Túl a holtponton

Tegnap hajnalban végre egy eredményes uniós csúcstalálkozó zárult le.

Kétségtelenül akad ok az örömre. A brüsszeli döntéshozók az adósságválság megoldásának hosszú és költséges halogatása után mertek váltani: a politikailag korrekt teszetoszaság helyett – az euró megszületése óta talán először – a közös érdekek alá rendelték az otthoni választóknak szóló aktuálpolitikát. Ahhoz, hogy ez bekövetkezzen, olyan óriási pénzügyi felfordulás kellett, amely a változásokkal szemben legnagyobb ellenállást tanúsító brüsszeli hivatalokat is eltérítette a tehetetlenségi pályáról.

Az uniós apparátus most megmutatta, hogy mégsem az olaszok szervezőképessége, a németek rugalmassága, a franciák szerénysége és a hollandok nagyvonalúsága egyesül benne, hanem az európai szellemiség. Amely válságidőben konkrét megoldásokat igényel. Az egyik legfontosabb döntés kétségtelenül az adósságválság terjedését megakadályozó úgynevezett tűzfal felépítése, amely ezermilliárd eurónyi tőkével és garanciavállalással próbálja elszigetelni a válsággócokat. Így az euróövezet hivatalosan is kétsebességű gazdasági térség lett, amelyben a mag és a periféria közötti óriási fejlettségbeli eltérést már nem lehet és nem is érdemes szavakkal leplezni.

Itt volt az ideje, hogy beismerjék az euró alapításakor elkövetett hibákat is. A hiányos és ellentmondásos csatlakozási feltételrendszert, amelyet évekig be sem tartattak a tagállamokkal. Azt, hogy az olaszok és a görögök egy percig sem feleltek meg a maastrichti kritériumoknak, mégis bevezethették az eurót. Azt, hogy az írek, a spanyolok és a portugálok problémái éppen az alkalmatlan szűrőrendszer miatt nem kerültek korábban felszínre. Szembesülni kellett azzal is, hogy hiába kötelezte az unió kétszer is úgynevezett tűrésteszt elvégzésére a bankokat, a feltőkésítés alól eddig mégis kibújhattak a rostán fennakadtak. Az uniós csúcson most végre kimondták a bűvös arányt arról, hogy a bankoknak a mérlegükhöz képest mennyi saját tőkét kell felmutatniuk.

Az intézkedés a hazánkban működő külföldi tulajdonú pénzintézetek is érinti, így megszüntethető az a gyakorlat, hogy a leányvállalatokon keresztül Magyarországról kiszivattyúzzák az itt megtermelt nyereséget. Számunkra ez hatalmas előrelépés: a feltőkésített bankok iránt nő a bizalom, így nagyobb eséllyel indulhat újra a hitelezés. A pénzügyi szféra megregulázásának következő állomása a szabályozatlan banki műveletek, illetve az országcsődökre való spekulálás betiltása, amely szintén megkésett lépés, de még mentheti a menthetőt.

A brüsszeli megállapodás további erénye, hogy a pénzügyi stabilitást ezentúl már nem lehet pusztán szavakkal és szándéknyilatkozatokkal mesterségesen előállítani. Az unió a jövőben jogot formál arra, hogy felülvizsgálhassa a tagállamokkal kötött szerződéseket annak érdekében, hogy a pénzügyi fegyelmet garantálni lehessen. Mindez újabb beismeréssel ér fel, annak a beismerésével, hogy az euróövezet nem tudta kezelni a tagállamok politikai elitjének eltérő pénzügyi kultúráját. Az unió csak most nézett szembe azzal a ténnyel, hogy sosem volt válságkezelésre alkalmas szabályrendszere, és a felzárkózási forgatókönyvei is rendre elbuktak. A válságra adott rossz válaszokkal és a tehetetlenséggel felőrlődött a politikai vezetők hitelessége, miközben csökkent az erősebb államok empátiája a gyengébbekkel szemben. Szerda óta ismét remélhetjük, hogy megtalálták a kivezető utat.