlament között a következő év prioritásairól. Barroso az Európába vetett hitet akarta visszaállítani a hitét vesztett unióban. Beszélt felépülésről, újjáépítésről, reformról. Amelyek úton vannak, és jönnek is – ígérte.
Ami a jelent illeti, az elnök elmondta, történetének legnagyobb válságát éli át az EU. A kivezető utat viszont, mondta tán Barack Obama amerikai elnökre is célozva, nem más nemzetközi szereplők atyáskodó tanácsai jelentik, hanem a reformok és a tagállami szolidaritás. Ami – szocialista szóhasználattal élve – hiánycikk. Barroso ezt tőle szokatlanul éles hangon szóvá is tette, amikor túlzottan kódoltan nekiment Berlinnek és Párizsnak, hogy ne ők akarják egymással megoldani az uniós problémákat.
Kérdés persze, vajon a méltatlankodó hang feledteti-e azt a kínos tényt, hogy az euróövezeti válságban nyakig és igencsak kilátástalanul ülő vezetőknek az Atlanti-óceán másik oldalára kellett repülniük a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank éves konferenciájára. Rossz, nagyon rossz passzban van az Európai Unió.
Nézzük csak a tegnap történteket: az Európai Bizottság azt jelentette, hogy mind az egész unió, mind pedig az euróövezet területén szeptemberben jelentősen zuhant a gazdasági hangulati index. Az euróövezetben már hét hónapja romlik az üzleti klíma jelzőszáma, és szeptemberben már átcsapott negatív tartományba. Szintén tegnapi bizottsági megállapítás, hogy lazulnak az erkölcsök az EU-ban a belső piacra vonatkozó jogszabálysértési eljárások tekintetében, amiben éppen az unió intézményeinek helyet adó ország, Belgium vezet, amely ellen 101 eljárás van folyamatban. És ha még ez sem elég – noha az előbbi messze nem kimerítő felsorolás –, a legnagyobb súlyú uniós hetilap, a European Voice tegnap megjelent száma arról ír, hogy az európai prosperitást veszélyezteti az Európai Bizottság erőforrás-hatékonysághoz vezető, 2020-ig felrajzolt útitervének egyik kulcsfontosságú mulasztása: kimaradt belőle a ritkaföldfémekre vonatkozó politika. A csúcstechnológiás berendezésekhez szükséges ritkaföldfémek szinte teljes egészében Kínából érkeznek. Peking tavaly szeptemberben egyszerűen felfüggesztette a ritkaföldfémek exportját, miután diplomáciai okokból összecsapott Japánnal, majd januárban harmincöt százalékkal csökkentette kivitelét.
Csendben megkérdezhetnénk, hogy a havi húszezer euró fölött kereső biztosok közül melyik idióta nem vette észre e kihagyást. És mit csinált Barroso?
origo.hu
Tényleg 50 fokos hőségre számíthatunk? – a szakértő válaszolt
