Ezentúl joggal várhatjuk el az Operaház elé vonuló szitkozódó, ökölrázó, meghívót égető tömegtől, hogy legalább ezzel a tétellel tisztában legyen, ha már arról sejtelme nincs, hogy hol, mikor és miként teszi jogfosztottá őt az új alaptörvény.
Charles Gati kijelentését a szuverenitás nemlétéről komolyan illik és kell is venni, nemcsak azért, mert Gati úr oly bölcs ember, hogy még Clintonné asszonyság is kíváncsi a véleményére, hanem azért is, mert híres arról, hogy aggódik Magyarországért. Annyira szereti az országot, hogy még egy polgárháborút is kívánatosabbnak tartana, mint egy olyan kormány hosszabb távú regnálását, amelyik táplálni, növelni kívánja a nemzeti öntudatot és büszkeséget. Ráadásul olyan ócska, a 21. században tartalmatlanná vált fogalmakkal operál, mint a szuverenitás. Márpedig a szuverenitás nem több, mint falmelléki, politikusi duma.
Ez a lényeg. Ha a kormánynak meg a többségi koalíciónak lenne egy mákszemnyi esze meg egy csöpp politikai intelligenciája, akkor betennék az alkotmányba. Minő jól hangoznék: hazánk szuverenitása ócska duma. Esetleg azt is hozzátennék, hogy populista demagógia, netán demagóg populizmus, attól függően, hogy melyik formula trendibb ma az unióban. Barrosóéknak, a szocialistáknak, a liberálisoknak, a zöldeknek meg a többi lilának kétségkívül elnyerné a tetszését, hiszen eddig is erről beszéltek, csak a magyar kormány képtelen – tán nem is akarta – felfogni üzenetük értelmét. Ugyanis a szuverenitás tartalmának végzetes félreértésén alapul az a megközelítés, amelyik a kétharmados választói akaratot elegendő legitimációnak véli egy ország irányítására. Nem elegendő, mert mindenekelőtt az uniós normákhoz kell igazodni, az európai értékeket kell követni. S ilyenkor az sem számít, hogy az európai értékek nevében a szuverenitásról kiderítik, nem európai, nem is egyetemes érték, hanem üres politikai fogás. (Legalábbis Magyarország esetében. Ahogy 1918-ban a wilsoni elvekről is kellett egy külön wilsoni elvet gyártani, miszerint a wilsoni elvek hazánkra nem vonatkoznak.)
Komoly tanulság ez a kormány, a törvényhozás és mindannyiunk számára: az európai értékek nem arra vannak, hogy higgyünk bennük, kövessük őket, rájuk alapozzuk a magunk egyéni értékrendjét, hanem hogy számon kérhessék rajtunk. Persze nem az országon. Azt az Európai Parlament liberálisan bal–zöld tagjai rajongásig szeretik, hanem a kormányon. Mintha a kettőnek semmi köze nem lenne egymáshoz. Megjegyzendő, némely, Magyarországról küldött képviselő teljes mellszélességgel támogatta ezt a hazug és jellemtelen álláspontot.
Számunkra a legfontosabb, s félő, hivatalos válaszra soha nem méltatandó kérdés az: ha EU-tag hazánk szuverenitását ily könnyen sárba tiporhatják, akkor miféle európai értékeket hiányolnak, követelnek rajtunk? Miféle európai értékeket képviselnek azok, akik tudatos rágalmakra, leleplezett, de mégis tovább szajkózott hazugságokra, rasszizmusba hajló előítéletekre, pártos elfogultságokra alapozva támadják, s megbüntetni követelik – ó, nem az egész országot, hanem csak – a kormányt meg azokat, akik nem harsogják azonnali leváltását és elkergetését? Van még értelme demokráciáról, szabadságról, egyenlőségről, emberi jogokról beszélni, vagy adott esetben az „európai értékekre” hivatkozva ezek követeléséért is megfenyíthetnek?
Várjuk Barroso úr, az EP, no meg Gati úr becses eligazítását.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
