Visszatérő elem például Tóth Zoltán választási szakértő (az Országos Választási Iroda volt vezetője) egyesületének minden évben megszavazott (több) tíz milliós támogatása. Igaz, ezért cserébe az „emberi és állampolgári jogok védelmét érintő, oktatási, tudományos és kutatói tevékenységet” ígértek az adófizetőknek, akik tavaly például azt is megtudhatták Tóth úrtól, hogy a kétfarkú kutyapárt jelentősen csökkentette a nép demokráciába vetett bizalmát. A jövőben sajnos erre már nem lesz pénz.
A kényszerűség – elsősorban az euróövezet minket is érintő válsága – úgy hozta, hogy 2012-ben a vártnál nagyobb mértékben kell visszafogni a fentinél jóval fajsúlyosabb közkiadásokat is. Az elmúlt években annyiszor hallottuk már, hogy az állam saját magán spórol, hogy most, amikor erre tényleg sor kerül, már kevesen hisznek benne. Márpedig jövőre kisebb lesz a vízfej, és – akármennyire is tiltakozik az apparátus – vele együtt az adminisztráció és a bürokrácia is. Az íróasztal hiába talált magának mindig munkát, eljött az idő, amikor a szent tehénnek számító, de teljességgel hasznavehetetlen költségvetési háttérintézményekre is lakat kerülhet.
Az állami feladatok megtizedelése ugyanakkor bérbefagyasztással és létszámcsökkentéssel jár. Hasonlóképp a szociális ellátások egybevonásával áttekinthetőbbé válnak a támogatások, megszűnhetnek a visszaélések, zárulhatnak a kiskapuk – ám a szociális kiadások összességében csökkennek. Sovány vigasz, hogy ezúttal nem a fűnyíróelven működő pénzbehajtásról van szó, s nem a gyermekétkeztetéstől és a fogyatékkal élőktől vonnak el forrásokat, mint ahogy korábban a szocialista és „szakértői” kormányok javasolták.
De senki sem így tervezte a jövő évet. Tempós növekedést, biztos kikapaszkodást és az életkörülmények javulását vártuk, mert már elegünk volt abból, hogy ez lesz az a bizonyos utolsó nehéz év. A számításokat azonban keresztülhúzta a recesszió szélére sodródott euróövezet, amelyhez ezer szállal kötődünk. Amíg az export hajtotta magyar gazdaság legnagyobb felvevőpiacának számító Nyugat-Európa gazdasága stagnál, amíg visszaesnek az innen érkező megrendelések, addig – akármennyire is szeretnénk – gyors hazai fellendüléssel reálisan nem kalkulálhatunk.
Amíg a svájci frankba menekített vagyonok irreálisan erős árfolyamot tartanak fenn, addig évente több száz milliárd forinttal több pénzt von ki a magyar gazdaságból a devizahitelek törlesztése. Az Európai Bíróság áfa-visszatérítésről szóló ítélete most jelent 260 milliárdos pluszkiadást, eközben drágulnak a kamatkiadások, pótolni kell a jegybank százmilliárdos veszteségét, és el kell kezdeni törleszteni a valutaalap hitelét. Az óriási lyukak befoltozását célzó adóemelések ugyanakkor jelentős kockázatokkal járnak. Meg kell találni azt a szűk sávot, ahol még nem mennek át a jövedelmek a feketegazdaságba, és még hajlandó a lakosság befizetni a drágább közterheket.
A már régen lejáratott „kommunikáció” szót kellene most tartalommal megtölteni. A kormány annyival tartozik a napi megélhetéssel küszködő embereknek, hogy értsék: miért kerül sor ezekre a kényszerlépésekre. A lakosságnak is könnyebb lenne, és a sokszor kapkodva, felszínes hibákkal dolgozó kormány hitelességén is jócskán javíthatna.
origo.hu
Ezek a rovarcsípések akár életveszélyesek is lehetnek
