Deklasszált öntudat

Gyurcsány elérkezettnek látta az időt, hogy Orbán Viktor egész politikai pályáját genetikai alapokra helyezze.

Gyurcsány szerint Orbán „szegénysorból trükkök százaival felemelkedett újgazdag”, aki „származási szégyenében túlbuzgón bizonyít”, akinek „lehet háza a Svábhegyen, lehet szőlője Tokajon, strómanok nevén nagy vagyont halmozhatott fel vállalatokban, de kultúrája megmaradt a faluszéli grund verekedős világánál: »Gyere ki a kultúr elé, öcsi, ha van valami baj!«”, ő csak egy „felkapaszkodott proli”, aki lenézi saját világát, szülei társadalmát.

Egy pszichiáter tudományos életművet alapozhatna Gyurcsány eme néhány sorára, mert még a súlyos elmebetegek között is ritka, hogy valaki a saját frusztrációját ily mértékben kivetítse egy másik személyre. Csodálatos ez a származását szégyenlő, a szegénysorból trükkök százaival felkapaszkodott parvenü, aki Orbán Viktorra sehogy nem akar hasonlítani, annál jobban emlékeztet magára Gyurcsányra. (Nem lehet véletlen az őszödi beszéd egyik hírhedt részletének felidézése sem, a trükkök százaival Orbánt szeretné hírbe hozni, de óhatatlanul visszahull rá ez is.) Hiszen Orbánnak miért is lenne „származási szégyen” a mérnök édesapa és tanárnő édesanya jelentette családi háttér, szemben Gyurcsány őseivel, akinek atyja egy pitiáner bűnöző volt, de tisztességes, kétkezi munkát végző mamája sem indokolja azt, hogy bárkit lenézzen a származása miatt. Ugyan ki érkezett szegénysorból, s ki gazdagodott meg trükkök százainak felhasználásával? Orbán gyarapodását többször vizsgálták, de soha semmiféle törvénytelen momentumot nem találtak, szemben a Gyurcsány-féle vagyonosodással, amelyet az elévülés legitimál. Gyurcsány sunyi módon megjegyzi, hogy Orbán strómanok révén nagy vagyont halmozhatott fel. Ennek az állítólagos nagy vagyonnak hivatalos nyoma nincsen, de Gyurcsány megnevezi a forrását „állítólag”. „Mint ahogy mondják” – jelenti be bősz öntudattal, mintha a köreiben forgó, nyilvánvalóan hazug pletykák hitelességét megkérdőjelezni népellenes erőszak volna. A jelek szerint Gyurcsány szeretné, ha egyszer kihívnák a kultúr elé, nem azért, mintha kimenne, hanem szeret fenyegetőzni és hőzöngeni az erejével – persze csak visszaütne, mint 2004 őszén is mondta volt a parlamentben –, ha valaki (az Orbán) verekedni akar, akkor áll elébe.

Miközben Gyurcsány a rágalmait szórja, a stílusában, az indulataiban, a gondolkodásmódjában tökéletesen megtestesíti a leghitványabb, még a lumpennél is alávalóbb proli mentalitást. Miközben azt blogolja, hogy Orbán egy felkapaszkodott proli. Ez a proli kifejezés amúgy is érzékeny pontja az utóbbi tíz esztendő kampánytörténetének. 2002-ben, majd 2006-ban is a jobboldal munkásellenes szociális érzéketlenségének legfőbb bizonyítéka volt, hogy a Fidesz hívei „panelprolinak” nevezték a lakótelepek népét. Egyetlen apró baj van. A jelzett időben egyetlen jobboldali (fideszes) publicista, politikus sem használta a „panelproli” kifejezést. A Népszabadság egyik jeles szerzője találta ki és tette közkinccsé, a jobboldalnak semmi köze nem volt hozzá, csak védekezni kényszerült ellene. Egyébként ha létezik lumpenproli ebben az országban, az minden tekintetben Gyurcsány Ferenc maga, valójában az ő szintjére sem leszakadni, sem felkapaszkodni nem lehet. A degenerált nem feltétlenül azt jelenti, hogy genetikusan hülye. (Ha nem kell, ne keverjük bele a másik családját.)
S ha eddig elmaradt az igazságtétel és a politikai számonkérés, Gyurcsány beígéri azt is. Orbán és a Fidesz-kormány bűneit nem lehet örökké takargatni. És akkor a mai nagyfiúk gyermekei nem mernek majd kimenni az utcára.

Ez is egy perspektíva.