Leszállópályán

A csőd szélére sodort légitársaság kálváriája pontos kórképet fest az állami rablógazdálkodásról, ahol a közérdeket felülírta a magánérdek.

A csőd szélére sodort légitársaság kálváriája pontos kórképet fest az állami rablógazdálkodásról, ahol a közérdeket felülírta a magánérdek. Csak egy ilyen rezsim alatt lehetett eladni a nemzeti légitársaságot egy nevenincs strómancégnek (AirBridge Zrt.), amelynek a tőkéje és a szakmai tapasztalata is hiányzott, adósságban viszont bővelkedett, ám erről a Malévot kiárusító apparatcsikok elfelejtettek tájékozódni. A homályos tulajdonú cég egy budai villa áráért kaparinthatta meg 2007-ben a fél évszázados múltra visszatekintő Malévot, úgy, hogy egy sor olyan vállalást tett, amelyet végül nem teljesített. Ígértek adósságátvállalást, tőkeemelést, fejlesztéseket, holott mindössze egyetlen bankgaranciával rendelkeztek. A garanciát adó Vnyesekonombank (VEB) azonban Oroszország egyik legnagyobb állami bankja, éppen ezért amikor a strómancég – cseppet sem váratlanul – nem teljesítette a privatizációs szerződésben rögzített kifizetéseket, akkor már nem egy névtelen hazardőr, hanem egy orosz állami pénzintézet (!) szerzett tulajdont a Malévban.

És a történet innen kezd még érdekesebbé válni. A hazai lapok ugyanis ekkor szellőztették meg, hogy a privatizáció mögött Gyurcsány Ferenc szocsi látogatásakor tett állítólagos vállalásai keresendők. Hogy a volt kormányfő kinek, mikor és mit ígért meg, valószínűleg soha nem derül ki. A Malév mindenesetre váratlanul szándéknyilatkozatot írt alá 30 Szuhoj 100-as orosz gyártmányú gép vásárlására, holott ekkor már a meglévő géppark részleteit is alig tudta törleszteni. A VEB bank kölcsönére szintén egy érthetetlen húzással maga a Malév vállalt garanciát, ezzel a lépéssel nemcsak egy halom adósságot vett a nyakába, hanem egy orosz állami bank irányítása alá is került. Így állhatott elő az a helyzet, hogy a légitársaság lényegében saját magát vásárolta meg úgy, hogy a privatizáció során a vevőért (!) kezességet vállaló bank résztulajdonosként még benn is maradhatott a társaságban.

A Malév számára öngyilkossággal felérő adósságátvállalással kapcsolatban Veres János mossa kezeit, és az orosz bank még ma is megakadályozhat minden nagyobb tranzakciót a Malévban. Annak ellenére is, hogy a Bajnai-kabinet a csőd beismerését elkerülendő, az utolsó pillanatban egy vagyonért visszaállamosította a légitársaságot. És amikor már kerozint is csak készpénzért adtak a Malévnak, és volt, hogy a pilóták a saját zsebükből fizették a felszállási díjat, akkor feltűnt a színen Gyurcsány Ferenc régi jó barátja, Joaquín Almúnia uniós biztos, aki a 2006-os választási hazugságok nyilvánosságra kerülése után nyíltan az exkormányfő védelmére kelt. A spanyol szocialista munkáspárti Almúnia ma már versenyjogi biztos, de ennek semmi köze nem lehet ahhoz, hogy az unió most éppen a Malévot pécézte ki magának a versenyjogi szabályok megsértése miatt, és szabott ki rá a légitársaság sorsát megpecsételő büntetést. Az unióban állami támogatást kapott még az olasz, a francia, a portugál, az ír, az osztrák, a belga és a görög nemzeti légitársaság is, mégis mi szúrtuk a legjobban Gyurcsány Ferenc régi haverjának a szemét. Végül következzék a történet legmagyarosabb szála. A brüsszeli bíróság elé nem más citálta a Malévot, mint a vállalat korábbi vezérigazgatója, Váradi József, aki annak idején meglehetősen visszás lízingszerződést kötött több gép vásárlására, amelynek részleteit közpénzből, most mindannyian törlesztjük.