Nem kéne !

A Kína által hazánknak nyújtandó egymilliárd eurós hitelből várhatóan kínai vállalat fogja megépíteni a gyorsvasutat a Liszt Ferenc repülőtérre.

Ugyanakkor mindkét esetben az üt szöget az ember fejébe, vajon miért erőltetjük még mindig, hogy külföldi cég építsen valami olyat nekünk, amit magunk is meg tudunk építeni? A gyorsvasút régi adóssága a magyar kormányoknak. Demján Sándor vetette föl az ötletet, s azóta már annyit és annyian foglalkoztak a kérdéssel, hogy nem kell kitalálni semmit, a nyomvonaltól kezdve szinte minden megvan hozzá. Nem arról van tehát szó, hogy mondjuk egy űrkutató központot létesítenének itt kínai szakemberek, amihez mi nem értünk. Vagy arról, hogy óránként 400 kilométeres sebességgel száguldjanak az utasok a reptérre, mint ott. Mert minek? Az óránként 150-160 kilométeres sebesség untig elég a 20 kilométeres távra. A vasútnak nem feltétlenül a reptérre vezető e rövid szakaszon kellene versenyeznie a repülőgépekkel.

Az sem szól a kínaiak mellett, hogy ők adják a pénzt a beruházáshoz. Hiszen a hitelt vissza kell majd nekik is fizetni kamatostul. Vagy az, hogy majd rengeteg magyar beszállítónak adnak munkát. A külföldi cégek beruházásai után Magyarországon ezt tényleg csak az hiszi el, aki most jött le a falvédőről. Az, aki még nem vette észre, hogy a sikeres országok a saját törvényeiket is kijátszva és a külföldieket diszkriminálva védik és minden eszközzel támogatják nemzeti érdekeltségeiket, s hogy legyenek bár tagjai bármely nemzetközi szövetségnek, a saját jól felfogott érdekükben nyíltan dübörög a gazdasági nacionalizmus. Amikor pedig közpénzről van szó, akkor mindez hatványozottan igaz. Márpedig a gyorsvasút esetében erről van szó.

A kínaiak mellett szóló érv maradt tehát a magyar államkötvények és értékpapírok kérdése. Ezeket a minisztériumi közlemény szerint a kínai pénzintézetek és befektetési alapok a továbbiakban is vásárolják. Nos, erről csak annyit, hogy a jelenlegi kereskedés adatai egyelőre nem azt mutatják, hogy a kínaiak érdemben vásároltak volna vagy vásárolnának állampapírjainkból. Az viszont igaz, hogy a kínaiaknak velünk szemben bezzeg van eszük, hiszen saját nemzeti vállalatait finanszírozza az állam. Ezt mi is megtehetnénk. A pénzügyi adatok szerint a magyar államnak ugyanis minden kötelezettsége ellenére van annyi pénze a nemzeti bankjában, hogy egy ilyen beruházást a válságtól és a munka hiányától nyögő hazai vállalataira szőröstül-bőröstül rábízhatna. Ez a pénz a jegybankban áll, azaz passzív, ráadásul nem is szükséges az egész beruházást azonnal kifizetni, hanem a munka haladtával folyamatosan kellene csak teljesíteni.

Mielőtt jóhiszeműséggel vádolnánk, tudni kell, hogy Fellegi Tamás hasonló esettel, hasonló logikával már szembesült. Például a BorsodChem esetében, amelynek kínai tulajdonosa kíméletlenül kiszorított a hazai pályáról egy magyar vállalatot az elmúlt hetekben azért, hogy az általa lefedett piac teljes egészében konkurenséhez, egy osztrák cég kezébe kerüljön. Az esethez itthon a szakminiszternek egy szava sem volt, kint viszont találkozott a BorsodChem kínai tulajdonosával. Talán szóba hozta neki az ügyet, hiszen nagyon sok munkahely léte forog kockán. Kíváncsian várjuk a fejleményeket.