Rohamtempó

Mégsem döntötte be az egész kelet-közép-európai pénzügyi rendszert a napokban lejáró végtörlesztés lehetősége, pedig két hónapja még ezt jósolta az osztrák és a hazai balliberális média.

A „puszta-Putyin” „bolti tolvajlása” és „a bankok vagyonának kisajátítása” helyett több tízezer család él azzal a lehetőséggel, hogy kedvezményes árfolyamon forintra válthassa devizahitelét, hogy kikászálódhasson a devizahitel-csapdából. A végtörlesztéssel kapcsolatos rémhírterjesztés azonban megtette hatását.

Sokan épp a fenti hamisságok szülte bizonytalanság miatt az utolsó percig kivártak a végtörlesztési igények benyújtásával, márpedig ezek befogadására az év végén lejár a határidő. Sietniük kell azoknak is, akik új forintkölcsönből váltanák ki devizatartozásukat, mert január végéig a hitelelbírálás minden szakaszán túl kell jutniuk ahhoz, hogy az ügyfelek a végtörlesztés fedezetét igazolhassák. Mindenesetre rohamtempó várható a héten a bankokban.

Ma már világosan látszik, hogy a végtörlesztéssel kapcsolatos riogatás ugyanolyan megalapozatlan volt, mint a válságadók körüli hisztériakeltés. Sőt. Épp a bankszövetséggel kötött megállapodás szerint lehetett a végtörlesztés feltételeit kibővíteni, és már azok a bajbajutottak is mentőövet kaphatnak, akik nem engedhetik meg maguknak az előtörlesztést.

Létrehozták a Nemzeti Eszközkezelőt, meghosszabbították az árfolyamgátat, bevezették az állami kamattámogatású forinthiteleket, a rászorulóknak bérlakások épülnek. Az állam, a bankok és a kölcsönfelvevők megosztják egymás között az adósmentés költségeit, mert ez így tisztességes. A kialakult helyzetért ugyanis három fél felel: a bank, amely átgondolatlan és kockázatos hitelterméket árult, figyelmen kívül hagyva, hogy a lakosság bevételei forintban, kiadásai pedig devizában jelentkeznek, és a kölcsön folyósításakor túl laza feltételeket szabott. Kapott hitelt a minimálbéres, de még az is, aki semmiféle havi jövedelmet nem tudott igazolni, mert a pénzintézetek sokat és gyorsan akartak keresni a számukra olcsó frankhiteleken. Felelős ugyanakkor a kölcsönt felvevő fél is: vagy nem volt elegendő információ birtokában, vagy nem mérte fel kellő óvatossággal a saját pénzügyi helyzetét. A legnagyobb hibát azonban mégis a kormány és a pénzpiaci felügyelet követte el, amely szemet hunyt a néhány év alatt harmincszorosára nőtt devizahitelezés és az egyoldalú szerződésmódosítások felett.

A tétlenség eredménye: 760 ezer devizahitellel terhelt lakás, 1,3 millió devizában eladósodott család, 6500-7000 milliárd forintnyi devizaalapú lakossági kölcsön és több tízezer család, akiket csak a kilakoltatási moratórium választ el a hajléktalanságtól. És akik most azt sérelmezik, hogy az államnak miért kell az adófizetők pénzéből a bajbajutottakon segíteni, a korábbi kormányzati hibákból eredő károkon enyhíteni, azoknak érdemes elolvasniuk a pénzügyi felügyelet honlapján a következő hírt 2009-ből.

Eszerint „államalapítónk, Szent István király ünnepe, augusztus 20-a alkalmából a Magyar Köztársaság elnöke, a miniszterelnök (ekkor: Bajnai Gordon) előterjesztésére a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (polgári tagozata) kitüntetést adta át Farkas Istvánnak, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) volt elnökének a magyar pénzügyi piac biztonságos működése érdekében végzett ötéves tevékenysége elismeréseként. Vezetésével a felügyelet eredményesen őrködött a pénzügyi szektor biztonságos, átlátható, tisztességes működése felett. Farkas István kitüntetéséhez gratulálunk, ezúton elismert munkája maradandó értéket jelent a felügyelet munkatársai számára is.”

A „biztonságos, átlátható, tisztességes” helyett maradjunk annyiban, hogy maradandót alkottak…