Európai jégkorszak?

Lefagy jövőre a teljes eurózóna, és csípősen hideg szelek fújnak majd az Európai Unió többi tagországában is.

S ha hozzávesszük mindehhez azt, amit egyre több magas rangú illetékes hangoztat, miszerint a növekedés mostani lefulladása a legrosszabb esetben tíz esztendeig is eltarthat, kijelenthető: az öreg kontinensre könnyen visszatérhet a jégkorszak.

A brüsszeli dokumentum, amely a várható folyamatokat igyekszik modellezni a közösség államaiban, 2012-re mindössze félszázalékos növekedést jósol az eurózónában. Ehhez képest jobb képet mutat a jelentésben a saját fizetőeszközzel rendelkező tíz állam: együttes növekedésük jövőre ez eurózónás átlaghoz képest egytizeddel magasabbra, 0,6 százalékra húzza fel az uniós átlagot Brüsszel várakozásai szerint. S hol helyezkedik el ebben az egészben Magyarország? A hazai előrejelzésekhez képest pesszimistának tekinthető bizottsági dokumentum alapján a 0,5 százalékos növekedést érjük el mi is jövőre, miközben az államháztartás 2,8 százalékra várt hiánya érezhető mértékben alatta marad az unió egészére számolt 3,9 százalékos deficitnek.

A fenti leltárból többféle következtetés is levonható. Elsőként az, hogy a magyar gazdaság a brüsszeli előrejelzés megvalósulása esetén sem produkál majd rosszabb adatot, mint az eurózóna átlaga. S abban a megállapításban is van igazság – Matolcsy Györgytől hallottuk az értékelés nyilvánosságra kerülése után –, hogy nem volt még olyan bizottsági jelentés, amelyik az uniós tagországok számára előírt, de egyre ritkábban betartott háromszázalékos hiánycél megvalósulását teljesíthetőnek találta volna Magyarországon. Mindebből egyrészt azt érezhetjük, hogy hazánk sem kivétel, a mi kocsink is megáll, ha az európai konvoj eleje a fékre lép. Másrészt a három százalék alatti hiány erőltetésével és az államadósság csökkentésével előzni is szeretnénk, mert az az ország szaladhat majd előrébb az eurózóna válsága után, amelyik kisebb pénzügyi terhet cipel a hátán. Illetve jelen állás szerint azok járnak jobban, akik kevesebb szállal függenek az eurózónától. A nemzeti valutát használó államok gyorsabb növekedése alapot adhat azoknak a reményeknek, amelyek a jövőben a kontinensen közvetlen térségünknek adnak nagyobb kitörési esélyt.

Persze ez csak az egyik olvasat, a mérlegnek ez esetben is két serpenyője van. Bármennyire is eurózónás átlag a félszázalékos hazai növekedés, ha csakugyan ez következik be, az újabb több száz milliárdos kiigazítást jelent a már eddig is vérrel-verejtékkel összerakott, még csak tervezet szintjén létező költségvetésnek. Nem egy jelből látható, hogy bár hivatalosan még fenntartja a különféle előrejelzéseknél jóval magasabb, másfél százalékos növekedési tervét 2012-re a kabinet, a háttérben már készülnek a kisebb GDP-vel számoló újabb forgatókönyvek. Erre utal a kormányzati intézmények teljes körű felülvizsgálatáról szóló kormányhatározat, vagy a sokak számára szükségszerűen érvágást jelentő nagy átalakítások felgyorsítása. Több mint valószínű, hogy a költségvetés végszavazása előtt még komolyabb mértékben átalakul a büdzséjavaslat, hiszen a számítások egyik alapja a várható gazdasági növekedésre vonatkozó adat. A tét egyre nagyobb, de ha jövőre sikerül minden rendelkezésre álló eszközt, erőforrást, állami és uniós forintot a növekedés erősítésére koncentrálnunk, még eséllyel megúszhatjuk az európai jégkorszakot.