A céltábla visszalő

Meddig manipulálható egy nép? Rajk újratemetésén megmutatkozott: egy darabig igen, aztán semmiképpen sem.

A manipulálhatóság függ a történelemtől, a történelmi emlékezet ébren tartásától, a tájékoztatás kiegyensúlyozottságától, az elért szabadságfoktól, s azoktól a belső megtartóerőktől, amelyeket ki-ki maga választ: identitás, nemzeti tudat, istenhit vagy egyéb más valláspótló, vagy vallási erejű meggyőződés. Ezek ugyanis a manipuláció ellen hatnak. A hitbéli meggyőződés ugyanis, amely marxista és marxizáló agytrösztök szerint maga is érdekek szerinti ügyes befolyásolás, valójában a legerősebb ellenszere a különféle manipulációknak.

Akinek eddig nem nyílt ki a szeme, mi folyik az Európai Parlamentben, az most az egy héttel ezelőtti ülésen elgyönyörködhetett benne. Mégis, miközben szembesülünk azzal, hogy Magyarország valósággal uniós céltáblává vált, és Cohn-Bendit-féle paprikajancsik köszörülhetik rajtunk a nyelvüket és tompa eszüket, két dolgot észre kell vennünk. Az egyik: elég egy pillantást vetni a múltra, de minél többször visszanézünk, annál nagyobb az esélyünk arra, hogy úgy járunk, mint Lót felesége. Lehet sebeket nyalogatni, hogy minket már Trianonban is megbüntettek, aztán a második világháború után is, aztán ’56-ban is fölhergelt minket a Nyugat, majd jól cserbenhagyott – de mindezt elég egyszer végiggondolni. És aztán el kell engedni ezt a gondolatfüzért, mert csak önsajnálathoz vezet.

A másik, amit fejben kell tartanunk: a múlt felé fordulásnál és a szánakozásnál sanyarú sorsunk miatt sokkal fontosabb, hogy fölmérjük, milyen eszközeink vannak a jelen és a jövő befolyásolására. Ne tegyük meg azt a szívességet az európai civilizációs-kulturális eszmények ellenlábasainak, hogy az unióból való kilépésen meditálunk! Európa és hazánk közös jövőjén kell gondolkodnunk, s megkeresnünk ehhez a valóságos és potenciális szövetségeseinket.

Legyünk büszke tudatában annak, hogy Európa éppúgy nem nélkülözheti a magyarokat, ahogy mi sem Európát. A kirekesztő és gondolattalan liberális ideológia drótján égnek emelt kezekkel marionettként föl-le rángó Cohn-Bendit-féle bohócok helyett inkább beszéljünk Donald Tuskról, aki felszólalt és kiállt mellettünk, gondoljunk a lengyel értelmiségiek és politikusok lelkesítő tüntetésére a varsói magyar nagykövetség előtt, melengesse a szívünket a skótok véleménye a Scotland on Sundayben, amely szerint Európának példát kellene vennie a magyarok teljesítményéről, beleértve az alaptörvényt is, ahelyett, hogy a vén kontinens „a politikai passzivitás és az erkölcsi relativizmus levében pácolódik”.

Miért csak a kudarcainkat, a sikereinket miért ne élnénk át? Azt nem állítom, hogy megfordult a szél, mert ez így túlzás lenne. De valami készülődik, valami közeledik a forráspontjához, valami gyanús lett Európa gondolkodó felének, valamiképpen fölébredt a kontinens kultúrateremtő igazságérzete, amely megütközve nézi, hogyan törlik a passzív, pénzéhes, gondolat és elképzelések nélküli bábok Magyarországba a cipőjüket.

Oscar Wilde szerint a lélek eladható, megvehető és elcserélhető. Megmérgezhető és tökéletesíthető. Európa lelkét ki kell szabadítani a mérgezettség állapotából. Európát egyesek eladni, mások megvenni szeretnék. Országokat és lelkeket. Mintha békés eszközökkel egy harmadik világháború folyna, küszöbön a világ újrafelosztásával. De a tegnap kimondott hazugság mára nem lesz igazság attól, ha mögé áll a pénzvilág és azok a bankok, amelyek elég gyorsan megfeledkeztek róla, hogy csődjükből a válság kezdetén nem a globális pénzvilág húzta ki őket, hanem a mélyen megvetett nemzetállamok kormányai.