A Magyarországról megrendezett alapjogi vitának semmi értelme nem volt. Bár Neelie Kroes digitális és médiaügyekkel foglalkozó uniós biztos többször is hangoztatta, hogy az EU minden tagállammal szemben egyformán mér, ezt saját magán kellett volna kezdenie, mert mint mondta, „nem vagyok szószólója egyetlen rádiónak sem”, de szerinte az ellenzéki Klubrádió elhallgattatása a média sokszínűsége ellen hat.
Ennek körülményeiről Kroes asszony részletes tájékoztatást kapott Arató Andrástól, a Klubrádió főszerkesztőjétől. Ugyanakkor hallgatott arról, hogy a magyar médiahatóság több levélben jelezte, hogy őket is kérdezzék meg, elvégre a pályáztatást a magyar médiahatóság intézte. Neelie Kroesnak erre nem volt ideje. Névtelen ismerőse szerint viszont Magyarországon a rendőrség megfigyeli a kisebbségeket, ezért sokan akarják elhagyni az országot. Már ez a két bejelentés is minősítette a vita hangnemét és menetét. Elmarasztalni és elítélni Magyarországot mindenáron. Azt hallotta, mondja a holland képviselő, hogy a kormánynak az ellenzék csak teher a nyakán. Az osztrák zöldképviselőnőnek is névtelen hallomásai vannak arról, hogy a békemenet tele volt antiszemita táblákkal. Hogy a magyar állami iskolákban imádkozni kell reggelenként. Hogy a magyar kormánynak többet kell tennie a sajtó pluralitásáért. Hogy a kulcspozíciókba kormány közeli személyeket tesznek. Hogy itt a többség zsarnoksága van a kisebbség felett.
Ha ez a sok sekélyes állítás vagy megválaszolhatatlan kérdés nem lenne elég, akkor jött a többször tisztázott és megválaszolt kifogások újrarágása, úgymint az ombudsmani hivatal, a bírók nyugdíjazása, a kisebbségek védelme. Tegyünk próbát! Mit lehet arra válaszolni, hogy a kulcspozíciókba kormánnyal rokonszenvező személyek kerülnek? Olyan ellenzéki politikus kellene, aki szembemegy a kormány politikájával? Ilyen hülye kormánya nincs Európának. Vagy hogyan tegyék még plurálisabbá a sajtót, amikor a baloldal fölénye még mindig érezhető, de eddig egyetlen európai képviselőnek nem fájt ettől feje?
A liberálisok és a zöldek meghívtak néhány civil szervezetet, amelyeket sikerült úgy összeválogatni, hogy az egy Civil Összefogás Fórumán kívül csupa liberális, sértett vagy csekély súllyal bíró képviselőjük szónokolt vaskos elfogultsággal a kormány ellen. A rasszizmus, a cigányüldözés, a hajléktalanok megalázása, a kisebbségek elnyomása, szegregációja mint állandó vádak sorjáztak. Hiába szólalt meg Járóka Lívia cigány képviselő vagy Kósa Ádám siketnéma fogyatékkal élő képviselő, gondolataikra senki nem figyelt. Hankiss Ágnes levele, hogy a zsidók nyugodtan és félelemtől mentesen élnek Magyarországon, a jelenlévőket nem hatotta meg. Mint egy kommunista párt alapszervezeti taggyűlésén: „Elvtársak, ne hagyjuk a tényektől zavartatni magunkat.” Egy koncepciós per tárgyalását láttuk, ahol az egyik fél bármit mond vagy állít, az a másik felet nem befolyásolja, mert már kész az előítéletekkel súlyosan megterhelt ítélet. Az unió egyik tagállama szakad be a másik után, de ők, Majakovszkijt idézve, azért „önagyonüléseznek”, hogy meghallgassák a panaszt arról, hogy a magyar kormány március 15-re lefoglalta a legjobb felvonulási helyeket.
Navracsics Tibor derekasan igyekezett oszlatni a kételyeket, mert a kormány minden ésszerű javaslatot meghallgat, és orvosolja a kifogásokat. Ez helyénvaló. Azzal azonban nincs mit kezdeni, amikor Göncz Kinga arról beszélt, hogy nem elég az európai normákat betartani, azoknak a szellemét is képviselni kell. Nos, itt megy át az Európai Parlament az abszurditás mezejére, amikor az európai szellemiséget tőlünk kérik számon. Itt kell befejezni az értelmetlen „Feszítsd meg!”-et.

Ez nem ellenzék, hanem vírus, amit le kell gyűrni