Mindez 14 évvel ezelőtt történt. A választ az Adanában aláírt kiegyezés hozta el, amely voltaképp megnyugtatóan rendezte a két állam zűrös viszonyait. Hatay tartomány ügyét nem feszegetik, egymás köreit nem zavarják, s ha mégis, a megegyezés értelmében a másiknak joga van visszavágni.
Az adanai egyezményt most újra elővették Törökországban. Első pontja szerint „Szíria nem enged meg területén semmiféle olyan tevékenységet, amely Törökország stabilitását és biztonságát veszélyezteti”. Eredetileg ez a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) kiképzőtáborainak felszámolását célozta. Ankara azonban ezt könnyen értelmezheti úgy is – és ez a török újságcikkekből kiderül –, hogy Szíria menekültjei igenis stabilitását és biztonságát veszélyeztetik, azaz teljes joggal lép fel saját védelmében, az adanai egyezmény szellemét és betűjét követve. Így válik egy békeszerződés hadüzenetté, az olajág kutyakorbáccsá. Csak annyi kellett hozzá, hogy változzanak az erőviszonyok. 1998-ban Törökország egy évvel volt a katonai puccs után, háborúban a kurdokkal, harcban saját belső ellenzékével, a lopakodó iszlamizmussal. Szíria vezetője Háfez el-Aszad volt, akivel jobb volt nem ujjat húzni.
Most Törökország regionális nagyhatalom, Szíria pedig egy gyenge kezű vezető alatt útját kereső állam, amelyet hatalmas szövetségesei minden oldalról szorongatnak. Nem az a kérdés, hogy Törökország képes lenne-e benyomulni Szíriába, hiszen ez nem a képesség kérdése, hanem a hajlandóságé. A háború nem azért tör ki, mert Ferenc Ferdinándot lelövi Gavrilo Princip, vagy mert a király heves fogfájása miatt támadásra ad parancsot. A háború üzleti vállalkozás, lehetőség a befolyás növelésére, a belső feszültség levezető szelepe, és még sok egyéb haszonnal járó hatalmas esemény. Persze jelentős kockázattal jár, de a kormányok általában vállalják ezt a rizikót, főleg mert mások bőrére megy a véres játék.
Törökország ebben a mostani vállalkozásban mindenképpen szerepet akar játszani. Senki sem fogja azt kijelenteni, azért támadunk, mert erősek vagyunk és így akarjuk. Minden bivalyerős hadsereg a gyengéket akarja megvédeni, a rovott arcú és múltú kommandósok kifejezetten kölyökkutyákat akarnak simogatni a pacifikálandó területen, az erőszaktól hivatalosan mindenki irtózik. Sajnos, az újságírók között is találunk olyanokat, akik a hadigépezet részei, és egyáltalán nem tudósítók, s vannak a segélyszervezeteknél is olyan munkatársak, akik különleges, titkos feladatokat kaptak országuk külügyminisztériumától. Ezt mindenki tudja, ez a játék része. Ahogy a több ezer halott, a lerombolt városok, az amputált lábú kisgyerekek tömege is.
Szíria vezetése nem tud mit kezdeni a helyzettel, a régi reflex alapján elnyomással igyekszik letörni a lázadást a rebellis tartományokban. Ellenségei ugyanakkor sokkal ügyesebbek és dörzsöltebbek, hatékonyabban bánnak a médiával, akkor pedig mindegy, mi történik valójában. Szíriában háború folyik, nem csak egyszerű tüntetéssorozat. Minden egyéb a háborús propaganda része, amelynek lehet igazságtartalma, de azért mérget nem szabad rá venni. Az, hogy összeomlott az Annan-terv, még semmit nem jelent. Az viszont igen, hogy Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök Kínából közvetlenül Szaúd-Arábiába utazik.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
