A szuverenitás smafu?

Manapság ha egy állam nem rendelkezik katonai potenciállal vagy erős gazdasággal, sőt még hűséges politikai szövetségesei sincsenek, könnyen válhat mindenki céltáblájává.

Így kezdődik az ENSZ gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya, ami 36 éve lett törvénnyé hazánkban. Ezt a szerződést minden olyan ország aláírta, amelynek különféle pozícióban lévő politikusai az elmúlt hónapokban beavatkoztak hazánk ügyeibe. Tekintettel arra, hogy a Nemzetközi Valutaalapot (IMF) is túlnyomó többségben olyan országok hozták létre, amelyek aláírták ezt a nemzetközi egyezményt, a magyar nép jogosan várja el, hogy tartsák tiszteletben az abban vállalt kötelezettségeket. Egy több évtizede érvényes, alapvető jogokat szavatoló egyezményt degradálnak semmit sem érő papírfecnivé azok, akik meg akarják szabni nekünk, milyen adórendszert működtessünk, a bíróinkat hány éves korukban engedjük nyugdíjba.

Amit Magyarországgal szemben megengedtek maguknak európai állami vezetők, az Európai Bizottság, az IMF és az Európai Parlament képviselői, az fényesen bizonyítja, hogy a nemzetközi szerződésben rögzített önrendelkezési jog ma már csak írott malaszt, felülírja néhány tucat tőkés magántársaság profitéhsége. Manapság ha egy állam nem rendelkezik katonai potenciállal, de legalább néhány atombombával, vagy erős – a harmadik világot kizsákmányoló multinacionális cégekkel megerősített – gazdasággal, sőt még hűséges politikai szövetségesei sincsenek, könnyen válhat mindenki céltáblájává. Az elmúlt hónapokban önleleplező mutatványoknak lehettünk tanúi, amikor azzal akartak minket szembesíteni, hogy az általunk demokratikusan választott politikai erő diktatúrát épít, és mi, egykor rebellis magyarok birkanyájjá züllöttünk, mert ezt tétlenül nézzük végig. A minősítő intézeteket is csatarendbe állító összehangolt pénzügyi támadással el akarták velünk hitetni, hogy ez a kormány adósítja el országunkat felelőtlen „unortodox” gazdaságpolitikájával, mintha mi nem ebben az országban éltünk volna öt évvel ezelőtt.

Míg 2008-ban szinte titokban ömlöttek az ezermilliárdok a pénzügyi trükkökkel az ország helyzetét a nép és Brüsszel elől eltitkoló Gyurcsány-kormány számára, addig most éppen a gigahitel okozta eladósodottságunkra hivatkozva minősítgetnek minket egy előre megszerkesztett forgatókönyv szerint bóvli, semmit sem érő kategóriába. Az IMF naponta szivárogtatja ki az újabbnál újabb ötleteket, amelyeknek meg kell felelnünk ahhoz, hogy pénzügyi védőernyőt adjanak számunkra a spekulánsok ellen. Szinte naponta sulykolják belénk: ha a kormányunk nem táncol úgy, ahogy nekik tetszik, akkor magunkra hagynak és csődbe döntenek minket.

A leminősítésekkel mesterségesen felturbózott kockázati kamatfelár, amellyel megfejelten kell kényszerűen finanszíroznunk lejáró adósságainkat, a népünk létfenntartásához szükséges pénzügyi forrástól foszt meg bennünket. Emiatt nem leszünk képesek eleget tenni az említett egyezségokmányban vállalt kötelezettségeinknek. Mert nem árt rá emlékeztetni: Magyarország is elismerte mindenki alapvető jogát arra, hogy ne éhezzék, hogy munkája legyen, amiből képes eltartani a családját. De vállaltuk azt is, hogy „a felsőoktatást teljesen egyenlő feltételekkel a képesség alapján mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni, minden megfelelő eszközzel, különösen az ingyenes oktatás fokozatos bevezetése útján”. Milyen furcsa, hogy a virtigli brüsszeli demokraták nem ezt kérik Orbán Viktoron – és egymáson is – számon.